buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 22, csütörtök
Menyhért és Mirjam napja





















Évfordulók:
1920: Ray Bradbury születése (Waukegan)
1958: Roger Martin du Gard halála

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Kós Károly levelezése


2004.02.12

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Igen bőséges, több mint nyolcszáz lapnyi válogatás a Kós Károly levelezése, a Sas Péter jegyezte kötet. Pedig csak töredéke így is a fölleli, ám közös közlésre nem bocsátott leveleknek. A közzététel elmaradásának olykor furcsállható okait ugyancsak a mindenes – jegyzeteket író, sajtó alá rendező – szerkesztő ecseteli abban a bevezető tanulmányában, amelyik hasonlóképpen egyéb munkáihoz, az életmű igen kevés igazán avatott ismerője sorában jelöli ki a helyét.

Ha vannak is kisebbnagyobb elírások, tévesztések, főként a jegyzetek dolgában az egyik oldalon önismétlések, a másikon viszont jelöletlenül maradt nevek, helyek – az összesen hétszázhuszonhat levél összegyűjtője és közreadója megbízható kalauz abban a térségben és abban az időben, amelyet a legelső közlemény keltétől19G8 júliusától a legutolsóig – 1977 júniusáig – a feladó személye köt össze. Már e matuzsálemi kort megélt művész életidejében való biztos eligazodás és eligazítás sem könnyű feladat, és csak nehezítheti a tájékozódni akarók helyzetét, hogy a legelső leveleit Kóschként jegyző fiatalember egyre szerteágazóbb munkákba, tevékenységekbe fog. Építész is, templomok, múzeumok tervezője, de szerkesztő is, könyvek, hetilapok írója; politikus is, röpiratok közreadója, népgyűlések szervezője, de nemcsak pártok alapítója, hanem irodalmikulturális cégeké is, például az Erdélyi Szépmíves Céhé; szépíró is, méghozzá Baumgartendíjjal kitüntetve, de a mezőgazdasági építészet főiskolai tanára is. Mindeközben ami szinte végigkíséri érett férfikorát, az állandó megbízatás: 1936tói 1965ig a kalotaszegi református egyházmegye főgondnoka.

Megannyi teendő, megannyi munka. Az egyik levél még azt lajstromozza, egy templomi fedélszék fakivonatához a szelemenek hossza összesen hány folyóméter legyen, hány sárgerendára, s hány forgógerendára van szükség. A másik levél már Szabó Lőrincet sürgetné, ugyan írná meg vagy esetleg íratná meg másokkal a szépmíves céh neki elküldött könyveinek „recensio”it. A harmadik küldemény a céh betéti társaság szerződéstervezetét tartalmazza, a címzett Tompa László, az erdélyi költői triász egyik tagja. A másik tagtól, Áprily Lajostól egy újabb levél kér bocsánatot, ha túl hevesen és a megengedettnél nyersebb modorban tárgyalta volna vele a „Lap dolgát” – az Erdélyi Helikonét. Mindez kiragadott minta, valamikor a húszas évek végéről. De lehetne korábbról, és későbbről is hasonlót lelni. Annak a fáradhatatlan munkásnak a hétköznapjairól, aki szereti „a tiszta dolgot”, ezért érvel, csatázik szenvedélyesen még hithű embereivel, eszmetársaival is, és akit mégis annyi vád ér, főleg a politikai, pártszereplései miatt. Mondják zsidóbérencnek, a romániai magyarság egysége megbontójának, a nemzeti érdekek elárulójának. Különösen kényes helyzet áll elő a második bécsi döntést követően, ÉszakErdély Magyarországhoz történt visszacsatolása után. így érvel ekkor, 1943 nyarán: „Erdélyiség és magyarság nem zárják ki egymást, sőt, talán tudatosabb az erdélyi magyarban a maga magyarsága, mint az alföldiben éppen azért, mert itt vegyesen él másik két néppel (amellyel azonban soha sem keveredett). Nem értem, miért kellene lemondania Erdély akármelyik népének nemzeti vágyairól, nemzete sorsának vállalásáról. ... Hogy az erdélyi románság erejéről miként vélekedett, tanulságos dokumentuma ennek az az 1911 szeptemberében keltezett levél, amelyben az Astra kulturális egyesület ötven éves jubileumi közgyűléséről, a Balázsfalván tartott, hatezer embert felvonultató népünnepélyről számol be. Újabb tíz esztendőre kaptak munkakedvet itt, nemzeti gondolatot vihettek haza az otthon maradottaknak – összegez. Úgy érzi, a „játék a mi bőrünkre megy”, annál is inkább, mert a magyarok ezt nem tudják „utánuk csinálni”. Mégpedig azért nem, mert „mi erdélyiek már fáradtak vagyunk, a magyarországi közvéleményt pedig most nem érdekli a magyarság sorsa; de fontos az ott mostan, hogy piszkolódásból élő újság terjeszthetie szabadon a mocskot a magyar nép között a sajtószabadság védelme alatt vagy sem”. A maiakkal, a pesti firkászokkal szemben Beksics Gusztávra, „néhai való nagy újságírónk”ra hivatkozik, aki megjövendölte, hogy „mihelyst az erdélyi oláhság kultúrailag, vagyonilag és társadalmilag konszolidálódik, abban a pillanatban kérdéssé válik a magyar Erdély léte”.

Kós Károly, csaknem tíz évvel Trianon előtt nem jövendöl, hanem tudósít, tényeket rögzít. Ez a magatartás is magyarázhatja, hogy Trianon után pedig szembemegy, szembehelyezkedik az árral, az erdélyi szülőföldjüket elhagyókkal, az új államhatárokat és hatalmakat elismerőkkel. A román érdekek képviseletévei is meggyanúsítják, hiába hirdeti a Paál Árpáddal és Zágoni Istvánnal közösen szerzett röpiratuk, a Kiáltó Szó úgy a transzszilvanizmus eszméjét, hogy ebben a Dunamenti népek összefogásának a vágyára, a tejtestvériségnek a reményére is ismerhetni. Olyan idő ez, írja fojtott keserűséggel Móricz Zsigmondnak, amikor a nagy történelmi regény, a Tündérkert is éppen Erdélyben „titkos indexen van, a »fajmagyarok« indexén és a nemzetiszínű magyarok indexén". Az erdélyi sajtó hallgat róla, mert: „se nem fehérkönyv, se nem vöröskönyv, de az igazság könyve". E szinte találomra lelt példákkal is érzékeltethető talán, mekkora ellenállással kellett számolnia, szembenéznie annak a Kós Károlynak, aki még ráadásul a magyar kisebbség kulturális életének főembere, így gazdasági, pénzügyi felelőse is volt.

A levelek, természetesen, ízelítőt nyújtanak azokból a csípős, paprikás hangulatokból és indulatokból is, amelyek például az Erdélyi Helikon szerkesztése, s még inkább a szépmíves céh könyvkiadása során alakultak ki, csaptak föl. Maga a levélíró azonban ritkán hevülékeny, mint ahogy elvétve humoros, önfeledt is. A ráváró feladatok nem is igen teszik lehetővé, hogy eleressze magát. A második világháború előtt a helikoni munkaközösség ügyeinek rendben tartása mellett az írói s az építészi feladatok ellátása köti le az erejét. 1944 után pedig az otthontalanság tudatától s érzetétől való megszabadulás. A sztánai portájukat, házukat kifosztó román hordák a szinte teljes újrakezdésre, a semmiből indulásra kényszerítik azzal, hogy könyvtárát, rajzait, terveit, leveleit, múltja minden írásos dokumentumát tönkre teszik. A „szocialista" Romániából kijuttatott küldemények visszavisszatérő panasza, kibeszélhetetlen fájdalma ez a háború végi kisemmizésük, koldusbotra jutásuk. Amin csak az enyhít, és ez is sűrűn ismétlődő fordulat a levelekben, hogy rokonsága, gyermekei révén óvó családi melegség öleli körül őket a feleségével.

De így is árulkodó az a levél, amelyet Áprily Lajosnak küld 1960ban. Hetvenhét éves, amikor végre beszámol hat arról az öröméről, hogy tizenöt esztendei kínlódás után a „nyomorúságos egyszobás, közös fürdőszobás stb. lakásunkból egy kétszobás, teljesen különálló, ún. összkomfortos lakáshoz jutottunk". Hogy ezzel a blokklakással is mi baj volt, másutt hozza szóba – öregkora nyomorúságait sem fordítja azonban önsajnálatba. Kifelé figyel, az irodalomra például. A romániai magyar irodalom értékeit szeretné számon tartani, s rossz érzéssel tölti el, hogy mily kevés művet listázhat. Ebben a kevésben azonban bizonyos máig érvényesen, azaz tévedhetetlenül jelöli ki az újabb idők maradandó értékeit. Amikor már ő maga nem ír, és épületeket sem tervez, akkor az egészre figyel. Hogy mi lett abból a kisebbségi magyar kultúrából, amelynek a megteremtéséért az elsők között vállalta a küzdelmet.

Kós Károly levelezése
Mundus Kiadó
894 oldal, 6990 Ft

 
 
 

Márkus Béla

Mundus Magyar Egyetemi Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu