buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 25, vasárnap
Lajos és Patrícia napja





















Évfordulók:
1976: Eyvind Johnson halála
1977: Kós Károly halála (Kolozsvár)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
omjáték! Jutalomjáték? Jutalomjáték! Jutalo


2004.02.12

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Itt nálunk ha nem a (mégis a, mégis a!) sablont írod, bajban vagy. Én, mint aki ennek az itteni mai világnak diametrális (homlokegyenesti) ellentéte, izolálódva is érzem, minden összefügg. De nem baj, azt szeretném (s nem mert a magam 2004es követelményeinek megfelelni akarnék netán), ha ezeken a szintén a körülmények felett állni igyekvő hasábokon őszinteség (hah!) uralkodna, s elmondhatnám: keserves, de logikus tapasztalataim mintegy 30 év (nem tagadom, megalkuvásokkal is megmazsolázott, de jószívű) „kritikai” próbálkozásaiból arra vezettek, hogy mai itteni „legszebbirodalmakról” (költészet, próza, dráma), amik tehát, mert az alkotó lelkéből kiszolgáltatottságában leledzettek, többé ne írjak, legföljebb es székről, ha tudományos tárgyuk van, albumokról, összeállításokról, filozófusokról, illetve csak a világirodalom más nyelvterületeiről, meg a halottakról.

Keserves tapasztalatok vezettek erre az elhatározásra. Ezt a dolgozatkezdést is hetedszer írom át, és már-már ugyanúgy nem tudok aludni tőle, mint egyfolytán sajgó jobb combforgómtól. Ez is ilyen dolog. Itt látható fotómhoz képest most elképzelhetetlenül megterebélyesedtem, de hát így fohászkodjék az ember, hogy jaj, lennék olyan, mint az az orvos, akinek szerepéhez elhizlalták a színészt, aztán ott ül Guatemalapa partjain (sic!), és nem tesz semmit. Hanem ha most majd lefogyok, nem fogok a sovány emberek közé tartozni, amiképpen most sem azonosulok a kövérekkel. Ez is ilyen homlokegyenestiség.

A keserves tapasztalatokat meséltem volna el, de rájöttem, ezt sem tehetem. Sablonunk mégis valamiféle udvariaskodás, és büszkén állíthatom, magam azok közé tartozom, akikkel szemben ezt igen sokszor nem kellett betartani. írtam nemrég egy kritikát, melyben – jaj! – egy épp befutó írót kis részletekben kritizálni is mertem. A róla szóló hozsannát másutt olvasva, azt éreztem: égek. Vagy valaki egy felmenőjével kapcsolatban a régi jó szívemet kérte számon. Tkp. mindkét esetben az is mondható: nem szépen csináltam. De hát hogy jövök én ehhez? Ha azt sem mondhatom ki (mégis utalni kell rá!), hogy horribilis röhejre én itt és ma értem el (nem lenne kimondható!) a zen satori állapotát, akkor ilyen közmellékes ügyecskékben se legyek tetemre hívható. (Ha már egyegy találkozás, megbeszélés is fél napra, napra kivisz normál állapotelvárásomból!)

Mivel azt nem mondtam, hogy recenzálásban ill. reklámozásban gátolni fog, ha valamit magam fordítottam (Woolf), erkölcsi kötelességem gyötrődni azon, hogy a szegénynagynagy Oscar Wi/de nevéhez fűződő bizarr regényt, a Teleny címűt említseme? Lendülettel magyarítottam, az említést (Lárky Kiadó, éljen, éljen) megígértem. Aki a XIX. sz. fülledt erotikáját, a századvégi homoerotikát netán még tovább megismerni vágyik (párizsi bordály, angol tündöklét stb.), letehetetlen könyvet vesz kezébe. Jó, hát...

Nem írhatok rendes valóján arról a pompás albumról (Thomas Bernhard élete és „életemberei”. A hagyaték. Középeurópai Kulturális Intézet), melynek szövegeit a kitűnő Adamik Lajos fordította, a szerkesztésben is oroszlánrésze van stb., nem, mert Adamikkal együtt munkálkodunk egy nagy projekten (Parzival), mely is megjelenni (fordításom) a Kláris Kiadónál fog, adja ég, év végén.
Edgar Allan Poe meg fogja bocsátani nekem, hogy parányi terjedelmet elvettem tőle a fentebbiekkel. Sokadszorra jelennek meg az ő Versei, ezúttal szigorúra válogatva, variációk nélkül, hát istenem. (Szukits Kiadó.)

Poeról, sötétlő szelleméről kevés újat lehet mondani. Halála külön pikareszkregény, borzalom. A szépség ördöglovasa volt e költőprózaíró, főleg a rémnovella, egyáltalán a mai próza megalapozásában vannak halhatatlan érdemei. Deviáns, persze, ahogy a legnagyobbak ugyanolyan eséllyel érik el utolérhetetlen eredményeiket deviantúrával, mint a virágos réteken sétálva, patakoknál hűsölve. Poe inkább lázakban égett, nem hűsölt annyira jellemzően. Az Összes Művek jócskán szép Szukitssorozatának ez a 3. kötete, a versek.

Szent deviantúrás (ah, normális!) könyvünk volt vagy negyedszázada, ha nem régebben, Ambrose Bierce elbeszéléseinek kötete, mindenkori régi világfelfogási helyzetünkből adódóan újdonság, hanem há t ne korholjuk magunkat, Rimbaud maguknál a franciáknál sem került be túl hamar a diskurzusba, és a megdiskurált írók erényét (pl. Victor Hugóét) sem rontja az elismertség. Bierce vad figura volt. A kor is, az az Amerika. Láttam a minap egy 1958-as filmet Észak és Dél küzdelmének utóéveiről, hogy így mondjam, s nyilván Bosznia, Szerbia, Horvátország, Koszovó a technika (és az ember) fejlődésének jóvoltából cifrább képeket mutatott, de az árkok elég jelentősek voltak, és sok idő kellett hozzá, hogy az északkeleti és a nyugati partvidék csoki énekesei is lelkesen vallják a hajdani konföderációs (unióellenes) déli ültetvényesei élveteg (és operettes) felfogását (műveikben). Abban az időben ott élesre ment, és csoda, hogy az újságíró, íróként sokáig s még aztán sem elismert, majdnemzseniális Bierce addig is élt, ameddig (70-en felül); míg az 1842-ben született Nagy Rendhagyó 1914-ben nem találkozott „végre” kedvenc hősével, a Halállal.

Ezt írja Galamb Zoltán (utószavával a kötet nagy nyeresége, bár Ungvári Tamás is jó munkát és sok érdemlegeset végzett anno: Európa Kiadó), és még sok tanulságosat író Ám minket az érdekelhet elsősorban, hogy amit Bierce írt, nem avul. Világos, miért mondunk mi is majdnemzseniálisat (eleve nem kedveljük a lezsenizést, kizsenizést), azért mondjuk, mert sodró történetei a legegyszerűbb utat járják, a túlzásét... ám így is van (pl. az Orrliksztori) néhány Örök Világirodalmi remeke. (Szukits)

Hajolják ám magunk felé gyarló kezünk, mikor két honi költőről van még szó, s azonnal vegyük Szép Ernőt; amiképpen a Biercekötet (bámulatosan szép, csaknem album!), legkedvesebb huszadik századi költőm eddig legteljesebb kiadása is a Szukitsot dicséri. Remekül dolgoznak a különben is nagy mai mezőnyben! Lapomnak itt, kedves Szerkesztőimnek nem ígértem, hogy Szép Ernő alapvető, nagy világirodalmi és főleg magyar irodalmiként ismert/ismerhető értékeiről bármi alapvetőt is mondok, mit mondhatnék még, citálják nevemet a hátlapon... nem is illene. Kosztolányi pompás utószava, jó, hát ha ez adódott, ez adódott, rangos, mond valami lényegeset ez ami talán legnagyobb huszadik századi írónk (poétaként neveztem annak Szépet!): „Minden a szavak varázslatán múlik, azon a lekeverésen ... melynek titkát csak igazi költők tudják.” Szép Ernő, ha ennyit a legjobb szinten tud, magasan áll. Összes versei itt a téma.

Tanulságos és remekül használható kötet ez. A megjelenés csoportosított („köteti”) sorrendjében megy végig az érvényesnek tekintett, majd ehhez a matériához 1938-ban hozzágyűjtött anyagon, aztán jönnek a „kimaradt”, de periodikákban etc. megjelent versek, a kuplék és sanzonok, effélék kéziratból, majd az alkalmi versek, rögtönzések, a gyermekversek (melyek legfőbb újdonságai a Szép Ernőképnek, mert az ő felnőtt lírája felnőttlíra de a gyermeklírája igazi korosztályos költészet... mit, korosztály, teljesen mindegy, melyik fedélzeti osztályra váltottunk itt jegyet, hogy a Földet körbehajózzuk).

És a zsengék sem olyan gyarlóak, egyáltalán, kész öröm, semmi deviancia, a kor deviáns itt, a korok sora, hogy Szép Ernőt máig sem bírja a maga helyén látni.

Ennek oka pedig, e félreértelmezésnek, s vane kiadó vajon, igen, kiadó is, mely Szép Ernőt jól látná? oka az lehet hát az akaratlan lefokozásnak (mert én Kafka, Eliot mellett tudom ezt a poétát és kisprózaírótkispanaszírót), hogy a kanonizált értékeket mintha épp e szelíd íróalak borítgatná fel, már legalább a tudomány és az érzetek urai ettől tartanak. Csakhogy az érzetek ura maga a költő, és így Szép Ernőnek pontosan annyi híve van, amennyi mindig kell, tehát pontosan annyi, amennyi a világ rendje szerint dukál. Tartalmilag pedig a Szép Ernőérzettel ott a baja sokaknak, hogy megalkuvást nem ismerő. S nehéz az átlagossá süllyedt elitgondolkodásnak is integrálnia. Hogy attól még megehetem a honcéros délparaguayi futyundekáliát, ha életérzésem reménytelenül tragikus, sőt, az élet gyakorlatilag nagyon is élhető így... Szép Ernőt a mindenkori szimplifikálás nem engedi helyére. Ne is engedje mán! Urbán László, a kötet gyűjtője, kantározója horribilis munkát végzett, s fog végezni, nagy örömünkre, ha Szépkisprózát (fogadjuk el e szót) ugyanily álomfoglalatba rak. E kötetnek még a papírja is telitalálat, színe szép stb. A fotó!

Berda Józsefet sem hordozta tenyerén az olykor arra érdemeseket, másszor érdemteleneket kitüntető sors. Berdával régóta foglalkozgatom, s elsősorban rajongójaként, de többször is írtam róla, s én őt a mindenkori élvonal valamelyik sorába (képtelen osztályozás) látom oda. Összegyűjtött versei most (Helikon Kiadó, szintén a csudálatos Urbán László gyűjtői, rendezői etc. műve a könyv érdemi része) az erotikus, más okból kallódó költeményekkel együtt, bő 750 oldalon kerülnek kezünkbe. Berdánál a kis dolgok szentsége az, ami elsősorban számít, de ez a tartalmi parádé kevés lenne, kuriózum maradna a nagy, szabadverses költői erő híján. Kassák se volt mindig „kutya”, de Berda sokszor jobb, s remekműve is van annyi, mint a piktorpoétának.

Berda Józsefnek az élete is legenda volt, Újpestjével, hónapos szobáival, természetjárásával, natúr ügyeivel. Messze a mai „zöldbio” dolgoktól mindez. Minket különben is az érdekel, hogy egyrészt rettenetesen meg tudott csinálni egy verset, másfelől meg ezek a munkák nagy mulatságra (derülésre, szomorúságra) olvashatók. Költőnk kimondottan olvasmányos poéta. Modorosságai másfélék, mint a Szép Ernőéi, de ami közös bennük, hogy mind e „manírok” ellenére spontának. (És a szonett nem manír? a tökéletes verselés, melynek korlátait még Kosztolányi, Babits, műfordításaiban Tóth Árpád, minden idők legcsodásabb magyar műfordítója is feszegette, döntögette, diszkrétencsínján?) Berda József a nagy magyar költők mindenkori egyike.

Sokszor csak úgy szövegel, dumál, morfondírozik, de annyi megjátszást engedjünk meg neki, hogy ez csak látszat. Ha verset írt, általában nagyon jól tudta, mit akar, hiszen különben ő is készíthetett volna tízennyit a poéziumból, ahogy egy díjnyertes, nem is rossz német költő, kit legközelebb limerickügyben e lap hasábjain említeni fogunk... Íme, dolgozataink új szerkesztő dési irályára elegendőképp ráutaltunk, elköszönünk, visszatesszük helyükre dédelgetett, sokszor leemelendő köteteinket, és ha valakit kiemelhetek itt: Berda kötetét megvásárolni!

Ha nincs e vastag könyvben 100 „legjobb magyar vers”, ily gyűjteménybe (na, akkor sokezresbe illő, persze), hát egy se. És sietős korunk zsánerévei is összepasszol. Fáradság nélkül látszanak olvashatónak a remeklések, s valóban úgy is olvashatók. De utánuk marad, szerencsés esetben, valami... élvezeti vagy egyéb, jobb ülepedés (Bertához illő szó). Mint akinek először tetszett meg egy patakmeder, páfrányok alatt két széthajló gomba kalapja... vagy Berda kalapja. A mixtúra, a recept pedig: ritkaságosan ritka. Ilyen vulgáris elemekből ilyen elit poétika! Nahát...

 
 
 

Tandori Dezső
költő, műfordító

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu