buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Egy blogger 1817-ből


2004.10.07

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Nem, nem csal blogger, nem kell megijedni, hanem komoly patrióta, háza tájának elsõ gondos piárszakembere, erkölcsnemesítõ és rendi hagyományõrzõ. Mindemellett államférfi, ráadásul konzervatív, ami ugye nem ugyanaz, mint a reformer, és olyan szépírói lektori felügyeletet tudhat maga mellett, mint Kazinczy és Döbrentei Gábor. Ha ez nem volna elég, az író aktív részese a Kazinczy által vezényelt nyelvújítás évtizedének: Dessewffy József. 1771-ben születik egy Sáros megyei kisvárosban, 1843-ban 161 éve halt meg.

Gróf, író, szerkesztõ, politikus. 1793-tól levelez Kazinczyval. 1802–31 között ötször választják meg országgyûlési követnek. A Habsburg-abszolutizmus ellen küzdõ nemesi közjogi ellenzék egyik vezéregyénisége – ennek kiváló példája a kötet Hatodik levele, amely ugyan falból a szerencsejátékokról szóló dialógus az író és egy lengyelburkus nemesember közt, de a sorok közt elrejtve, miért ugyan, hogy a lengyel szabad sajtó nem mérhetõ a magyar szólásszabadsághoz. Már amennyire létezik a korban szabad sajtó és szólásszabadság. A kor a tudományosan meghatározott, elméletileg lefektetett cenzúra kora, cenzornak lenni magas állami hivatalt jelent. Tovább Dessewffyrõl: 1830-ban a Magyar Tudós Társaság igazgatója. Érdemeket szerez a gondolat-, vallás- és szólásszabadság elõharcosaként. A sajtószabadság fontosságának gondolatát õ viszi be a magyar köztudatba. A Bártfai levelek címû dolgozata a magyarországi valóságot feltáró reformkori széppróza elsõ alkotása. Bártfafürdõ – csak hogy elhelyezhetõ legyen a magyar reformkorban – az egykori Sáros megyében, a történelmi lengyel-magyar határ közelében fekszik. „A város tulajdonában lévõ fürdõ tõle néhány kilométerre a Beszkidek nyúlványainak védelmében, természetes gyógyforrások mellé épült.” A könyv megszületése idején Bártfa elfelejtett, a történelmi sodorvonalból kiesõ település. A könyv megszületése idején Dessewffy negyvenhét éves, a nem ritka szerkezeti, szervi, izületi bajait gyógyíttatja, közben barátai „unszoltatására” figyeli, írja meg az átalakuló fürdõvilágot. „...próbálom Bártfát, vidékeit, erdeit, savanyúvizeit megösmértetni. Százszor járám ezeket gyermekségemben szintúgy, mint serdülõ és férfikoromban, s láttam zsengéjek olta mostani virágzásokig gyarapodó nevekedésöket.”

Ez történik. Nem állnak Dessewffy rendelkezésére kimutatások a gyógyvíz vegyi-kémiai összetéterõl, csak a gyakorlat. Errõl sokat beszél. A für dõhasználat technikáiról: hogyan, milyen hõmérsékletû vizekkel, hogyan kezd az amatõr, a bátor, a bolond, aki nem hallgatja meg a tanácsot. Érdekes. Nem tudja még, mert nincsenek erre szakosodott fürdõorvosok, hogy mit, meddig, hogy például a vastartalmú vizek májbetegséget okozhatnak, hogy valójában mi mire való. Persze aligha egy lejárt szavatosságú bédekkerbõl tanulunk meg hasznosan, azaz rövid idõ alatt hatékonyan „gyógyfürdõzni”, hogy vágtathassunk vissza a munkába, mert isiászunk, agy- és/vagy gyomorbajunk bejelentette igényét. Hanem amikor megfeledkezik arról, hogy õ tulajdonképpen a gyógyfürdõk tudora, és a közönséget, a korabeli társadalom különféle rétegeit bemutatja. A kurvát: „Nem sütik le úgy fejöket, mint hajdan, hanem oly csintalanul kacsongatnak szemeid közzé [...] Drágább most a rózsa, a tejfel, a szamóca, de olcsóbb a csók, azonban veszedelmesebb; egyszóval. mindebbõl kitetszik: hogy sok itt a pénzes, a jövevény, sebesebb a pénzmozgás”, a pórnépet, a lengyeleket, a tulajdonosokat. „A gazdag többet költ, a szegény pedig mind jobban igyekszik, és mind többet nyer; hogy végtére mind a szorgalom, mint a hivalkodás egyformán nevelkede.”

Bravúros. Mindegy mi a cél, Dessewffy a mai ízléshez képest kissé nehézkesen és bonyolultan, de bevisz a kétszáz év elõtti társadalmi erdõbe, ahol az olvasó kénytelen felismerni, csak a világ változik, az ember nem. Az utolsó, a Tizenkettõdik levelet a következõ elõhanggal kezdi: „Észrevehette, édes barátom, hogy minekutána nem csak ifiak és öregek; nem csak nyavalyások s egészségesek; gyógyulni akarók és egészségrontók; hanem mind hazabeliek, mind külföldiek; mind mélázók, mind szeleburdiak, mind kimívelt, mind míveletlen lelkû emberek; ide oly számosan tódulnak; – észrevehette mondom, hogy a vendégek ily különbféleségéhez képest az itten gyakoroltatni szokott idõtöltések nagyon egyformák.” „Vásárhely lõn a Bártfai fürdõ. Bétsbül, Pestrül, Tirolbul, Csehországbul gyûlnek ide a kézmívesek, kereskedõk, kalmárok, sõt mûvészek híjával sincs e fürdõhely. Amott mutatja képeit a festõ s ajánlja ecsetét a mátkát megörökíteni akaró szeretõnek.”

Olvasás közben a kedves olvasót mégis megérinti a gyanú, hogy az író ír, a nyelvújító azért ír, hogy nyelvet újítson. A szövegben kiemelve jelennek meg a magyarított kifejezések: magamosság = egoismus; örömélés = jouissance, Genusz; arán, vagy aránt = proportio; szomszédos értelmû szó = synonima; tovakép = perspective; elszavalás = declamatio; tömött leveles = allée; és még egyet a példa kedvéért a kokottból: tetszeskedõ = coquettes. A gyanú azért is erõsödhet, mert a címzett (Döbrentei), akihez a beszámolók szólnak ugyanabban a korban, hasonló körülmények közt él. Neki aligha újság, amit a változásokkal kapcsolatban megfogalmaz, ugyanakkor a másik nyelvújító – Kazinczy – egyszerre kapja a levelet, mint az eredeti címzett. De rendben van. A kész könyv arra emlékeztet, mint amikor a szobrász alapkövet választ egy adott sziklafalból, amelyet aztán apró hieroglifákkal díszít. A hieroglifák a megváltoztatandó, egyszerûsítendõ, magyarítandó közhasznú szavak.

A Révay Nagylexikon nem kíméli politikai és lírai tévedései miatt: „Élete végén a reformkor nagy vitáiban mind irodalmi, mind politikai téren vereséget szenvedett. A Hitel czímû munka Taglalatja soraiban a birtokos nemesi érdek és a rendi ellenzékiség álláspontjáról bírálta Széchenyi körvonalazatlan programját és kíméletlen ítéletét a nemesi magatartásról. [...] Véleményét Széchenyi Világ címû könyve megsemmisítõ bírálatban részesítette.” De végül megkegyelmez neki: „...maradandó emléket emelnek a nemes lelkületû s ízléses, szellemdús, hazáját s nemzetét mindig híven szeretõ fõúrnak. Az akadémia 1844-iki közülésén br. Eötvös József tartott szép emlékbeszédet a társaságnak ez egyik legszeretetreméltóbb tagja felett.”

Javaltatik megolvasni ezt a karcsú, emberi megfigyeléseiben élõ és izgalmas, a nyelvújítás izgalmait és erõlködését pontosan leképezõ könyvecskét. Nem felejthetem ki a végérõl a szerkesztõ – Kósa László mûvelõdéstörténész – nevét, aki kötetzáró tanulmányában azt az olvasót is eligazítja, aki influenzásan feküdt, amikor a reformkorig jutottak a tananyagban.

Dessewffy József: Bártfai levelek
Szerk.: Kósa László
Felsõmagyarországi Minerva sorozat
Felsõmagyarország Kiadó
1800 Ft

 
 
 

Onagy Zoltán

Felsőmagyarország Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu