buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
A metszéspontok költészete


2003.10.09

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Sûrû, történelmi pillanatok adják Bíró Zsuzsa esszéinek alapszövetét. Ha szigorú rendbe akarjuk fogni az eseményeket, akkor az idõkeret az 1800-as évektõl 1998-ig terjed. A helyszínrajz határai pedig Párizstól Weimaron, Prágán át Moszkváig húzódnak. Ezeket az idõpontokat és helyszíneket azután az esszék szellemes belsõ rímei kapcsolják össze. Az elmúlt két évszázad jelentõs alakjai bukkannak fel egy-egy pillanatra: Mme de Staël és Goethe, Aragon, Sartre, Saint-Exupéry, Heidegger és Hannah Arendt… Hogy csak néhány nevet említsünk az esszékbõl kibomló kavalkádból. Mindmegannyi különös találkozás: amikor a mindig széttartó utak egy pillanatra összefutnak.

A Téli utazás az 1800-as évek elején, a napóleoni idõkben játszódik. Fõhõse Mme de Staël, a nemzetközi kurtizán és csevegõmûvész, valamint szeretõje, Benjamin Constant, az író, publicista, vallástörténész, késõbb politikus, de mindenekelõtt: kalandor. A történet 1803 telén indul, amikor Napóleon külön rendeletben kiutasítja Mme de Staëlt Franciaországból. Habár a hölgy kezdetben rajongva közeledik a tábornokhoz, az ki nem állhatja: mindig is „viszolygott a tudós nõktõl, különösen ha nem elég csinosak”. Igaz, ez nem akadályozza meg Bonapartét abban, hogy a Madame minden lépését figyeltesse; azt mondják, addig nem tudott este elaludni, míg nem jelentették neki, mirõl társalgott Mme de Staël vendégeivel a coppet-i kastélyban. A szerzõ kiváló dramaturgiai érzékkel teremti a helyzeteket: ezek vagy történelmi tényeken alapulnak, vagy csak a szerzõ képzeli el õket, mindegy is. Mme de Staël például németországi látogatása során találkozik a kor szinte valamennyi „decens” filozófusával, írójával. Goethe kicsit megrémül a Madame „markotányosnõ” külsejétõl, „csodálatos társalgó, de nagyon sokat, túl sokat beszél”, mondja róla. Herder szerint: „A nemes kicsi asszony egyetlen biccentése többet ér, mint az egész irodalmi világ gágogása.” Schlegel végzetesen belészeret. Részlet Mme de Staël Goethének írt búcsúlevelébõl: „Magának nincs szüksége arra, hogy szeressék, és én szeretem. Ez újabb bizonyítéka annak, amit már rég megfigyeltem: az ember azt kapja meg a legkönnyebben, amire nem is vágyik.” És Schiller: „Egy ciklon húzott el Weimar fölött. Még kapkodom a fejem…”

Másfél évszázad múltán, 1941. október 28-án, a weimari költõtalálkozóra érkezett vendégek (köztük a magyar Szabó Lõrinc) Goebbels propagandaminiszter vezetésével megkoszorúzzák Goethe és Schiller szobrát („Imígyen kötõdik össze a tegnap és a ma Németországban”, kommentálja az egyik illusztris francia vendég az eseményt), majd kirándulni indulnak a környék kastélyaiba. Az elõdöknél nem kevésbé decens vendégek a többi között meglátogatják a gyönyörû tierfurti barokk kastélyt, ahol annak idején Mme de Staël és Benjamin Constant is gyakran vendégeskedett. Drieu la Rochelle, a Nouvelle Revue Française szerkesztõje, beszámol róla, hogy könnyû mámort érzett, s a hely szellemének hatására néhai Benjamin Constant huszadik századi hasonmásának gondolja magát: õ is mélabús és egoista, és éppen olyan kíméletlenül tárja a világ elé saját visszataszító tulajdonságait, mint elõdje. Úgy látszik, az elõdök szelleme bizonyos önvizsgálatra készteti a vendégeket: Marcel Jouhandeau, a középkorú, finomtollú, francia író (civilben klasszika-filológus), például fölfedezi magában, hogy a kiránduláson õrülten beleszeretett bizonyos Gerhard Heller Sondenführerbe, aki azonban nem viszonozta érzelmeit. És a konklúzió a titkos naplóból: „a németeket, egykori ellenségeimet, közelebb érzem magamhoz, mint hazámban a francia-zsidó vircsaftot”.

A Nizan-ügy fõszereplõi azok a francia értelmiségiek, „akiket e század Nagy Ábrándja becsapott, megalázott és legyilkolt”. A kommunizmus kísértetérõl van szó, a francia és orosz áldozatokról, fõként írókról, költõkrõl, Nizanról, Ahmatováról, Mandelstamról, és a „társutasokról”: Aragonról, Ehrenburgról, Sartre-ról, Beauvoirról, Malraux-rõl, gyilkosokról, balekokról és áldozatokról. Ottlik úgy vélte: „Más országnak talán lehet jó írója rossz jellemmel. Mi ehhez kicsi ország vagyunk…” Ezt a kommunizmus-fasizmus, ellenállás-kollaborálás erõterében kavargó értelmiségi forgatagot szemlélve meggyõzõdhetünk róla, Franciaország sem elég nagy ahhoz, hogy rossz jellemmel nagy író lehessen valaki. Amikor a háború után Sartre-ot és Camus-t arra akarják rávenni, hogy találkozzék Heideggerrel, Sartre hajlik a „királyi randevúra”, ám Camus, aki kétségtelenül a „legnagyobb” közülük, egyértelmûen visszautasítja, hogy találkozzék azzal, aki néhány évvel ezelõtt tanítványait még a nemzeti szocializmus belsõ igazságáról és nagyságáról igyekezett meggyõzni.

A kötet minden bizonnyal legizgalmasabb írása a zsidó származású Hannah Arendt és a rövid ideig a nácizmus bûvkörébe került Heidegger egy életen át tartó, különös kapcsolatát dolgozza fel. Hannah Arendt hagyatékában egy cédulát találtak, amelyre pár soros dedikációt firkantott. Mesterének, Heideggernek szánta, de aztán mégsem írta bele a könyvbe. „Az ajánlás lemaradt errõl a könyvrõl. De hogyan ajánlhatnám Neked, én közeli barátom, aki hû voltam hozzád és hûtlen voltam hozzád és mindig szerettelek.” Heidegger valószínûleg egyetlen mûvét sem olvasta el egykori tanítványának.

Az elbeszélés szövetét szinte észrevétlen itatja át a költészet. Olyan pillanatok, olyan találkozások tanúi lehetünk, amelyek kimetszik a kor egy-egy darabját, s ezek a metszéspontok átrendezik az idõ és a tér megszokott folyamatosságát, az egymásutániságból egyidejûség lesz, a konvencionális síkokból opálosan áttetszõ, egymásba játszó, mágikus térábrák rajzolódnak ki.

Bíró Zsuzsa: Mallarmé macskái
Liget könyvek
269 oldal, 1600 Ft

 
 
 

Lipp Tamás

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu