buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 26, hétfo
Izsó napja





















Évfordulók:
1979: Mika Toimi Waltari halála (Helsinki)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
A magyar képregény feltámasztása


2003.10.09

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

A mai, modern képregény egyik „szülõhazájának” alighanem Amerika tekinthetõ. A magyar képregénynek alighanem az 1960-as évtized volt az aranykora. Elsõsorban valószínûleg azért, mert az országot elzárták a nyugati tömegkultúra termékeitõl. A külföldi képregény-hõsök közül kizárólag a francia Pif kutya jutott el hazánkba, s ennek nyilván az volt az oka, hogy a rajzoló a francia kommunista sajtó munkatársa volt. A „hazai gyártmányú” képregények túlnyomó többségét három grafikus rajzolta: Sebõk Imre, Zórád Ernõ és Korcsmáros Pál. Sebõk a Népszava utolsó oldalának bal alsó sarka számára készítette naponta pontosan 3 képbõl álló rajzait, amelyekben általában klasszikus irodalmi alkotások vagy a „szocialista” kalandregények cselekményét dolgozta fel. Sötét tónusú, árnyékokkal túlzsúfolt képeket rajzolt, sok szövegre volt szükség ahhoz, hogy pontosan megértsük, mi is történt az egyes jelenetekben. Zórád Ernõ az ifjúsági hetilapokban (Tábortûz, Pajtás, Magyar Ifjúság) tette közzé jóval mûvészibb kivitelû, részletesebb és áttekinthetõbb képregényeit, amelyek már az egész oldalt elfoglalták. Többségük ifjúsági vagy történelmi regény alapján készült. Akit azonban mindmáig emlegetnek nemzedékem tagjai, az Korcsmáros Pál volt, akinek elõbb a Képes Újság, majd a Füles volt a „birodalma”. Ez utóbbi lapban hetente három-négy oldalt is kitöltöttek vonalas, könnyed és végtelenül mulatságos rajzai. A klasszikus kalandregények mellett elsõsorban vidám történeteket dolgozott fel.

Sebõk Imre iparos volt, megbízható mesterember, Zórád Ernõ pedig talán túlságosan is szuverén mûvész ahhoz, hogy igazán komolyan vegye a képregényt. Korcsmáros Pál viszont minden jel szerint képregény-rajzolónak született. Valamennyi mûvébõl áradt a jókedv és az életöröm. Rajzai egyszerûnek tûnnek, de ha valaki megpróbálja utánozni õt, azonnal kiderül, hogy könnyedsége elképesztõ szaktudáson alapul. Az ábrákon a legkülönbözõbb látószögekbõl kísérhetjük figyelemmel a történetet, és aprólékos kidolgozásuknak köszönhetõen valamennyi képkockát érdemesebb alaposan is megszemlélni. Minden szereplõje egyéniség, olykor csak pár vonallal felvázolt, de mégis egymástól élesen elkülönülõ jellegzetességekkel.

Nemzedékem számára õ lett Rejtõ Jenõ hõseinek életre keltõje. A hatvanas évek elején ugyanis a „szocialista kultúrpolitika” irányítói nem tudták eldönteni, hogy vajon Rejtõ regényei a „tiltott” ponyvák avagy a „tûrt” szórakoztató regények kategóriájába tartoznak. Az irodalmi kánonból eltávolították, a „spenót” néven emlegetett, hatkötetes magyar irodalomtörténetben egyetlen aprócska bekezdést sem kapott. A Vidám Könyvek sorozatban adták közre elõször két regényét, a sorozatcímmel is jelezve, hogy hol helyezik el a szerzõt. Amikor viszont Kardos György a Magvetõ Kiadó élén létrehozta az Albatrosz Könyvek sorozatot, ebben (persze csak négy szocialista eszmeiségû „kalandregény” után!) 1964-ben megjelenhetett A tizennégy karátos autó. Mégpedig 100 000 példányban! A szerkesztõk a kötet hátlapján magyarázták meg a bizonyítványukat: dehogy adnak õk ponyvaregényt az olvasók kezébe, Isten ments! „Paródiák ezek, melyek lehetetlenné tették a ponyvát. Aki végigkacag egy P. Howard regényt, annak számára élvezhetetlen olvasmány lesz az olcsó, szellemtelen és ostoba ponyvaregény.” S miután így megnyugtatták lelkiismeretüket, a kiadó munkatársai nyugodtan megemelhették a példányszámot. A Piszkos Fred a kapitány 152 500 példányban jelent meg, Az elõretolt helyõrség pedig már 222 100 példányban!

A kiadott köteteket pedig sorra megelõzte a történet képregény-feldolgozása a Füles hasábjain.

Valószínûleg nem én vagyok az egyetlen, aki elõbb olvasta a képregényt, mint magát a regényt, s képzeletében Piszkos Fred, Vanek úr, Csülök és Tuskó Hopkins már csak olyan formában jelenhet meg, ahogy Korcsmáros Pál megrajzolta õket. Ezek a képregények rendkívül sikeresnek bizonyultak, némelyiket többször is közölte a lap.

Korcsmáros Pál 1975-ben, viszonylag korán, 59 éves korában meghalt. A magyar képregénynek azóta sem akadt hozzá mérhetõ tehetséggel rendelkezõ rajzolója, s mintha a közönség sem érdeklõdött volna mások mûvei iránt. A legkülönbözõbb kiadók újra meg újra kísérleteztek a mûfajjal, néhány világhírû képregény-albumnak magyar változata is napvilágot látott, olvasóközönségünk azonban nem fogadta olyan lelkesedéssel Tintin, Lucky Luke vagy a schtroumpfok kalandjait, hogy a vállalkozásokat érdemes lett volna folytatni. Vajon miért nem vált népszerûbbé, miért nem tudott meggyökeresedni ez a mûfaj hazánkban? Túl tiszteletlen és túl nyugatias volt ahhoz, hogy a rendszerváltás elõtt figyelemre méltassák? Túl drága lett volna egy-egy színvonalas kivitelû kiadvány, s épp azok a rétegek nem tudták volna megvenni, akik nyugaton oly nagy mennyiségben „fogyasztják” az efféle mûveket? Kulturális életünk virulens sznobizmusa lenne az oka a képregény eltûnésének? Vagy talán egyszerûen nem akadt olyan alkotó, aki Korcsmáros Pálhoz hasonló színvonalon képviselte volna a mûfajt? Én az utóbbi magyarázat felé hajlok, s erre utal az is, hogy amikor nyolc-tíz évvel ezelõtt váratlanul önálló füzetekben láttak napvilágot Korcsmáros Pál Rejtõ-feldolgozásai, akkor meglepõ sikert arattak. Pedig e fekete-fehér füzetekben az eredeti képregénynek csak „tömörített változata” jelent meg: a képek kicsik voltak, s jelentõs részüket eltakarta a szöveg. Mégis meglepõ gyorsasággal elfogytak.

A mai negyven év feletti nemzedék, amely még emlékszik a régi Füles sikeres sorozataira, különös ajándékot kapott az idén. A Képes Kiadó önálló, nagy alakú, színes kötetben bocsátotta közre Az elátkozott part címû képregényt. Korcsmáros Pál rajzai talán elõször jelentek meg méltó kiadásban. A szokatlanul igényes kiadványt öröm kézbe venni, még a betûtípusát is látható gonddal válogatták ki. A képek megfelelõ méretûek ahhoz, hogy minden részletük látható és élvezhetõ legyen, ízléses pasztell-árnyalatokkal lettek kiszínezve, és valamennyi rajzot összegyûjtöttek, amit Korcsmáros e regénnyel kapcsolatban elkészített. Ráadásul teljesen megújították a rajzokat kísérõ szöveget. Az 1960-as években ugyanis szinte valamennyi magyar képregény szövegeit egyetlen szerkesztõ készítette el, Cs. Horváth Imre, aki néha bizony szabadon bánt az eredeti regények szövegével. E kiadvány szerkesztõi azonban arra törekedtek, hogy a lehetõ legpontosabb Rejtõ-idézetek kísérjék a képeket, s minden bizonnyal ezzel fejezték ki a leghatásosabban tiszteletüket az író és a rajzoló iránt.

Ha jól emlékszem, Korcsmáros Pál legalább tizenöt képregényt készített Rejtõ Jenõ mûveibõl. Nagyszerû lenne, ha a Képes Kiadó vállalkozását siker kísérné, és e rendkívül tehetséges rajzoló többi képregényét is meg tudnák jelentetni.

Rejtõ Jenõ–Korcsmáros Pál: Az elátkozott part
Átdolg.: Garisa H. Zsolt és Varga „Zerge” Zoltán
Képes Kiadó
80 oldal 1980 Ft

 
 
 

Hahner Péter

Képes Kiadó

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu