buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 21, szerda
Sámuel és Hajna napja





















Évfordulók:
1918: Lengyel Balázs születése (Budapest)
1943: Henrik Pontoppidan halála

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
A jó élet nyomábban


2004.04.08

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Mi a Jó? Ezzel a címmel könyvet írni nem kis gondolkodói bátorságról árulkodik. Kérdés persze, hogy hová jut a szerzõ a könyv végére, milyen módon igyekszik megragadni tárgyát, amely oly szeszélyesen megragadhatatlannak látszik immár több ezer év óta. És még ha, tegyük föl egy pillanatra, megválaszolható lenne is ez az egyszerûnek látszó kérdés, vajon mit kezdhet az olvasó egy olyan válasszal, amelyik nem az övé, hanem fölkínálják számára, akár valami ízes csemegét a vacsora elfogyasztása után? Akarjuk-e egyáltalán tudni, hogy mi a jó? Mármint, hogy általában véve, mi a jó mások számára? Vagy csak azt akarjuk tudni, hogy mi a jó a mi számunkra? És ha csak arra vagyunk kíváncsiak, hogy mi hogyan élhetünk jó életet, akkor vajon megtanulhatjuk-e ezt mások által írt könyvekbõl? Egyáltalán, tanulható-e a jó élet? Nem úgy van-e sokkal inkább, hogy a jó élet megesik az emberrel – ha megesik. Általában és többnyire persze nem esik meg. Sokkal inkább a rossz élettel küszködünk valamennyien.

De ha mégis, kivételesen, valamilyen isteni kegyelem révén, akadnak életünknek jó pillanatai, netán szakaszai, akkor azok nem teljességgel érthetetlen módon, véletlenszerûen, váratlanul történnek meg velünk? Elsõ pillantásra úgy látszik, hogy A. C. Grayling WHAT IS GOOD? Címû most megjelent könyvében (London, Weidenfeld and Nicolson) 241 oldalon elintézhetõnek véli a kérdést. Mûvének alcíme The search for the best way to live – A jó élet keresése azonban arra utal, hogy talán mégis inkább a keresésrõl, nem pedig a megtalálásról lesz szó, és persze a jó élet keresésének valóban emberiség-öltõnyi tapasztalata halmozódott föl számunkra. Kérdés, mit tudunk kezdeni ezzel a kétségkívül meglehetõsen lehangoló tapasztalattal? Grayling úgy véli, ez a bolyongás a rossz élet sûrûjében a jó élet remélt tisztásai felé két nagy paradigma szerint rendezõdött a görögöktõl napjainkig.

Vannak, akik a vallás, vannak, akik a tudomány ajánlásai szerint igyekeznek irányítani életvitelüket, már ha irányításra egyáltalán módjuk nyílik, és az ember élete nem azzal telik, hogy kétségbeesetten próbál megszabadulni nálánál jóval hatalmasabb erõk, zsarnokok, rendszerek fogságából – tehetjük hozzá, innen, a Duna-partról. Grayling egy reneszánsz humanista alapállását veszi föl, mondván, hogy a nyitott, független, babonáktól mentes elme lehet a garancia a jó élethez, amely értékeit az evilági emberi természetben és világban véli fölfedezni, szemben a vallásos attitûddel, amely viszont értékeit a transzcendenciából, a másvilágról nyeri. Meg kell értenünk – érvel – a Tudomány illetve a Vallás által kínált értékek különbségeit, hogy kiküszöbölhessük az õsi babonák korlátozó hatását az értelem szabályait követõ szabad gondolkodásra. Csakhogy, amikor kereszténység-elemzését elénk tárja, mintha elfeledkezni látszana az önmaga fölállította követelményrõl, és a kereszténységet õsi babonák kritikátlan elfogadása segítségével igyekszik bírálni – ahogyan azt a Times Literary Supplement (TLS) éles szemû recenzense, Fiona Ellis is Grayling szemére hányja az újság március 25-i számában.

Grayling úgy érvel, hogy azért nehéz elfogadni a keresztény világképet, mert a természetfölötti erõkbe vetett hit csak személyes, személyhez kötõdõ fogalmakban írható le, s mint ilyen alkalmatlan etikai rendszerek létrehozására. Grayling mintha semmit sem tudna azokról a modern keresztény szerzõkrõl, akik világosan látják, hogy egy teista etika megalkotásához föl kell adnunk Istennek mint természetfölötti lénynek a fogalmát, s akik ezt a lépést bátran meg is teszik, annak érdekében, hogy ne kelljen megadnunk magunkat az értékek tisztán tudományos megközelítésének, amely nem kevésbé problematikus, mint a túlvilágra alapozott érték-etika. Nem fogadhatjuk el ugyanis azt a lehangoló elgondolást, hogy kizárólag a tudósoknak van hozzáférésük a valósághoz, hogy a valóság csakis tudományos eszközökkel ragadható meg, és ezért a jó életre vonatkozó kérdések csakis tudományos eszközökkel közelíthetõek meg. Különbséget kell tennünk tapasztalataink racionálisan tudományos elrendezése, illetve értékelõ elrendezése között. Grayling azonban úgy véli, hogy a tudomány világunkban pontosan azt a szerepet tölti be, mint amit a mûvészet játszott a reneszánsz korban: elõsegíti az emberi elme folyamatos nyitottságát az újra. Csakhogy nem mondja meg, hogy a szándékuk szerint „értékmentes”, „szigorúan tudományos” leírásokból miként áll elõ mégis egy érték-világrend, ehelyett az emberi jogok egyetemes eszményére hivatkozik. Márpedig ennek az eszménynek vallásos, mi több, keresztény eredete aligha vitatható. Ezt az angol és skót felvilágosodás legjobb elméi Locke-tól Hume-ig magától értetõdõ tényként kezelték, ami azonban nem zavarta õket abban, hogy óriási elõrehaladást tegyenek világunk és az ember szigorúan tudományos megismerésében. Ha azt gondoljuk, hogy nem létezhet transzcendens értékekre alapozott etika, akkor az egyetemes emberi jogok eszménye sem alapozható meg másképp, mint konszenzuális érveléssel, azaz az emberi történelem kiszámíthatatlan, vak menetére alapozva. Akkor pusztán annyit mondhatunk: az utóbbi kétezer év európai történelmében megfigyelhetõ bizonyos emberi jogok egyetemessé válása, és jámbor reménnyel fordulhatunk a jövõ felé a tekintetben, hogy ez a folyamat nem áll meg, nem fordul visszájára, hogy a méltósággal leélhetõ emberi élet egyre több és több vonása minõsül majd egyetemes emberi jognak. Remélhetõleg. De biztosan semmit nem állíthatunk. Viszont ha nem kívánjuk beérni ennyivel, akkor csak a transzcendenciához fordulhatunk segítségéért, de nem a túlvilági, hanem az evilági transzcendenciához. A jelenvaló léthez, ami mindannyiunknál több és hatalmasabb, ami az individuális erõfeszítésekbõl adódik össze, amit kultiválni, mûvelni kell ahhoz, hogy ne sorvadjon el, hogy ne haljon ki. Akkor a jó élet csak a másokkal együtt leélt jó életet jelentheti, amely érzékeny erre a földi transzcendenciára, mi több: hisz benne. A jó élet keresése akkor a másik keresését jelenti és ebben az angolok figyelemreméltó tapasztalatokra tettek szert, ami legjobb filmjeikben is tükrözõdik. Ha Grayling látta például a Calendar Girls címû nagyszerû alkotást (Felül semmi lett belõle sajnos magyarul), akkor megbizonyosodhat az evilági transzcendencia tenyerestalpas, gyakorlati létezésérõl.

A yorkshire-i városka hervadozó, középkorú hölgyei filmkockáról filmkockára virulnakki a szemünk láttára, lesznek egyre vonzóbbak, simulnak ki a ráncaik, válnak kecsesebbé mozdulataik, fénylik föl a szemük, mígnem a film záró jelenetében kifejezetten szépek, vonzóak, ahogyan misztikus mozdulatokkal áldoznak valami náluk titokzatosan nagyobbnak a városszéli dombokon, a tavaszi szélben. Mitõl szépülnek meg? Attól, hogy a többiek elkezdik szeretni és szépnek látni õket. Elõször csak ketten bíznak vállalkozásuk sikerében, abban, hogy ha õk maguk szépnek, fotózásra méltónak tekintik testüket és úgy is viselkednek, akkor ez esetleg átragadhat másokra is. De csak akkor, ha szeretik õket. Igazi sikerüket sem Hollywoodban találják hát meg, hanem otthon, a többiekben. Ez a transzcendencia mindenestül evilági, mi több, lokalitáshoz kötött. Otthonos. Jelenvaló. A mienk. Ha van érzékünk rá.

 
 
 

Orosz István

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu