buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 18, vasárnap
Ilona napja





















Évfordulók:
1850: Honoré de Balzac halála (Párizs)
1977: Déry Tibor halála (Budapest)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Az emlékezet misztériumai


2004.02.12

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Mindenki ismeri az emlékezésnek azt a fajtáját, ami elővarázsolja a régi szagokat és ízeket, s velük azo-kat az egykori intenzív érzéseket és hangulatokat, I amelyek fölmerülésekor döbbenetes időutazásban I lehet részünk. A pszichológia már régóta megkülönbözteti az emlékezet több típusát, illetve formá-ját, melyeknek természetesen megvannak a maguk sajátos tulajdonságai és törvényszerűségei. Így például az emlékezet egyes formái az emlékek el-raktározásának időtartamára utalnak, de létezik au-ditív és ikonikus emlékezet is. Ám csak a nyolcva-nas évek elejétől kezdik emlegetni az ún. önéletraj-zi emlékezetet, az emlékezet azon részét, amely a személyes sors a személyes élet eseményeinek rögzítéséért felelős, s amelynek a fönt említett „időutazást” is köszönhetjük.

Nos, végre valahára magyarul is olvashatunk egy tudós tollából a szubjektív időélményről, arról a témáról, amit személyes élményeink mellett ed-dig csak az olyan klasszikus irodalmi művekből is-merünk, mint amilyenek Proust regényei. Az ismert holland emlékezetkutató, a groningeni egyetem pszichológiatanára, Douwe Draaisma művében, (Miért futnak egyre gyorsabban az évek?) az ön-életrajzi emlékezet számos sajátosságát, illetőleg az idő szubjektív megtapasztalásának különös, ti-tokzatos élményeit járja körül. (Egyébként Draais-ma, akinek ez már a második magyar nyelven meg-jelenő munkája, kb. két éve maga is ellátogatott Bu-dapestre, hogy kisszámú hallgatóság előtt beszá-moljon eredményeiről és gondolatairól.)

A Miért futnak gyorsabban az évek? Draaisma korábbi művétől, a szintén az emlékezettel foglal-kozó Metaforamasinától eltérően nem egységes munka, hanem az emlékezés különféle furcsasága-ival, megfejtetlen területeivel, megválaszolatlan kérdéseivel foglalkozó esszék gyűjteménye. Azokat a „misztériumokat” gyűjti itt össze, amelyekben szinte mindenki részesült már élete során, olykor talán többször is. Az önéletrajzi emlékezet igen ön-törvényű valami. És nem utolsósorban igen sze-lektív. A szerző szavaival élve „engedetlen jegyző-könyvvezető”, olyasvalami, ami számos optikai csalódáshoz hasonló trükkel kápráztat el bennün-ket. Legfőképpen: az önéletrajzi emlékezet más-képpen viselkedik gyermekkorban, mint az idő-sebb embereknél. Miért van az, hogy idősebb kor-ban az asszociációk inkább a távolabbi múlt felé mutatnak, s inkább a fiatalkori emlékek villannak be, mint a valóságos időben közelebb álló későbbi emlékek? S miért tűnik úgy az öregedő emberek számára, mintha egyre gyorsabban múlnának az évek, mintha egyre gyorsabban telne az idő?

Draaisma emellett hosszan értekezik a szaglás és az emlékezet közötti összefüggésről, a felejtés természetéről és funkcióiról, a számos elmélettel bíró, ám mindmáig megfejtetlen különös élmény-ről, a déja vu-ről, és más hasonló jelenségekről. Ol-vashatunk a nagy traumáknak az emlékezésre tett torzító hatásáról is: vajon miért nem tudtak vissza-emlékezni a sobibori és a treblinkai koncentrációs tábor túlélői hóhéraik arcára és személyére? (Ami nem kis galibát okozott Ivan Demjanjuk ukrán há-borús bűnös perében.) De kitér az emlékezés egyéb torzulásaira is, s két külön tanulmányt szen-tel az emberi memória különleges teljesítményei-nek, olyan kérdéseknek, mint amilyen a fejszámoló és emlékező művészek sajátos elmeműködése.

Ám e hihetetlenül izgalmas kérdéseket fölvető könyv elolvasása után azért érzünk valamiféle hi-ányt. Draaisma esszéi ugyanis inkább a jelenségek bemutatásával és azok különféle egykori – főként tizenkilencedik századi – interpretációival foglal-koznak, s nem annyira annak modern kutatásával, még kevésbé e jelenségek természetének és okai-nak tisztázásával. S itt nyomban fölmerül a gyanú, miszerint Draaisma talán nem is a lehetséges vála-szokat keresi, hanem inkább egy sajátos szubjek-tív pszichológiatörténetet ír, amit csak tovább „tu-dománytalanít” esszéinek irodalmias stílusa.

Hogy ennek mi az oka, arra részben ő maga ad-ja meg a választ: A pszichológusok második ter-mészetévé vált, hogy kizárólag olyan kérdésekkel foglalkozzanak, amelyek megfelelnek a szakma rendelkezésre álló eszközeinek. Vagyis olyan dol-goknak, mint a kérdőíves fölmérés, a kísérletezés, a fiziológiai és neurológiai folyamatok mérései, és a különféle képalkotó technikák. S mivel e mód-szerek, ill. eszközök jelölik ki a kutatható dolgok határait, a tudósok nem nagyon veszik figyelembe azt, ami kívül esik ezeken a határokon, azaz nem il-lik bele a kutatási profilba. Ilyen a szubjektív emlé-kezet is, mivel az általa átélt dolgok jelentős része olyan időskálán játszódik le, amely nem teszi lehe-tővé a kísérleti vizsgálatot. Miként lehetne mérni a déja vu érzést, vagy műszerekkel kutatni a halálos veszélybe került emberek átélését, amikor egyetlen pillanat alatt lepereg előttük egész addigi életük? Persze némely sajátos emlékezeti jelenséget lehet egzakt módon, kísérleti módszerekkel vizsgálni, s ennek révén cáfolni vagy igazolni. (Ilyen például az öregedéssel egyenes arányban „gyorsuló” idő je-lensége is, amit a szerző maga is laboratóriumi kí-sérletekkel vizsgált és igazolt, amint arról egyik magyarországi előadásán is beszámolt.) Ám e je-lenségek java része kiesik a vizsgál hatóság köré-ből. No persze ettől még léteznek, és negligálásuk nem más, mint önbecsapás, sőt a valóság meg-másítása.

Ez ellen a rossz reflexé vált intellektuális korlátoltság ellen próbál védekezni Draaisma. És itt ért-jük meg azt is, hogy miért citál annyi példát a különféle híres esetek mellett a világirodalomból, sőt miért nyúl maga is az irodalmi esszé műfajához. Hiszen végtére is a tudományos eszköztárnak nem alávethető jelenségek mire is maradnának, ha nem az irodalomra vagy a filozófiára? Mi több, a szub-jektivitásban odáig megy, hogy két rövid esszét is szentel a saját gyermekkori emlékezetének. Amit a téma megenged, hiszen a szubjektív időélményről ki tudna leghitelesebben beszámolni, mint a szub-jektum maga? Sőt, egyfajta varázskönyvként Draaisma műve is bennefoglaltatik saját önnön gondolatmenetében, mivel maga sem más, mint egy csalóka emlékezésfolyamat: Miért éppen a ti-zenkilencedik századi irodalom és lélektan klasszi-kusai dominálnak a könyvben? Mert ez a pszichológia hőskora, a szakma ifjúsága. Vagyis ez a munka is a reminisz-cencia effektust példázza, a visszatekintést a fiatalságra, „a régi szép időkre”.

Douwe Draaisma: Miért futnak az évek?
Typotex Kiadó
249 oldal, 2600 Ft

 
 
 

Farkas Attila Márton

Typotex Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu