buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. június 20, csütörtök
Rafael napja





















Évfordulók:
1921: Fáy Ferenc születése (Pécel)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Ez az õsi szorongás


2004.04.08

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Húsz évvel az eredeti kiadás után nálunk is megjelent José Saramago talán legköltõibb látomása Lisszabonról, egyúttal Pessoáról, és az általa teremtett költõkrõl, Ricardo Reisrõl és Álvaro de Camposról.
 

Pessoa ugyanis valahol 1910-ben abbahagyta hõsének – alakmásának, költõtársának – életrajzát, talán megunta, egyéb dolgai akadtak? Jött azonban Saramago, aki nem kevésbé költõ e híres költõknél, és nem hagyhatta annyiban a dolgot. Izgatta õt ez a társaság, és olyan regényt írt róluk, hogy akit kicsit is érdekel a költészet, nem fogja egyhamar elfelejteni. A regény lírai esszé Lisszabonról, a költészetrõl, a költõkrõl, a lélek „õsi szorongásáról”, a szerelemrõl, arról hogy élet-e az álom, és álom-e az élet? Hol kezdõdik az egyik, hol ér véget a másik, és bármilyen profánul hangzik, van-e élet a halál elõtt? A regényidõben ugyanis Pessoa már halott, az általa teremtett költõ, Ricardo Reis tizenhat év brazíliai tartózkodás után tér vissza Lisszabonba, éppen költõtársa temetésére. Pessoa azonban egyáltalán nem úgy viselkedik, mint egy halott. Már a temetõben megjelenik Ricardo elõtt, hogy egy kicsit elbeszélgessen vele, s aztán a legváratlanabb pillanatokban tûnik föl Reis életében, hogy felbosszantsa, észhez térítse, vagy egyszerûen csak a régi barát jogán egy kicsit társalogjanak.

Egyik legkínosabb felbukkanása, amikor a költõ éppen Lídiát, a szobalányt várja szállodai szobájában egy könnyû kis kalandra, amikor hallgatnia kell Pessoa szónoklatát: „Kedves jó Reis, egy ilyen fennkölt lélek, mint maga, aki bizalmas viszonyban volt az Olimposz valamennyi istennõjével, egy szobalányt, egy cselédet fogad az ágyába, épp maga, akitõl megszoktam, hogy bámulatra méltó, állhatatossággal szól Lídiáiról, Nériáiról és Khloéiról, most egy cselédlány hálójába került, minõ csalódás.” Igen, tele van ellentmondásokkal ez a Ricardo, még egy szûzi gondolat is szinte elviselhetetlen félelmeket, szorongásokat kelt benne, aztán pillanatok alatt az ágyában terem Lídia, a szobalány, s míg a költõ õt öleli, már az elõkelõ és kifinomult, egyik kezére béna Marcendáról ábrándozik, hát ilyenek a költõk. Szerencsére a nõk is ilyenek, a szerzõ nem hagy kétséget afelõl, hogy Marcendában már szintén izzik a láng a kedves doktor iránt. Ricardo Reist ugyanis, ha emlékszünk még, úgy alkotta meg Pessoa, hogy foglalkozására nézve doktor. Általános orvos. Itt is arra készül, hogy rendelõt nyisson. Ám ez talán túlzás, ez a „készül”.

Mi sem áll távolabb hõsünktõl, mint a gyakorlati cselekvés. Talán egyszer rendelõt nyitok – csupán eddig jut el hónapokon keresztül. Sétálni, nézelõdni, lézengeni, ez az õ élete, melyik utcán induljon el, és azután merre forduljon, hol költse el reggelijét, ebédjét, vacsoráját, rég leírt és éppen készülõ sorain elmélkedjen, várja is Pessoát, meg nem is, talán nem is illik hozzá az olyan prózai tevékenység, mint az orvoslás. Meg is maradna ebben a lebegésben, félúton az élet és a szemlélõdés között, ha egy napon meg nem érkezne részére egy idézés a fõkapitányságról. A regénynek ezen a pontján éles fordulatot vesz a történet, itt a tárgytalan szorongás nagyon is valóságos tárgyat kap, mégpedig a hatóság személyében. Pillanatok alatt kiderül, hogy a kezdetben csak kíváncsiskodó szállodaportás valójában a rendõrség besúgója, az év pedig amiben járunk, Ricardo Reis halálának éve: 1939. Soares diktatúrája. Saramago azonban sokkal jobb író annál, hogy a regényében ábrázolt hátborzongató atmoszférát, a félelmet, a szorongást, ami úgy ül a költõ lelkén, ahogy kint megállás nélkül esik, szemerkél, szitál, zuhog az esõ, és nincs remény arra, hogy egyhamar kisüssön a nap, túl ne emelné az adott idõn. Soares diktatúrája általános emberi dimenziót kap, ahol a nap csak mint nappali hold derenghet föl esetleg, nagyon ritkán.

Saramago és Pessoa szerint az idõjárást a lélek befolyásolja, tehát várható, hogy itt nem lesz egyhamar jó idõ. Legfeljebb, percekre néha nem esik. Saramago úgy tud írni Lisszabonról, hogy a súlyos felhõk szinte üvegbúraként borulnak ránk, tömény líra és reménytelenség árad, szinte fojtogat, ott vagyunk mi is az esernyõjüket hol kinyitó, hol bezáró járókelõk között, és hiába nézném magasból az egészet, megannyi fénylõ, páncélját nyitó-csukó bogár, tudom hogy egy vagyok közülük én is. Egyszer megkérdezték a már Nobel-díjas írót, miért várt olyan sokáig a megszólalással, miért csak jóval negyvenéves kora után kezdett el írni. Mert nem volt mit mondanom – szólt a tömör válasz. Mindazonáltal megérte várnia, mert azóta írott mûvei majdnem mind remekmûvek. Hogy ki vagyok én, egyszer élõ ember, ki ha meghalt, egy isten hal meg vele, mert nincs ki e „csodát újólag megteremtse”, egyszeri, megismételhetetlen testbe zártságunk, és szellemünk megújulása, más alakban történõ megismétlõdésünk – a kérdéskör kifogyhatatlan tárháza az irodalomnak. Gondoljunk csak a jelenkor irodalmából Paul Auster szinte egész életmûvére, Nabokov nem egy regényére, Saramagótól Az embermásra. Elég-e nekem ez az egy élet? Nos, Ricardo Reisnek bizonyára még az az egy is sok, amivel Fernando Pessoa megajándékozta. Az õ bensõjében olyan sokan élnek, hogy ez a sok akadályozza annak az egyetlennek az életét, aki valóságosan (?) jön, megy, tépelõdik, merre induljon, megcsókolja-e egy hónap múlva Marcendát, vagy várjon még vele? Pessoa nem adott neki családot, apát, anyát, gyereket, testvért, feleséget, talán hogy a metafizikai szorongást, az idõ kitöltésének kínját jobban át tudja éltetni vele. Lenne csak egy felesége, mindjárt nem töprengene annyit, megnyissa-e a rendelõjét és mikor?

Az ilyen lebegõ, mindig kicsit a föld felett járó, de mégis nehéz léptû tévelygõknek találta ki a teremtõ Lisszabont igazán. Itt, ha megérkezik a halványlila boríték a szeretett nõ levelével, nem kell azonnal kibontani, még nem kell eldönteni semmit, hadd nyugodjon az éjjeliszekrényen, addig jó, amíg még akármi lehet benne, még az a szó is, amit Ricardo nem mert kimondani, és jól teszi ha nem nyitja ki a levelet, mert abban bizony nincs az a szó, amit kimondani a címzett gyáva volt, a nõ nem tehet mást, gyávaságra gyávasággal felel, korkülönbségrõl, egyéb nehézségekrõl ír, elég ridegen, nem való ez a levél egy olyan lírai lénynek, mint Ricardo. Aki egy portugál Oblomov. Kirõl Krúdy is írhatott volna, vagy talán írt is. Akit a bensejében lakozó társak akadályoznak a legegyszerûbb döntés meghozatalában, de mint említettük, létezik azért külsõ erõ, nem is akármilyen, hogy néha cselekvésre késztesse. Egy gyerek izgalmával és félelmével felmondja szállodai szobáját, és lakást bérel tengerpartra nézõ ablakkal, ott aztán csak a két szomszédasszony, és a tengerparti padon ülõ két öregember figyeli minden mozdulatát, szinte minden lélegzetvételét. Na és Viktor, a besúgó. A vendéglõben pedig, ahol néha ebédelni szokott, ott is megvannak a kíváló megfigyelõképességgel megáldott pincérek, hogy ne jöjjenek zavarba, amikor a hatóság emberei a gyanús idegenrõl faggatják õket. Mert gyanús ez a lény, kinek se apja, se anyja, se gyereke, se felesége, ki csak gondol egyet és elmegy hosszú évekre, aztán látszólag minden ok nélkül visszajön, nem baj, majd megtalálják õk azt az okot, afelõl nincs kétségünk.

José Saramago: Ricardo Reis halálának éve
Palatinus Kiadó
404 oldal, 2500 Ft

 
 
 

Tóth Erzsébet

Palatinus Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu