buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Camus napsütése


2004.02.12

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

A Sziszüphosz mítoszában írja Camus: „Az embert leginkább az teszi emberré, amit elhallgat, s nem az, amit kimond. Én is sok dolgot fogok elhallgatni.”

Figyelemre méltó szavak egy írótól, aki életét a kimondásnak szenteli. Egyetlen mondatból sejteni lehet: ez az író nemcsak mesélni fog nekünk. Többre vágyik, mert többet tud. Filozófiát fog adni az írásnak, ha tetszik: gyökeresen új filozófiát.

Könnyű persze a világhírű regények, a Nobel-díj, és több mint negyven évvel az író halála után ezt nekünk megállapítani.

Camus, aki szerint a regény erkölcsi állásfoglalás és filozófia kell legyen, egy francia származású algériai pincemester és egy írástudatlan takarítónő fia. 1913 novemberében született az algériai Mondoviban.

Az Európa Kiadónak köszönhetően 2003ban megjelent magyarul az első Camus életrajz, Oliver Todd tollából. Kitűnő élet és korrajzot kapunk a századelő Európájának egy igen fontos részéről, a francia érteimiségről, de a középpontban természetesen Albert Camus, aki fájdalmasan korán, 1960ban, 47 évesen lett autóbaleset áldozata. „Olyan fiatal volt még” – mondja az anya, aki túlélte fiát, s akit az író végtelen gyöngédséggel, talán legjobban szeretett életében.

Az algériai gyermekkor, a szegénységben is boldog fiatalság, a rendkívüli tanárok ismerősek lehetnek annak, aki olvasta Camus tizenegy évvel halála után megjelent Az első ember GÍmű művét. Emlékezhet arra, amikor a gyermek Camus egy kérdőív kitöltésekar édesanyja foglalkozásán tűnődve: cseléd? takarítónő? először érez szégyent, és szégyent a szégyen miatt. Ez a regény az író korai halála miatt félbe maradt, a most megjelent életrajz segíthet annak, akinek „nem elég” a mű, a művek hátterére is kíváncsi, és főleg tudni akarja, ki is volt, milyen is volt Camus, a 20. század egyik legnagyobb írója.

Családi és szerelmi viszonyok, házasságok, valamint a társas élet, barátságok, bajtársságak, munkakapcsolatok és irodalmi barátságok (csak néhány név a párizsi társaságból :a Gallimard család, A SartreBeauvoir páros, Queneau, Bataille, Henry Michaux, Cocteau, Paul Léautaud:
Robert Bresson, Anouilh, Mauriac, André Gide) mindmind érzékeny leírásra kerülnek a szerző által; nagyonnagy hangsúlyt kap Camus Algéria szeretete, sőt imádata, egyesek szerint mániája. Megismerjük természetesen ambivalens franciaságát, végigkísérjük ritka utazásain, láthatjuk szerelemtől és betegségtől gyötörten, politikától és háborútól kínzottan.

Mindez elválaszthatatlanul összeforrva mindennapi igazi énjével, az íróval. Az írásba a színművek is beletartoznak, s itt következik az olvasó részére az egyik legnagyobb meglepetés: Camus életében milyen fontos szerepet töltött be a színház. Sokat adott öltözködésére, amellett magabiztos, ellenállhatatlan férfi, Humphrey Bogartra emlékeztető külsejével a nők maguktól omlanak a karjába, Don Juan esszéjéből megtudhatjuk e témakörről a nézeteit, már amennyi erről megfogalmazható.

Másik nagy meglepetés számomra az életrajzban, hogy életében milyen nagy szerepet töltött be az újságírás. Ez utóbbi természetesen elválaszthatatlan a politikától – többnyire vezércikkeket ír. Mint mindenben, ebben a műfajban is kérlelhetetlen. „A cinizmus nélkül műveli újságírás szenvedély” – jelenti ki.

A politikai küzdelmek központjában van akkor is, amikor – igen gyakran elege van a politikából. A század első felében becsületes ember nem engedhette meg magának a kivonulást. Az elsők között fedezi föl, hogy „minden jel arra vall, hogya Szovjetunió elfoglalta helyét az imperialista nemzetek között.” 1939-ben! Majd a háború után sem éppen könnyű a helyzet. „Erkölcsi problémát okoz Camusnek a kollaboránsok körében végzett
tisztogatás, a büntetések és kivégzések... miközben Aragon, Éluard, Benda, Vercors és Morgan, Sartre és Beauvoir a legbosszúvágyóbb tisztogatókká válnak.” Oe négy hónappal Párizs felszabadulása után mégis Camus írja az alábbi szavakat:

„Az az ország, ahol nem történt meg a meg tisztulás, számíthat arra, hogy nem lesz megújulás sem. A nemzetek arcukon viselik igazságszolgáltatásukat, a mi nemzetünknek valami mást kéne a világ felé mutatni, nem ezt a zilált arcot. „

Egy rendkívül törékeny, gyerekkorától tüdőbeteg, gyakran depressziós, érzékeny művész képe rajzolódik ki, aki hajlamos az önvizsgálatra, de soha nem az önsajnálatra.

Egyetlen kisebb, hamar feladott aszkéziskísérlettől eltekintve nem próbálja visszatartani magát az élvezetektől. Mint egyik barátja megfogalmazza: „Camus olyan, akár egy gyerek, aki nem tud ellenállni az édességnek. Mintha genetikailag lenne beprogramozva a szerelemre.” Megszámlálhatatlan kis és nagy, valamint igazi szerelme van, gyakran egyszerre kettőhárom, soksok „édes kislány,” sok igazi szerető, és néhány nagy szenvedély. Az író, aki nem tagadja meg magától az „édességet”, folytonosan emészti magát a hozzá közel állókhoz való viszonya miatt. „...amikor az ember szeret valakit, mindenki mást meggyilkol.. .. Az ember először nem szeret senkit, aztán meg általában szeret minden embert. Aztán csak párat szeret, végül egyetlenegyet.”

Gondolná valaki, aki mondjuk csak a Közönyt olvasta tőle, hogy ez az író ennyire szereti az életet, ennyire tud szeretni?

A francia és nemzetközi baloldal, mely máig hatóan befolyásolja még a mi pOlitikai életünket is, kevés korrajzban van ilyen árnyaltan megörökítve. Érthető, hiszen Camus ott volt mindennek a közepében. Olykori depressziója, érzékenysége, a politika kalandorai iránt érzett undora ellenére ott kellett hogy legyen, mert abban a pillanatban, ahogy híres lett, és ez szinte első művének megjelenésével esik egybe, rögtön tényező lett. Akit fel és ki lehet használni, alá kell íratni vele petíciókat, kérvényeket, és bármit. Camus, akit igazán nem lehetett dróton rángatni, ritkán vonta ki magát.

Hihetetlenül jó emberismerő lévén ritkán kellett csalódnia. Akiket, – mint például a SartreBeauvoir párost nem tudott kikerülni, nem is kerülte ki, de soha nem engedte túl közel őket magához. „Sartre kiemelkedő tehetség, de könyvei soha semmilyen hatással nem voltak rám, azon egyszerű oknál fogva, hogy egészen más éghajlat alatt születtünk... Le Havre ege nem hasonlít Algíréhoz.”

A hódolóktól körülzsongott, gőgös és önimádó Sartre, politikai nézeteltéréseik és főleg A lázadó ember megjelenése után már nemigen törődik Camusval. Nem így Beauvoir, aki élete végéig szerelmével üldözi Camust, persze hiába.

Amikor A lázadó emberről Sartre lapjában megjelent az enyhén szólva fanyalgó kritika, már nem érte váratlanul.

Majd amikor Beauvoir Goncourt díjat kap a Mandarinokra, melynek egyik szereplője felismerhetően Camus, a volt barát nemes egyszerűséggel így fogalmaz: „a Mandarinok egy rakás szar.”

De nem az ilyen és hasonló alpári ínyencségek teszik igazán élvezetessé Oliver Todd könyvét.
Az életrajz legszebb részei mégis azok, ahol a művész gyötrelmeiről van szó, a műért való küszködésről, a bizonytalanság ról. Az önmagával szemben támasztott maximalizmusról, erkölcsi kérlelhetetlenségéről. A napfény szeretetéről, és Algériáról. Az apa egy életen át tartó hiányáról, az anya szeretetéről.

Sor kerül természetesen a Camusval kapcsolatban elkerülhetetlen „alapfogalom”, az abszurd ezerféle értelmezésére és megvilágítására.

„Semmi közöm az egzisztencializmushoz” – jelenti ki Camus egy ízben. Gondoltuk volna?

47 évesen halt meg.
„Olyan fiatal volt még.”

Oliver Todd: Albert Camus élete
Európa Könyvkiadó
607 + 710 oldal, 4200 Ft

 
 
 

Tóth Erzsébet

Európa Könyvkiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu