buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 25, vasárnap
Lajos és Patrícia napja





















Évfordulók:
1976: Eyvind Johnson halála
1977: Kós Károly halála (Kolozsvár)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Orwell, a kommentátor


2004.02.12

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...


George Orwell
George Orwell – sok íróhoz hasonlóan – pályája során, anyagi kényszerből vagy jószántából, több alkalommal is, rövidebb-hosszabb ideig sajtómunkásként dolgozott. A második világháború idején két évig a BBC munka-társa s mellette a Tribune irodalmi rovatának gondo-zója, később az Observer haditudósítója, majd a Manchester Evening News szerkesztője.

A magát független szocialistának valló, később a Független Munkáspárthoz csatlakozó, a spanyol pol-gárháborúban fegyverrel harcoló – élményeit, tapasz-talatait könyvben megörökítő – Orwell a második vi-lágháború kezdetén belép a Home Guardba, s a Hitler elleni harc elkötelezett szószólója. 1941. augusztusa és 1943. novembere között a BBC Keleti Szerkesztőségének főállású kommentátora. Tevékenysége ismeretlen maradt volna, ha egy elszánt kutató, W. J. Woods a szerencsének köszönhetően a BBC Történeti Iratarchívumának mélyéről 1984-ben (!) elő nem ássa a brit író közel ötven jegyzetét, hírmagyarázatát. Az Indiában született brit írónak közel egy éven át név nélkül hangzanak el az indiai hallgatóknak sugárzott kommentárjai, majd 1942 végétől, az egyik katonai cenzor javaslatára azokat neve említésével, maga olvashatja fel, többnyire vasárnap esténként. A jegyzetekhez sokféle forrást használ fel: mindenekelőtt is a Brit Tájékoztatási Minisztérium közleményeit, a szövetségesek hadiértékeléseit, brit napilapokat, az angol nyelvű, német és japán adók információit, s a cenzori albizottság bizalmas ajánlásait.

A nyomtatott sajtó a háborús években – néhány ki-vételt leszámítva – mindvégig szabad marad. Az akkor még egyetlen állami tulajdonú rádiót azonban a háború kezdetén a Tájékoztatási Minisztérium felügyelete alá helyezik. A rádió legfőbb cenzori testüle-tét a minisztériumok delegálják, s az MIS, a brit katonai elhárítás ellenőrzi, albizottságai rendszeresen különféle, bizalmas ajánlásokat készítenek, a legmeg-bízhatóbb belső munkatársak közül minden fonto-sabb szerkesztőségbe kineveznek egy vagy több ügyeletes belső cenzort. (Ez a helyszín, ez a közeg le-het az 1984-beli „Ministry of Truth” modellje.) Nové Béla alapos tanulmányából megismerhetjük a szigo-rú cenzurális körülményeket is; például azt, hogy a stúdiókban ülő ügyelők azonnal leállíthatják az adást, ha a felolvasó akármiben eltér a jóváhagyott szövegtől.

A cenzorok ébersége, az információk viszonylagos szűkössége, a műfaji kötöttség miatt is – Orwellnek, érthetően kevés vagy szinte semmilyen lehetősége nem marad az önálló, kreatív munkára. Kommentár-jaiban a nagyjából a Pearl Harbor bombázásától a sztálingrádi német vereségig terjedő időszak esemé-nyeit veszi sorra, s igyekszik prognózissal is szolgál-ni, nem ritkán – az előírásoknak megfelelően – igen optimista képet festve. (Például Rommel Észak-afri-kai hadjáratának várható kudarcáról.) Feltűnő – s ez is a cenzorok és az öncenzúra számlájára írható -hogy milyen elnézően ír a Szovjetunióról. (Például: „Az orosz munkások szilárdan hiszik, hogy Oroszország azért volt képes ellenállni a politikai, katonai és gazdasági szétzúzásá-ra irányuló kísérletnek, mert szo-cialista ország.”)

Az életmű magyarországi népszerűsítéséért sokat tevő Cartaphilus Kiadó gondozásában most az eredetileg 1995-ben, Nagy-Britanniában sajtó alá ren-dezett kötet anyagának mintegy harmada jelent meg. Az igazat megvallva ez is sok, a korrekt, de nagyrészt teljesen érdektelen szövegek legfeljebb Orwell legfa-natikusabb hívei, kutatói számá-ra szolgálhatnak adalékkal. A száraz tényközlés, a gyakori köz-helyek tengerében csak néha akadunk egy-egy eredeti gondo-latra. A többi rutin és robot.

Érdekesebb viszont a kötet utolsó harmadában közölt hét londoni levél, amelye-ket az amerikai baloldali folyóirat, a Partisan Review számára 1943 és 1945 között vetett papírra. Az író most optikát vált, a nagypolitika összefüggései he-lyett elsősorban az angol bel- és külpolitika különböző kérdéseiről, a kormány jobbratolódásáról, a válto-zatlan – még ha egyre illúziótlanabb – baloldali közhangulatról, s a hétköznapok gondjairól, a közeljövő feladatairól elmélkedik. Ami a lényeg, a saját véleményét fogalmazza meg.

Meglehetősen kritikusan látja az angol politikai élet „két egymással vetélkedő tényezőjét”, a monarchiát s a parlamentet, ahova az elavult választási rendszer miatt nehezen jutnak be rátermett, hozzáértő embe-rek. Gyakorlatilag senki sem nyerhet a pártapparátus ellenében – állítja – a döntéseket nem a képviselők hozzák, hanem egy belső kabinet. Nagy dolognak tartja viszont, hogy a parlament ugyan elvesztette ko-rábbi jogköre nagy részét, de megőrizte a bírálathoz való jogát, s továbbra is megmaradt az egyetlen olyan fórumnak, ahol bármilyen vélemény elhangoz-hat. A sajtó is jó szolgálatot tesz a kényes kérdések felvetésével, noha a napilapoknál, még a Times-nál és a BBC-nél is tetten érhető az igyekezet, hogy elrejt-sék az ellenzéki beszédeket, ám ezt egészen kirívó módon mégsem tehetik.

1944 októberében számba veszi addigi levelei té-vedéseit, amelyeket a háborús hisztériával, „a hazugságok és tévinformációk állandó ködburkával”, s a mocskoló sajtóvitákkal magyaráz. Úgy véli, a különböző irányzatok fontosságát nem ítélte meg ponto-san. 1941-ben Oroszország és Németország további együttműködését, 1942-ben Churchill közeli bukását prognosztizálta; izgalmas egyébként hogyan változik folyamatosan – pozitív irányba – a miniszterelnökről alkotott véleménye. Legfőbb melléfogásának azt tartja, hogy 1942-ig ismételgette, a háború megnye-rése és a forradalom elválaszthatatlan. Egyébként, úgy véli, Marx követői semmivel sem bizonyultak sikeresebb prófétáknak, mint Nostradamus hívei. „Az egész baloldal kezdettől vaknak mutatkozott a fasizmus potenciális veszélye iránt, nem látván be, hogy a nácik már hatalomra jutásuk előtt is hatalmas fe-nyegetést jelentenek.” (BBC hadijelentéseiben a vi-lágháborút globális folyamatnak tartja, amely 1931-ben a japánok mandzsúriai agressziójával kezdő-dött.)

A Londoni levelek egyik visszatérő témája az oroszbarátság kérdése. Egy kis tudathasadásért Orwell sem megy a szomszédba: most más hangot üt meg, mint BBC kommentárjaiban, reálisan ítéli meg a szovjet politikát, nagyhatalmi törekvéseket. 1944 áp-rilisában azt jegyzi fel, hogy „az oroszbarátság látszó-lag erősebb, mint valaha. Szinte lehetetlen bármit is publikálni, ami nyíltan oroszellenes.” A közel félszáz nyelven sugárzó BBC-nek orosz kérésre nincs orosz nyelvű adása. A Vörös Hadsereg fennállásának 25. évfordulójáról megemlékező BBC adásban még csak említést sem lehet tenni Trockijra. 1944. júliusában Orwell arról számol be, hogy a szovjet kormány újab-ban leplezetlen kísérleteket tesz a brit sajtó befolyá-solására. 1945. júniusára fordulat történik, az orosz-barát érzelmek megváltoznak, az emberek tudomásul veszik azokat a tényeket – Gulag, terror, éhinség –amelyekről korábban hallani sem akartak. Orwell kije-lenti, „közeledik a nyílt tengelyakasztás ideje Oroszországgal” Ebben sem téved, mint ahogy abban is iga-za van, a szövetségesek megnyerték a háborút, csak a békét vesztették el.

Az utószóból nem derül ki, pontosan hány Londo-ni levél is született, csak annyi, a most publikált hét levélen kívül kettő korábban megjelent Az oroszlán és az egyszarvú című esszékötetben. Jó lett volna ezeket is újraközölni. A Londoni leveleket – a helyzetképek, mozaikok, töredezett gondolatok, valljuk be, stilári-san nem túl eredeti foglalatát – kezeljük érté kén. Te-kintsük annak, ami: kor-, és irodalomtörténeti doku-mentumnak, s olvassuk (újra) –, az 1984-et.

George Orwell: Rádiós jegyzetek, Londoni levelek
Ford.: Bánki Dezső, Farkas Ákos, Palla Mária
Cartaphilus Kiadó
272 oldal, 250 Ft

 
 
 

Gervai András

Cartaphilus Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu