buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. december 15, vasárnap
Valér napja





















Évfordulók:
1822: Verseghy Ferenc halála (Buda)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Másvilág


2004.04.08

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Talán kevésbé ismert Mándy Iván életmûvébôl az Arnold, a bálnavadász címû meseregénye. Pedig ez is remekmûnek tûnik, noha klasszikus értelemben véve nem is mese, meg nem is regény. Jó szerzôknél így megy ez. A„Csutak”-sorozat még a gyerekeknek, a gyerekekhez szól, népszerû is volt annak idején. Ám Arnold, a bálnavadász, ez a se arca, se ép teste rongybaba, akit utoljára még egy zsákvarró tûvel fércelnek össze, hogy a bélése ki ne lógjon, nem foglalta el a helyét mondjuk Pinokkio mellett a nagy mesefigurák között. Miért nem? Elsô nekifutásra gondolhatnám azért, mert ez a történet végtelenül szomorú. Na és? Az olvasó, ha maradt még valami a gyermeki lelkébôl, szeret szépen szomorkodni.

Második nekifutásra gondolhatnám azért nem, mert Mándy itt is felrúg egy aranyszabályt: a mese attól mese, hogy a vége jó, mert jó ha a végén fôhôsünk igazságát nyeri, a gonosz pedig sunnyoghat vissza a homályba, hogy ottan erôit összegyûjtve újra elôármánykodjon, már csak azért is, hogy kezdôdhessék egy új mese, egy új történet, aminek persze megint az a vége, hogy a jó gyôz, a gonosznak pedig annyi. Ebbôl a szempontból persze a tisztelet és a megbecsülés a gonoszoké, hiszen nélkülük az élet dög unalmas lenne, mivel a fény is csak a sötétséghez képest valami, a rend is csak a káoszhoz képest cél az élethez, és a Mennyország se lehetne meg a Pokol képzete nélkül. Mándy regényének nincs jó vége, éppenséggel csak annyit enged meg az olvasónak, hogy legalább vigasza lehet: ahol nem lehet lenni, ott nem kell lenni, onnan el kell menekülni. Vagyis, ha nem kellek, hát nem kellek, attól még az vagyok, aki vagyok, pontosabban, aki lehetnék, ha kellenék. Ki állíthatná magáról, hogy fontosságának tudata nem illúzió, amely a megszépített múlt emlékeibôl táplálkozik? Rossz kedvünk telét elmúlt tavaszok vágyai kísértik. Arnold rongybaba ilyen borús kedéllyel költözik át a Holdra szerelmével, Rozita Rántottával, a spanyol táncosnôvel, egy, az állatkertbôl megszöktetett zsiráffal és Novemberrel, azzal a sráccal, aki a zsiráfot megszöktette. Harmadik nekifutásra ez a regény talán azért se említôdik, méltatlanul, a magától értetôdô klasszikusokkal egy lapon, mert olyasmivel próbálkozik, mint anno a Grimm fivérek, mármint az eredeti Grimm mesék. Igenis kimondani, hogy a gyermek, amíg gyermek, zseni, és mert zseni, tökéletesen kegyetlen és önzô. És imigyen tiszta. A gyermek nem gügyög. A gyermek nem baba. A gyermek, amíg gyermek, magától értetôdôen veszi el azt az anyjától, apjától, ami jár neki. Az életet. Negyedszer, Mándy eme gyermek-mozija egy szürreális képi világ.

Tényleg kíváncsi lennék arra a jelenetre, amikor apuka, vagy anyuka a kezébe veszi ezt a könyvet, és felolvassa esti meséül. Valahogy úgy vélem, hogy a kisded értené, mivel még zseni. De az a világ, ami Mándyé itt is, csak szûk körre tarthat számot, mivel nem a gyerek, hanem a felnôtt dönti el, mit olvas fel neki. Vagy mit ad a kezébe. De ha a kezébe adja? Mit kezd vele? A sok ócskaság után – már megbocsássanak –, ami a tévébôl, de még a könyvekbôl is dôl, és ami arra szólít minduntalan, ne gondolkodj, hanem élvezz, ne élj, csak fogyassz. Nohát errôl ennyit. Mit szépítsem? Arnoldot egy esôs nyári napon elôzô „gazdája”, Ágnes, egyszerûen ott felejteti egy klozettban. Aztán megtalálja egy másik kislány, aki Arnoldnak másik nevet ad: Kuku. Megalázó név egy igazi bálnavadásznak. Aztán Arnold, aki maga egy totem, zsákvarrótûvel összefoltoztatván még elidôzik az új „gazdánál”, mígnem kihajítják Rozita Rántottával együtt, hogy ott rohadjanak meg, ahol vannak, a ház mögötti réten, egy bokor aljában. Kit érdekel? Mi ô? Némi rongy, némi vatta, arca sincs már, rég elhagyta.

Az arc is világi hívság, nemde? Melyikünk ne látott volna bokrok aljában a többi szemét között ilyen tetemeket? És akkor itt van ötödiknek talán a megoldás. Amiért egy „felnôtt”, ha hajlandó kinyitni a szívét a történetre, csakis keserédes fájdalommal, és jókora lelkifurdalással tudja olvasni azt. Mert kinek nem volt, boldogult ifjú korában, egy igazi társa, valóban jó barátja, akire rábízhatta minden titkát, minden vágyát és gondolatát a legszebbtôl a legaljasabbakig? A babára. A mackóra. A kutyára. Nem kellett, hogy plüssbôl legyen. Egy lényre, akirôl tudtuk, hogy él. Hogy figyel ránk. Hogy a leghûségesebb, legmegbízhatóbb társunk. Fontosabb anyánál, apánál is. Ô vitte le a lázunkat, ha betegek voltunk. Ô adott igazi jó tanácsot, ha bajba jutottunk. Ô az, aki tudott titkot tartani. És ô az, akit „felnôvén” elfelejtethettünk. Na jó. Hol van? Apadláson? Vagy melyik költözésünk okán tûnt el, szinte nyomtalan? Vagy, különös kegyetlenséggel, miért is dobtuk ki a kukába? Amikor még gyermekek voltunk, tudtuk, hogy vannak. Hogy a kavicsnak, a fûnek, a macinak, a babának lelke van. Aztán ott kezdôdik el az unalmas felnôtt lét, hogy lenézzük régi önmagunkat, amikor még egy maci, egy rongybaba volt a társunk. Gondolnánk, nekik van végük. Pedig nekünk.

Ôk a szemétdombon, vagy a Holdon is, köszönik, jól vannak. És emlékeznek ama szép napokra, amikor még együtt hajóztak velünk, és együtt csaptunk fel az ágy melegében kôkemény bálnavadásznak. Kísértetek. A babák. Rossz lelki-nemismeret. Valaha zsenik voltunk. Mert volt egy babánk. ( Mándy Iván: Arnold, a bálnavadász. Holnap Kiadó. Réber László grafikáival.) A minap hallottam a rádióban, hogy van neki egy kiállítása valahol a belvárosban. Akönyv második oldalán pedig ez olvasható: © Mándy Iván jogutódja, © Réber László jogutódja. Hát ez az. Ôk már nem élnek. Ez a babaregény meg még él. Kinek? Arnold és Rozita kísértenek. Mándy Iván könyve után Jenny Carrol (avagy Meg Cabot) napok következtek. Meg Cabotról anynyit kell tudni, hogy világhírû. Az Indiana államban született hölgy is kitalált valamit, ami a maga módján legalább akkorát durrant, mint például Harry Potter. A recept látszólag egyszerû. Naná, hogy az, amikor már ki van találva. Végy egy nagyon szimpatikus egyéniséget, aki majd a fôhôsünk lesz. És mivel olvasóidul a kamaszokat célzod meg, ezen belül is a kamasz lányokat, akik hajlamosak tonna szám kajolni a róluk szóló történeteket, a fôhôs legyen egy tizenhat éves leány, aki még gyerek, de már nô is, mondhatnánk zsenge rózsabimbója a teremtésnek. Hiába, mi pedofilok aztán csak tudjuk, a nôk ezekben az években a legszebbek. Ettôl a fôhôs típustól aztán a szerzô el nem tántorodik, legalábbis azokban a történetekben nem, amit volt szerencsém olvasni.

Meg Cabot A neveletlen hercegnô naplójával robbant be az ifjúsági irodalomba. Ebbôl a könyvbôl a Disney filmet is csinált, mi is láthattuk a HBO mûsorán, videotékákban pedig kikölcsönözhetô. A Neveletlen hercegnô sorozat után a következô a Hívószáma 1-800 volt, ezekbôl a könyvekbôl pedig televíziós sorozat készült, melyet jelenleg is sugároz az egyik amerikai tévé. Most lehet, hogy meg fognak lepôdni, de a szerzô harmadik száguldásából, a Mediátorból is tévé sorozat lett, ami szintén hamarosan képernyôre kerül odaát Amerikában. Meg Cabot mûvei 32 nyelven jelennek meg, az USA-ban számtalan Meg Cabot Club létezik. Magyarországon az írónô munkáit a Ciceró Könyvstúdió adja ki szorgalmasan, a Tök Jó Könyvek sorozatban. Amúgy momentán a szerzônô New Yorkban él férjével és egy félszemû macskával. De térjünk vissza ama recepthez, amely Meg Cabotot a világhírig repítette, és egyáltalán nem méltatlanul. Van tehát egy tizenhat éves ifjú hölgyünk, aki persze szép lány. No nem egy topmodell, mert azt az olvasó talán utálná. Fôhôsünk úgy szép, hogy nem is nagyon tud róla, vagy ha tudja, nem nagyon érdekli, sôt! Hôsnônk néha egyenesen csúnyácskának látja magát. Naná, hogy annak. Mert akkor mért van az, hogy a srác, pont az a srác, akibe hôsünk titokban tök szerelmes, szinte észre se veszi ôt, vagy ha észreveszi, akkor még egy ártatlan csókolózásra se nagyon hajlandó. No most, ki az az ártatlan kamasz leány, aki ne esett volna át eme kínokon többször is? Tízbôl kilenc biztos tudja, hogy hôsnônk mirôl mesél.

Ezért aztán helybôl azonosul vele, így mintha már az olvasóval történne meg az, amit Meg Cabot kitalált neki. Hogy ezek milyen történetek? Itt említendô meg a recept harmadik tétele: adj fôhôsünknek egy különleges tulajdonságot. Valamit, ami egyszerre áldás és átok, valamit, amitôl hôsünk egy kicsit, vagy nagyon is más lesz, mint az „átlag”, de amely tulajdonság persze mindenkiben meg lehet, talán meg is van, csak még nem bukkant felszínre. Mert, mondjuk az bárkivel megeshet, hogy a vihar elôl egy fémbôl készült tribün alá menekül, aztán ott villámcsapás éri. Szerencsére nem halálos. Viszont az kevésbé, hogy hazatérve másnap arra ébred, hogy fényképek alapján bárkirôl meg tudja álmodni, hogy a keresett személy éppen hol tartózkodik. A Hívószám 1-800 címû sorozatnak ez az alapötlete. Fordította: Szabó Mária. A hôsünk neve Jessica Mastriani. az 1-800-as telefonszám pedig egy hivatalban cseng ki, ahol elveszett gyermekek felkutatásával foglalkoznak. Nosza, Jessica rögtön megtalál hat régóta elveszett gyereket. És naná, hogy az FBI rááll a kislányra, az FBI után pedig beindul az USA gonoszabbik fele, a hatalom birtokosai, akik arra akarják rávenni a tiszta lelkû és még tisztább erkölcsû Jessicát, hogy különleges tulajdonságát bocsássa a rendelkezésükre, álmodja meg nekik, hol tartózkodnak Amerika ellenségei. (Bin Laden! Reszkess!) Ehhez még adjunk fûszerként nem is csipetnyi média-ôrületet, hozzá egy sajnálatos félreértést (Jessica elsô „áldozata” Sean, egy tizenkét éves srác, aki édesanyjával menekült el a brutális apa és férj elöl), és máris benne vagyunk egy csakugyan izgalmasan és jól megírt regény közepében, ahonnan Jessica szerelme, Rob segítségével gyönyörûen kikeveredik. No persze nem végleg, kettôt ha szusszanhat, máris várja ôt a következô kalamajka...

A Mediátor sorozatnak (a két megjelent könyv fordítója Polgár Anita) tökéletesen ugyanez a képlete. Nem cikizésbôl írom. Mert ha valami mûködik, akkor mûködik. A hôsnônk neve itt Suzannah. Az ô különleges képessége, hogy látja a szellemeket, vagyis azon baljós sorsú lelkeket, akik földi porhüvelyüket kénytelen-kelletlen odahagyván valamiért nem képesek átköltözni a túlvilágra, a Mennyországba vagy a Pokolba, hanem közöttünk bolyonganak. A mediátor pedig az az emberi lény, aki látja, tapinthatja ôket, beszélhet velük, megsimogathatja, vagy akár farba is rúghatja, ha némelyik modortalan. A mediátor küldetése pediglen az, hogy segítsen a szerencsétlen lelkeken, hogyan nyugodhatnának meg végre, és hogyan találhatják meg azt a kaput, melyen átlépni a túlvilágra nekik rendeltetett. Nohát, Suzannah is tizenhat éves, szép, de nem nagyon tud róla, eszméletlen szövege van, gunyoros és szemtelen. Naná, hogy az, amikor kora gyermekkora óta kísérteteket üldöz, vagy kísértetek üldözik. A sorozatból magyarul eddig két kötet jelent meg. A Suzie és a szerelmes kísértet, és a Mondd meg a vörösnek. A Mediátor 1-ben Suzie New Yorkból Kaliforniába költözik, mivel édesanyja, az apa halála után jó néhány évvel újra férjhez megy, egy háromgyermekes családapához, aki szintén megözvegyült. Ebbôl, ugyebár, máris adódik két szomorú kísértet... Az új család egy öreg házba költözik, a m i azelôtt rosszhírû fogadó volt: állítólag maga a fogadós nyírt ki ott néhány gyanútlan vendéget, akik túl sok aranyat bírtak találni anno az aranyláz idején...

No most, ebbôl adódhat ám baromi sok, eléggé morcos kísértet. Az elsô könyvben Suzie csak eggyel találkozik, mindjárt abban a pillanatban, amikor belép a saját szobájába. Ô Jesse, akit huszonéves korában ölt meg szerelmi vetélytársa, és vagy százötven éve bolyong a fogadó körül. Jesse, ha nem lenne hulla, tök jó fej lenne, eszméletlen fazon. Van esze, humora, gyengéd és figyelmes, a hasizma pedig úgy rácsozott, ahogy a kigyúrt férfiak társasági nagykönyvében meg van írva... Szerelem elsô látásra, ahogy mondani szokták. No de, hogy lehet az ember lánya szerelmes egy kísértetbe? Ahogy egy Heather nevû csitri kísértet lehet szerelmes Bryceba, abba a srácba, aki miatt szétlôtte az agyát az apja 48-as coltjával. No most, itt az a bonyodalom, hogy Suzie-t éppen Heather helyére veszik fel a helyi katolikus gimnáziumba, éppen az ô szekrényét kapja meg, és éppen Bryce-szal kezd el kacérkodni. Naná, hogy az öngyilkos kísértet nagyon berág rá. Suzie pedig Heatherre. Hiába figyelmezteti a lányt az iskola igazgatója, Don atya, aki szintén mediátor, hogy nem kéne kekeckednie Heatherrel. Mégis megteszi. És amire sikerül Suzie-nk a paranoid gyilkossá fejlôdött kísértetet a pokolba küldenie, a fél iskola leomlik. No most, ezek után Suzie-nk is csak kettôt szusszanhat, máris jön a következô gubanc, avagy a Mediátor 2.

A Mondd meg a vörösnek sztorija egy szellemes félreértésbôl adódik. Mondd meg a vörösnek, hogy nem ô tehet róla – zokogja, üvölti egy hölgykísértet Suzie képébe. De hogy milyen vörösnek, hogy ki az a vörös, azt persze nem közli. No már most „vörös” gúnynéven egyvalakit ismernek a környéken, egy gyanúsan nagyon multimilliomos urat, akirôl azt rebesgetik, hogy nem is egy tucat gyilkosság nyomhatja a lelkiismeretét, ha van neki olyan. Így aztán hôsnônk elmegy és megmondja neki, amitôl persze elindul a lavina. Az a legkevesebb, hogy a vörösnek becézett úr vámpír, de az nem úgy van, hogy ô gyilkoltat, hanem az az öccse, aki nem vámpír, viszont egy sötét gazember. És az is természetes, hogy Suzienk másodjára meg a vámpír fiába szeret bele. És hogy igazából ki az a vörös, akinek az üzenetet át kellett volna adni? Ezt juszt se árulom el önöknek. Szóval szakmányban készült történetek ezek. Viszont tényleg nem rosszak. Elôször erényük a történetek humora, aztán a horror visszafogottsága, és végül, de nem utolsó sorban, hogy egy kedves, alighanem meleg szívû aszszony írja ôket. Jó neki. Eszméletlen szimpatikus bankszámlája lehet...

 
 
 

Sultz Sándor

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu