buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 25, vasárnap
Lajos és Patrícia napja





















Évfordulók:
1976: Eyvind Johnson halála
1977: Kós Károly halála (Kolozsvár)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
A szerkesztõ átka


2003.10.09

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Nem emlékszem rá, hogy az elmúlt években megjelent volna könyv a magyar média helyzetérõl, a médiatörvény születésének körülményeirõl, alkalmazásának következményeirõl, a közszolgálatiság fogalmáról. Ezért is örültem a Válasz Kiadó tanulmány(?)kötetének, cikkgyûjteményének, s azért is, mert a jobboldali kiadó baloldaliak, s kormánypárti politikusok véleményére is kíváncsi volt. (Olyan idõket élünk, amikor a kiegyensúlyozottságra való törekvés önmagában is méltánylandó tettnek minõsül.) Minél jobban belemélyedtem azonban a Médi/átok (Röpiratok a magyar televíziózásról) olvasásába, örömömet egyre inkább csalódottság, sõt bosszankodás váltotta fel. Elõször is nem értem, hogy milyen koncepció, meggondolás alapján kerültek kiválasztásra a szerzõk, illetve az interjúalanyok. Az 1990 óta regnált tévéelnökök közül Nahlik Gábor, Horváth Ádám és Peták István egy-egy tanulmánynyal, „röplappal” illetve interjúval szerepel a kötetben, de már a rendszerváltás utáni elsõ elnök, Hankiss Elemér, vagy Peták utódai: Szabó László Zsolt, Mendreczky Károly hiányoznak.

A médiapolitikusok közül az MSZP, az SZDSZ és a FIDESZ országgyûlési képviselõje kifejthette gondolatait, a médiatörvény elõkészítésében szintén résztvevõ MDF-é és Kisgazdapárté viszont nem. (Mellesleg Petõ helyett a kifejezetten médiaügyekkel foglalkozó Haraszti Miklós talán autentikusabb interjúalany lehetett volna.) Végképpen azonban azt nem értem, hogy a kurátorok közül miért pont Kocsis L. Mihályra esett a választás, pontosabban miért csak rá, amikor tucatnyi, karakteres nézeteket valló kuratóriumi tagot, illetve elnököt (éppen például a Kocsis által sokat emlegetett Kovács Andrást) is fel lehetett volna kérni szerzõként. El tudtam volna képzelni, hogy a bonyolult problémakörrõl szociológusok, politológusok, médiafilozófusok is kifejtsék véleményüket, e szakmák, tudományágak mûvelõi közül azonban egyedül György Péter van jelen. Õ is csak két, korábban az Élet és Irodalomban megjelent eszszéjével.

Ezzel el is érkeztünk a kötet egyik, alapvetõ szervi bajához: mûfaji heterogenitásához. Petõ Ivánnal és Horváth Ádámmal interjú készült, amelyek egyébként a maguk módján a kötet legtárgyilagosabb, leginformatívabb anyagai. Nem utolsósorban azért, mert az olvasót képviselõ újságírónak lehetõsége nyílt a vitára, a visszakérdezésre. Hogy miért pont velük készült interjú, s a többiekkel nem, vagy fordítva, hogy õk miért nem írtak tanulmányt, arra vonatkozóan nem találunk semmilyen szerkesztõi eligazítást. Sõt, a rövidke bevezetõ alá sincs írva, azt senki sem jegyzi. Ez nem is meglepõ, hiszen az impresszum szerint a könyvnek nincs szerkesztõje. Persze a kéziratokat nyilván valaki megrendelte, tehát formál logikailag okoskodva, nyilván volt a könyvnek szerkesztõje, még ha azt – ki tudja mi okból – a kiadó gondosan el is titkolja az olvasó elõl.

Jótékony szerkesztõi beavatkozásnak sehol semmi nyomát nem fedezhetjük fel. A szerzõk tetszõleges mûfajban és terjedelemben arról írnak, amirõl akarnak. Nincsenek egységes alapszempontok, alapkérdések, amelyeket szem elõtt kellett volna tartaniuk. Mindenki elõadja gondolatait, rögeszméit, sérelmeit. Mindent megtudunk a témáról, amit eddig is tudtunk.

Kósa Ferenc a médiatörvény létrejöttének politikai hátterérõl, a csonka kuratórium mûködésérõl, a médiatörvény esetleges módosításáról ír. Szerinte egyébként a médiatörvény a „kölcsönös bizalom és a politikai erõk együttmûködése reményében fogant.” (Tanulmányához vélhetõen felhasznált korábbi parlamenti felszólalásaiból is, ezt a gyanúnkat egyik mondatára alapozzuk: „….ebben a teremben én is elmondtam a véleményemet.”) Szalai Annamária röpiratában minden rossz okát a baloldali médiafölényben találja meg. Bár Petõhöz, Kósához hasonlóan kedvezõ a véleménye a médiatörvényrõl, ugyanakkor ennek némileg ellentmondóan azt is állítja, a médiatörvény „elõbb-utóbb a közszolgálati televíziózás felszámolódásához vezet.” Egy kis felszámolás Szalainak sem lett volna ellenére: kijelenti, 1998-ban a legjobb lett volna megszüntetni az MTV-t, s a semmibõl újra felépíteni.

Nahlik Gábor száraz elemzésében az általa a rendszerváltás talán két legnagyobb vesztesének tartott közszolgálati televíziózás-rádiózás gazdasági kérdéseivel foglalkozik, MTV-s alelnöki-elnöki tapasztalatairól, konfliktusairól, harcairól egy szót sem ejt. Annál bõbeszédûbb viszont Peták István: a kötet leghoszszabb – 42 oldalas – írása sérelmek, méltánytalanságok, vádak valóságos tárháza. „A magyar nemzeti közszolgálati televízió megszületését – szerintem egyesek minden létezõ, a lehetõ leglehetetlenebb eszközzel is igyekeztek meggátolni” – állítja, s még azt is elpanaszolja, egy fillér végkielégítés nélkül tették az utcára. A médiatörvény legnagyobb hibájának azt tartja, hogy az a kereskedelmi televízióknak kedvez. (E véleményével nem áll egyedül a kötet szerzõi között, Horváth Ádám éppen e tendencia miatt mondott le tévéelnöki posztjáról, akkor, amikor a médiatörvény még csak körvonalazódni látszott.) A közszolgálati médium helyzetét Peták mindamellett elég furcsán értelmezi: „….meghatározott mértékig a mindenkori kormánnyal lojálisnak kell lennie /…/ Nem szervilizmusból, hanem /…/ Mert a választói akarat a köz televízióját is kötelezi az aktuális politikai erõviszonyok tudomásulvételére.” (S mi történik akkor – kérdezhetnénk –, ha a közvéleménykutatások, mint most is, szignifikáns eltolódást jeleznek?)

Kocsis L. Mihály „Összesküvõk” (avagy egy kuratórium élete és halála) címû mije is? naplórészlete (?) túlságosan szubjektív hangvételûre, vagy inkább zavarba ejtõen személyeskedõre sikeredett; a sorok közül kiérzõdik – különbözõ állásokból való kirúgása miatti – sértettsége is. Terjengõs írásmûvében sok magánjellegû, nem ritkán felesleges és érdektelen információt, máskor meg ellenõrizhetetlen pletykát közöl. (Megtudhatjuk többek között, hogy Chrudinák Alajos az MTV csúcsvezetõségi MSZMP-tagja volt, míg Peták „csak” alapszervezeti. Arról is értesülhetünk, hogy az MTV egykori kereskedelmi igazgatónõje egy nap alatt állította össze tévéelnöki pályázatát, ebben az egyik kurátor segítette, aki kilopta neki egy éjszakára a már beérkezett pályázatokat.) Furcsa modorosság Kocsis részérõl – talán egyfajta újságírói gyakorlat paródiájának szánta? – hogy amikor ír valakirõl, vezetéknevének elõször csak a szignóját adja meg, s aztán azt zárójelben feloldja.

Mondjuk így: „T. Gyula (Tellér)”. S teszi ezt ugyanazzal a névvel, számolatlan esetben. A kötet sorrendben utolsó, egyébként színvonalas tanulmánya Toot H. Zsolt tollából ebben a közegben igazi kakukktojás: a szerzõ a képernyõn megjelenõ erõszakról, pszichológiai következményeirõl értekezik.
A gondolatilag, tartalmilag meglehetõsen heterogén „röpiratokat” egy gondolatilag nem kevésbé heterogén válogatás egészíti a magyar sajtóban megjelent cikkekbõl. Az arány – az idézetek számát és terjedelmét illetõen – elég kiegyenlített: a szoc.lib sajtót 20, az ellenzéket 18 cikk reprezentálja. (A Népszabadság 9, az Élet és Irodalom 4, a 168 óra 6, a Magyar Narancs 1, illetve a Magyar Nemzet 11, a Heti Válasz 2, a Magyar Demokrata 4 cikkrészlettel szerepel.) Újabb rejtély, hogy a tallózóba miért csak a 2002-es kormányváltás után megjelent írások kerültek, hiszen a kötet az egész rendszerváltás után eltelt idõszakkal, hangsúlyosan pedig a médiatörvény utáni idõszakkal foglalkozik. Ebbõl a szövegválogatásból betekintést nyerhetünk a médiaháború újabb fejezetébe: mindez direkt politika, holott a kötet elõzõ kétszáz oldalán a szerzõk – legalábbis elvileg – a médiaügyek elméleti megközelítésére tettek kísérletet.

A médiatörvény és a közszolgálati televíziózás igazi állatorvosi ló, modellje közállapotainknak, a politika impotenciájának. Az izgalmas témáról azonban nagyobbrészt unalmas – kevés új információt közlõ, s a régi, ismert tényeket semmilyen új összefüggésbe nem helyezõ – szövegek születtek. Úgy látszik, átok ül a médián. A mi médiánkon és a ti médiátokon is.

Médi/átok. Röpiratok a magyar televíziózásról
Válasz Könyvkiadó
255 oldal, 2450 Ft

 
 
 

Gervai András

Válasz Könyvkiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu