buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
A 300 éves költő régi és új versei


2004.10.07

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Amade László (1704–1764), akinek neve ma már nem mindenki számára cseng ismerõsen, a 18. század egyik legismertebb költõje volt. A fordulatos életû felvidéki báró népszerûsége kézzelfoghatóan megmutatkozik: a kéziratos énekeskönyvekben százötven éven át másolták, variálták játékos, különös csengésû verseit.
 

A nyomtatott könyvekbõl merítkezõ irodalmi köztudatba elsõként a költõ távoli unokaöccse, Amade Thádé igyekezett behozni. Az õ 1836-os kiadását számos folyóirat-közlés követte, majd 1892-ben Négyesy László kritikai igénnyel adta ki Amade László verseit. Ez a kitûnõ könyv ma már, természetesen, hozzáférhetetlen, és a 20. század közepéig folyó filológiai kutatásoknak, megkerült kéziratoknak köszönhetõen némi kiegészítésre, pontosításra is szorul.

Amade életében mindössze néhány magyar és latin nyelvû istenes verse jelent meg nyomtatásban. Igaz, már a költõ halálát követõ évben Mészáros Ignác (a Kártigám szerzõje) összegyûjtötte verseit, láthatóan a kiadás szándékával. 1795-ben elkészült a cenzúra által jóváhagyott példány is, de a könyv végül nem jelent meg. Kötetünk több mint kétszáz verset tartalmaz – ezeket gondoljuk pillanatnyilag hitelesnek mondható Amade-versnek. Amade László fennmaradt verseinek legnagyobb részét a Várkonyi Baro Amade Lászlonak Énekeji címet viselõ énekeskönyv alapján rendeztük sajtó alá. Ez egy gondosan szerkesztett, Amade és titkára(i) által másolt énekeskönyv – az 1750-es évekbõl származhat. Talán kiadásra szánták, de annyi mindenképpen bizonyosnak látszik, hogy a könyv a versek külsõleg is tetszetõs megörökítésére volt hivatott. A versek elrendezése arról tanúskodik, hogy valószínûleg kottát is szándékoztak közreadni. Mivel a kötet összeállítása minden valószínûség szerint magától Amadétól ered, anyagát szinte teljes egészében, a versek sorrendjét megtartva közöljük. A 342 oldal terjedelmû kézirat hátsó borítójához késõbb egy hosszú levelet fûztek. A levél 1804. január 30-i keltezésû, szerzõje Bittó Manczy, címzettjének nevét nem tudjuk. „Az Amadé versei, avagy igazábban mondván énekei, a melyek nálunk vannak, ugyan csak az öreg Amadé László munkái, én és az testvérjeim nem ismértük õtet, de az atyám s anyám, a kik sokat jártak az Amadé házához, bizonyították, hogy ezen énekeket, sokszor ebéd felett, a mint ebédlett, bleibeiszt kért s étel közben szaporán úgy leírta gondolatit; némely énekek az maga saját kezeírása, némely az secretariussáé (...) Voltak Amadénak igen szép versei, a melyeken dolgozott s nem futva munkálta, de ezek világosságra nem jöttek, elégették véletlenségül holmi írásokkal együtt; ezt sokszor hallottam az atyámtul.”

A kiadásra szánt kéziratokból és az idézett levélrészletbõl is kitûnik, hogy egy olyan korszakban és közegben vagyunk, ahol éppen csak születõben van a „ki a szerzõ” kérdésére adható válasz. A versek jelentõs részének lejegyzésére és másolására nem jellemzõ a mai értelemben vett hitelességre való törekvés. Ezt a kérdést – sokféle körülményt mérlegelve – sokszor a sajtó alá rendezõknek kellett megválaszolniuk. Döntéseinkben segítségünkre volt az irodalomtörténeti és filológiai hagyomány: a 18. századi kéziratok megõrzõi, a neves és névtelen másolók, az Amade verseit nyomtatásban közreadó, filológiai apparátust felvonultató irodalomtörténészek, a kortársak közül elsõsorban Stoll Béla kutatásai.

Amade idegen nyelven is verselt: fennmaradtak német és fõként latin nyelvû versei. Utóbbiakat variációikkal, esetleges magyar nyelvû fordításaikkal Ajkay Alinka rendezte sajtó alá. Bár az irodalomtörténeti hagyomány úgy tartja számon, hogy Amadénak voltak szlovák nyelvû versei is, valójában csak felhasznált néha szlovák szavakat, leginkább a játékosság kedvéért, élve a szavak furcsa hangzásának lehetõségével és persze azzal, hogy csak egy bizonyos kör számára voltak érthetõek. Összefüggõ, szlovákos szöveget csak egy vegyes nyelvû vers tartalmaz.

A kéziratokban és más forrásokban több utalást találunk arra, hogy a költõ többnyire énekelte a verseit, társaságban adta elõ, sõt, sokszor rögtönözte. A dallam nyilván elfedte a rögtönzés okozta számos sutaságot. Az énekelt vers gyorsabban terjedhetett, ugyanakkor a dallamok esetében nem merült fel a szerzõség kérdése: ezeket általában le sem jegyezték, csak nagyon csekély számban maradtak fenn. Kötetünkben igyekeztünk bemutatni az Amadeversek utóéletét, így a versekhez írott jegyzetekben nemcsak a közölt vers forrását, hanem korabeli és késõbbi másolatainak, variációinak a lelõhelyét is feltüntetjük, és nagyobb eltérések esetén a változatok szövegét is közöljük. Míg a versek közlése Amade László költészetét hivatott bemutatni, a jegyzetek a 18. századi irodalom létmódjára, legalábbis annak egy szegmensére világítanak rá. Segítségükkel nyomon lehet követni a versek terjedését, variálódását vagy éppen kanonizálódását, útját a folklór, a népköltészet vagy a mûköltészet felé.

Az Amade halála után keletkezett énekeskönyvekben a költõ jelentõs számú verse szerepel, ezek közül sokat másoltak Amade-korabeli vagy a költõ által írt kéziratokból. Ezek többségükben valóban másolatok, döntõen megegyeznek az eredeti szöveggel – tehát a másolók mûköltészetként kezelik õket. Van ugyanakkor az énekeskönyveknek egy olyan rétege is, amelyekbe Amade versei valamely szóbeli hagyomány alapján íródhattak le – természetesen variálódva. Amade hírnevét jelzi, hogy a késõbbi énekeskönyvekben számos olyan verssel találkozunk, amelyeket a másoló vagy „szerkesztõ” Amadénak tulajdonít, de valószínûsíthetõen vagy bizonyíthatóan nem az övé. A kanonizációnak egy másik útja ez: már nem Amadét kanonizálja, hanem az õ neve tesz egy verset fontossá, másolandóvá, mintegy az õ neve szolgál a kanonizálhatóság zálogául.

Amade László versei
Régi magyar költõk tára XVIII. Század
Sajtó alá rendezte: Schiller Erzsébet, Ajkay Alinka
Balassi Kiadó, 2004

 
 
 

Schiller Erzsébet

Balassi Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu