buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. december 15, vasárnap
Valér napja





















Évfordulók:
1822: Verseghy Ferenc halála (Buda)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Írók emlékezete


2004.04.08

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Amióta az irodalom fokozatosan elveszítette központi szerepét a magyarság mûvelõdésében, egyre fontosabbnak bizonyul az irodalmi ismeretterjesztés a maga szükségképpen különbözõ szintjein, tehát az általános iskolától az egyetemi képzésig. Az talán még köztudott az irodalomismereti hagyományból, hogy a felvilágosodás kora óta folyamatos irodalmi életünk a mûveknek nemcsak mennyiségében, hanem minõségében is egyre gazdagabb választékát kínálja olyannyira, hogy a huszadik század szinte már áttekinthetetlennek bizonyul még az irodalomszeretõ számára is. Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy az ezredfordulóra jelentõsen megváltoztak az olvasási szokások, s erre a tevékenységre nemcsak az átlagember, hanem például az irodalom szakos bölcsésznek készülõ ifjú is sokkal kevesebb idõt és energiát fordít, mint szüleinek hasonló érdeklõdésû nemzedéke, akkor érthetõvé válik, hogy a magyar irodalom klasszikusainak megismertetésére, népszerûsítésére egyre több energiát kell fordítani, megragadva minden lehetõséget a graduális képzésben és azon túl is. De nem csak a fiatalokról van szó. S nem is csak az olvasni szeretõ emberekrõl, hanem bizony még az irodalommal hivatásszerûen foglalkozókról is. Nem új, csak korunkra jellemzõ dolog természetesen az, hogy egyes írói életmûveket a szerzõ halála után a közöny, a feledés övez, mégis mintha manapság sokkal jellemzõbb lenne ez. Szerepet játszanak ebben az említett okok, tehát az irodalom gazdagsága, illetve az olvasás szerepének csökkenése, ám legalább ennyire az is, hogy 1980 táján radikális szemléletváltás következett be irodalmunkban, s a mára már alighanem lezáródott posztmodern-kor határozottan törekedett arra, hogy szinte mindazt, ami õt megelõzte eljelentéktelenítse, zárójelbe tegye. Mindezt csak elmélyítették a társadalmi rendszer radikális változásai, amelyeknek a demokrácia és a szabadság vált fõ jelszavává, ugyanakkor az ezekért mindvégig küzdõ irodalmat a különbözõ politikai erõk egyaránt letaszították a pályáról.

Szükség van tehát irodalmunk klasszikusainak ébresztésére. Ezt a feladatot vállalta fel a Nap Kiadó Domokos Mátyás által szerkesztett két könyvsorozata, amelyek éppen most olvadtak eggyé. Az In memoriam és az Emlékezete 1966 óta megjelenõ kötetei csak huszadik századi alkotókat idéznek fel. Az eddig megjelent negyven kötet szerzõi közül a legrégebbi születésû Móra Ferenc (1879–1934), a legfiatalabb pedig Baka István (1948–1995). nyilvánvaló, hogy csak lezárt életmûvek jöhetnek szóba. Az egyes kötetek végén rendre megjelennek a sorozat folytatásának tervei, jelenleg éppen 21 író szerepel itt. Természetesen még vagy negyven alkotót lehetne idesorolni, remélhetõen legtöbbjükre néhány éven belül sor kerülhet. A tervekbõl az is látszik, hogy helyet kap a századelõ irodalma is: Gárdonyi Géza vagy Szomory Dezsõ szerepeltetése nyilván csak a kezdet, s követheti õket Bródy Sándor vagy akár, Mikszáth Kálmán is. S ahogy múlnak az évek, sajnos egyre több kortárs fog klasszikussá válni, azaz e sorozat tárgyává. Ebbõl a szempontból a frisseség jellemzi a szerkesztõi tervezést, hiszen maga a sorozat is az In memoriam Nemes Nagy Ágnes kötettel indult, s halála után nem sokkal helyet kapott Baka István, Fodor András, Mándy Iván, Orbán Ottó, Petri György és most Mészöly Miklós. Már az eddigi negyven kötet is széleskörûen mutatja be a múlt század magyar irodalmát. Emlékkönyv sok féle képzelhetõ el. A legismertebb forma az a magánjellegû kéziratos változat, amelybe egy személy gyûjti ismeretségi körében a hozzá intézett rövid szövegeket, többnyire jókívánságokat. A tudományos és a mûvészeti életben elterjedt másik változat valamely jeles személyig elõtti tisztelgés – többnyire életében – egy kerek születésnap alkalmából, s ezekben az emlékkönyvekben a szerzõk a legkülönbözõbb tárgykörökben nyilatkoznak meg, nagyobbrészt tanulmányokkal, esszékkel, visszaemlékezésekkel. Domokos Mátyás sorozata egy harmadik típust képvisel. Szándék szerint egy meg nem írt, s egy-két kötetnyi terjedelemben soha meg nem írható modern irodalomtörténetet szeretne létrehozni, s ez nagyrészt már sikerült is, hiszen a legjelentõsebb alkotók közül már csupán a Nyugat elsõ nemzedékének szerzõi közül hiányzik több.

Az egyes kötetek természetesen nem monográfiák, anyagukból mégis rendre pályakép bontakozik ki. A kötetek szerkesztõi felhasználják – mértékkel – a tárgyalt szerzõ írásait: mûveket, ars poeticákat, életrajzi vallomásokat, interjúkat, leveleket. Nagyobb mértékben élnek a szakirodalommal: kritikákkal, vitacikkekkel, portrékkal, mûelemzésekkel, monográfiákkal szembesülhetünk. S nemcsak kritikusok és irodalomtörténészek szólalnak meg, hanem szépírók is, esszével, kritikával, baráti emlékezéssel, verssel. A kettõ-négyszáz oldalas kötetek sok esetben szükségképpen csak szövegek részleteit közölhetik, ám ezzel felhívják a figyelmet az egészre is. Legfeljebb az sajnálhatjuk, hogy anyagi okok miatt az egyébként igen információgazdag fotók száma csekély. A sorozat egyes köteteit már bármely középiskolás diák, bármely érdeklõdõ haszonnal forgathatja, az egész sorozat viszont a magyar szakos bölcsészek, tanárok nélkülözhetetlen kézikönyvtára. Egy-egy kötet anyaga nagyon sok forrásból áll össze, s csak hosszas könyvtári, sõt kéziratos hagyatéki anyagokban való búvárkodással gyûjthetõ össze. Mindez idõigényes munka, s érthetõ, ha diáknak, tanárnak ritkán van ehhez ideje, energiája, sõt: lehetõsége. A sorozat megkapta az oktatási segédkönyv minõsítést, s valóban: mind a felsõoktatásban, mind a középiskolai tanári munkában nélkülözhetetlenné vált.

AMagasiskola. In memoriam Mészöly Miklós címû kötet a 2001- ben elhunyt író életmûvét
mutatja be Fogarassy Miklós igen gondos szerkesztésében. Mészölyt nem kell az elfeledéstõl félteni, hiszen a huszadik század második felének egyik legnagyobb hatású alkotója, aki éppen most vált a kortárs irodalom tárgykörében a lehetséges (választható, ajánlott) szerzõk egyikévé a középiskolai tananyagban. Õ azonban nem tartozik a könnyen befogadható alkotók közé, arra tehát aligha számíthatunk, hogy a modern irodalommal ismerkedni kezdõk népszerû olvasmányává válik egyhamar. Az azonban egyértelmû, hogy az irodalommal hivatásszerûen foglalkozóknak – bármilyen is az irodalmi ízlésük – alaposabb tudással kell róla rendelkezniük, hiszen életmûve nélkül valóban csonka lenne irodalmunkról alkotott képünk. Ráadásul nemcsak rá magára vonatkozik az ismeret fontossága, hanem nagy részben arra a modern magyar epikára is, amely oly sokat tanult tõle, amely mesterének tekintette õt már az 1960-as években, s késõbb is.

Elsõsorban nem az esztétikai megformáltság újszerûsége volt az oka annak, hogy hosszú évtizedeken keresztül az irodalmi élet perifériáján kellett elhelyezkednie az írónak, hanem szemléletmódja. Az 1921-ben született Mészölynek elsõ, karcsú novelláskönyve ugyan megjelenhetett 1948-ban, ám a hamarosan beköszöntõ diktatúra már nem tartott rá sem igényt, jó pár évig õ is csak a gyermekirodalom szerzõjeként juthatott nyilvánossághoz. A második novelláskötet csak 1957-ben, majd az elsõ regény 1966-ban jelenhetett meg. Most vált publikussá a Kiadói Fõigazgatóságnak az a levele 1961-bõl, amely „újabb elbírálás alapján” engedélyezte a szerzõ számára, hogy Az atléta halála kéziratát nyugati államokba eljuttassa. S így ez a könyv elõbb jelent meg franciául, mint magyarul, de mindenképpen sok éves késéssel. A mai fiatal olvasó számára már talán érthetetlenek azok a marxista bírálatok a hetvenes évekbõl, amelyek most már elismerve Mészöly tehetségét, próbálták más útra terelni ezt a szuverén alkotót, s például megmenteni õt az ezisztencialista hatásoktól, Camus útjától. Sokat mond fogadtatásáról az is, hogy csak a rendszerváltozáskor, 1990-ben kaphatta meg a Kossuth- díjat – két másik ellenzékivel, Csoóri Sándorral és Konrád Györggyel egyidõben. Azóta, szerencsénkre, nem rehabilitálni kell Mészöly mûveit, hanem csupán olvasni.

Jeles újítóként Mészöly neve közismertté vált, Csorba Gyõzõé viszont (1916–1995) mindmáig félhomályban maradt. Oka volt ennek az is, hogy mindvégig szülõvárosában, Pécsett élt, s egy fõvárosközpontú irodalmi életben ez alig leküzdhetõ hátrányokat jelent. Bármily groteszk ez, Kossuth-díja azért is emlékeztesse vált 1985-ben, mert õ volt az elsõ magyar író, aki nem fõvárosi lakosként kapta meg ezt az elismerést. De oka az is, hogy lírikusként a népesebb mezõnyben nehezebb volt kiválni, fõként az ötvenes években az õt is érintõ félreállítottságot beszámítva. De õrizte és érlelte õt Pécs kiirthatatlan szellemi élete, s a nyolcvanas évekre elhallgathatatlanná vált, hogy õ nem csupán Pécs, nem csupán egy régió, hanem a magyarság költõje. A Csorba Gyõzõ emléke címû kötetet Tüskés Tibor szerkesztette és a pécsi Pannónia Könyvek adta ki. Tüskés Tibor az In memoriam sorozat két kötetének is szerkesztõje volt, így érthetõ, hogy ez a munkája rokon jellegû azokkal, beleillene abba a sorozatba is. S nemcsak szerkezetével, hanem a bemutatott szerzõ rangjával is. Nyilván több évet kellett volna várni, amíg Babits, József Attila és mások után õ is sorra kerülhetett volna, a Pannónia Könyvek viszont évek óta gondozza Csorba Gyõzõ életmûsorozatát, így természetes, hogy az emlékkönyv kiadására is vállalkoztak. Fotók ebben ugyan nincsenek, ám a versek és versrészletek önmagukban is sokat tehetnek azért, hogy Csorba Gyõzõ költészete ismertté válhasson.

Magasiskola. In memoriam Mészöly Miklós
Nap Kiadó,
391 oldal, 2490 FT

Csorba Gyõzõ emléke
Pannónia Könyvek,
279 oldal

 
 
 

Vasy Géza

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu