buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. június 20, csütörtök
Rafael napja





















Évfordulók:
1921: Fáy Ferenc születése (Pécel)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Örök tükörtrükk


2004.04.08

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Gondolkodás irodalomról, művészetekről – ez a különös alcím áll a saját szavai szerint a szakmai pályafutása végéhez közeledő irodalomtörténész, a hetvenes éveit taposó Tamás Attila legújabb könyvének elején. A végén pedig, a Visszatekintésben többek között azon töpreng, vajon e vékonyka kötetbe foglalt írások mennyire függenek össze, ellentmondanak-e egymásnak, cáfolja-e egyik a másikat, vagy inkább fordítva, kiegészítik egymást, árnyalják, magyarázzák. Azért is szükségét érzi e kérdések felvetésének, mert szerteágazó munkásságának csak egyik részével, területével áll elő: nem az irodalomtörténeti kutatásairól ad számot, mint például éppen tíz ével ezelőtt az Értékteremtők nyomában címmel közreadott tanulmánykötetében, vagy azt megelőzően a Weöres Sándorról, illetve az Illyés Gyuláról készített monográfiájában. Most azt a vonalat folytatja, amelyhez csak két korábbi – saját fogalmazásában – „tisztán elméleti” munkáját, A költői műalkotás fő sajátosságai, illetve A nyelvi műalkotás jelentése címűeket sorolja, ám amely kiegészíthető a kandidátusi disszertációként írt és azóta nem egy kiadást megért a Költői világképek fejlődése Arany Jánostól József Attiláig cíművel, továbbá a Líra a huszadik században és a Töprengések az irodalmi értékről címűekkel is. Mindezek együtt fölényes tanúsítói annak a roppant fölkészültségnek, amelyet ő a filozófusi absztrakciós készséggel együtt Lukács Györgyben tisztelt, mégpedig erősen.

Az egykor, nem is oly rég még lépten-nyomon idézett, mára viszont már elhallgatott filozófusra-esztétára való hivatkozás önmagában is mutatná: Tamás Attila konokul független gondolkodóként sohasem törekedett a kor divatját követni. A kötet címe, a Határhelyzetben talán arra a köztes létre is utalhat, amelyik éppen ebből az önállóságra törekvésből következett és következik. Az irodalomtudós sokéves pályafutása tapasztalatait és tanulságait összegezvén annak a bölcs belátásáig jutott el, hogy az irodalomtudomány történetében a századok során nem alakult ki még olyan irányzat, olyan iskola, amely fölött ne járt volna el az idő. Ám olyan sem – teszi hozzá a stílusára és módszerére oly igen jellemző pontosság igényével –, amelyikből ne maradt volna fönn valami, ne lehetne hasznosítani valamit. Annak fényében, hogy az esztétikai- irodalomelméleti kutatásait „némiképp magános úton” haladásnak írja le, amikor is az akadémiai intézetekben se igen találhatott társakra, szinte számvetéssé szigorodik az az összegző megállapítása, hogy az ő gondolatai is a „múlás-megmaradás” általános törvényeinek lesznek alávetve.

Ezek az észrevételek, a nyilvánosság előtt folytatott töprengések pedig az irodalom értésének és értelmezésének igen lényeges kérdéseihez kapcsolódnak. Határhelyzetben ezek is: a realista és a posztmodern felfogásokra, magyarázatokra is érvényesnek tudva az előbbi törvényt, a múlásét és megmaradásét – az arányokat azonban másképpen jelölve ki vagy máshol sejtve, mint ahogy ezt napjaink „kánon”-ja hirdetni szokta. Így értekezik, Balogh Tibor Lélek és játék című könyve ürügyén arról – többféle megközelítést latolgatva –, hogy mennyire a szabadság-szükséglet megnyilatkozása a játék (s a művészet is). Így érzi szükségét szólni – és ez szóról szóra az egyik tanulmányának a címe, illetve az alcíme – Még egyszer a valóságtükrözés problémaköréről (Nem mindig komoly hangszínnel, de korántsem komolyság nélkül) –, nagy nyomatékkal említve itt is Lukács óriási tudását, kiváló képességeit. Ezzel az elismeréssel is mintegy felkészítvén, ráhangolni akarván annak a meggyőződésének a befogadására, hogy nem lehet - nem szabad – a valóságtükrözés vagy az ábrázolás fogalmát szinte kapásból az „elavult kifejezés” címkéjével ellátni és elintézni. Éppúgy meggondolásra, sőt megfontolásra érdemes dolgokat és példákat sorakoztat fel, mint amikor a tartalom és a forma viszonyáról értekezik, a címbe emelve azt a kételyét, hogy vajon még egyszer (?) – azaz utoljára – kerül-e ez szóba, vagy részesül abban a figyelemben, amelyet megérdemel. Roppant izgalmas és tanulságos e tekintetben, hogy ki mindenki véleményét idézi. Borgesét például vagy Hofmannsthalét.

Az előbbivel egyetértésben jelenti ki, hogy igen szerencsétlen dolog, ha valaki „még mindig hisz a forma és a tartalom mesebeli megkülönböztetésében”. Szerinte az utóbbi se minden ok nélkül hasonlítja az olyan olvasókat, akik a művészi alkotás „voltaképenni értelmét próbálják megkeresni, azokhoz a majmokhoz, amelyek minduntalan a tükör mögé nyúlkálnak, azt remélve, hogy amögött találnak majd valami kézzel megragadhatót”. Következnek ezek után a szépség mibenlétéről és problémaköréről szóló tanulmányok, közöttük az, amelyik Heller Ágnes azonos tárgykörben írott „nem szabályos” esztétikatörténeti könyvének bírálata. Jaussnak a recepcióelméletet, az esztétikai tapasztalatot és az irodalmi hermeneutikát taglaló könyvéhez a hozzá illő szerénységgel és mértéktartással „széljegyzetek”- et fűz, nagy hatású irodalomkutatónak minősítve a szerzőt. Igen tanulságos, a nyílt állásfoglalás tekintetében a Néhány polemikus gondolat a nyelvvel kapcsolatban című írása is, amely lényegében részlet egy nyílt levélből. A címzett eredetileg Kulcsár Szabó Ernő volt, vele vitázik „a gondolatok nagy távlatú mérkőzésében” bízva, és annak az erős kételyének adva hangot, hogy az irodalomtudomány „fontos köreiben hovatovább minden lényeges emberi megnyilatkozás nyelvi megközelítést kívánónak mutatkozik”, holott – mint írja – a sokat emlegetett „nyelvi megelőzöttség” elméletének bizonyítása, sőt a mibenlétének a pontosabb megfogalmazása is hiányzik.

Hasonló okok miatt kifogásolja – az Egy újabb keletű szóhasználatról című jegyzetében – a „beszédmód” fogalmának mind gyakoribb használatát. Ellenvetései, észrevételei ahhoz a kijelentéshez vezetnek, hogy mind a megszólalásainkat, mind a meg nem szólalásainkat, azaz az elhallgatásainkat – és a következő szavakat kiemelésre érdemesnek ítéli – „pszichikai tényezők sokasága” határozza meg. Vagyis a dolgok „több viszonylatban” való szemlélése mellett szavaz. És ennek érdekében képes önnön korábbi munkáinak kisebb-nagyobb – de a szükség szerint inkább csak kisebb - kiigazítására is. Így veselkedik ismét neki, csaknem húsz év után a Kosztolányi-vers, a Szeptemberi áhítat elemzésének, némi humorral és öniróniával jegyezve meg, hogy annak idején sem volt kellően ügyes, akkor sem bízta magát eléggé a valamilyen „menő” irányzat sodrára. Újra és újra felszínre bukkan tehát az árral szemben úszás, ha nem is a partra vetettség képzete, a magános úton haladás gondolata. Példák sokaságával hozakodik elő e tekintetben a szerényen csak „vázlat-kísérlet”-nek nevezett dolgozata, a Kérdések az irodalom történetisége körül is: ugyanarra intve, amire a visszatekintésben, hogy a különböző irodalomtudományi irányzatok örökségéből igyekezzünk megőrizni azt, ami használhatónak, alkalmazhatónak mutatkozik. Hogy ne akarjunk sutba dobni egész fogalmi készleteket, az újakat, a legújabbakat fényesítve s magasztalva helyettük, egyedül üdvözítőnek tartva őket. Ahogy a kötet hátsó borítója legutolsó mondata fogalmaz: Tamás Attila „nem keresi mindenáron a konfrontáció alkalmait, vállalja ugyanakkor – lehetőség szerint nem gondolva személyekre vagy csoportokra – a szakmai polémiát”. Hogy erre a vitára, eszmecserére sor kerül-e, és ha igen, akkor a nyilvánosság előtt-e – mindez már nem a szerzőtől függ.

E tekintetben nincs határhelyzetben – legfeljebb kész helyzet elé lehet állítani. Kiváltképp azzal, ha felvetéseit, a műértelmezés módszereit érintő észrevételeit csend, hallgatás követné. Irodalmi közállapotainkat tekintve ez sem lenne meglepetés.

Tamás Attila: Határhelyzetben
Kossuth Egyetemi Kiadó
148 oldal, 650 Ft

 
 
 

Márkus Béla

Debreceni Egyetem Kossuth Egyetemi Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu