buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. december 6, péntek
Miklós napja





















Évfordulók:
1935: Bertók László születése (Vése)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Az emlékezés Mózese


2003.10.09

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Mózes egyiptomi származása egyike a kultúrtörténet legnyugtalanítóbb kérdéseinek. Személyét általában a csodálatnak örvendõ Amarna-korral, azaz Ehnaton uralkodási idejével szokták összehozni. Amióta a reformer-mûvész-próféta fáraó életmûvérõl: a világ eddig ismert elsõ monoteista vallásáról tudomást szereztünk, nem tudunk szabadulni a gondolattól, hogy az Egyetlen Isten hite talán innen veszi kezdetét. Így született meg számos elképzelés a tudományban és a ponyvairodalomban a zsidó egyistenhit lehetséges egyiptomi eredetérõl, s így bukkantak föl a képzeletben olyan alakok, mint Ehnaton-Mózes; Ehnaton anyai nagyapja, mint Mózes; esetleg ugyanez a nagyapa, mint a bibliai József; Ehnaton egyik hû embere (papja vagy más udvaronca), mint Mózes és így tovább.
 

Nos, téved a nyájas olvasó, ha azt hiszi, a neves heidelbergi professzor könyve ezt az amúgy izgalmas kérdést járja körül. Ha a címet félreértve, netán azért venné meg a könyvet, hogy egy valóban szakavatott elmétõl olvasson komolyabb, tudományos megalapozottságú érveket pro- avagy kontra e fönti spekulációkat illetõen, akkor bizony nagyot fog csalódni. Jan Assmann könyve nem Mózes lehetséges egyiptomi származásáról (vagy ennek cáfolatáról) szól, hanem egy ennél jóval izgalmasabb dologról: e máig élõ mítosznak az eredetérõl és alakulásáról az európai kultúrában. Sõt, ennél még többrõl: az antiszemitizmus igen mélyre nyúló történeti és lélektani gyökereirõl.

A mû voltaképpen egy nagy nyomozás. Vagy ahogyan a szerzõ maga mondja: emlékezet és diskurzustörténet. E nyomozás az antik auktorok Mózesétõl Freud Mózeséig vezet. Bár ez így pontatlan, s mint ilyen, némileg félrevezetõ, mivel ez utóbbi nem csupán a vég- hanem a kiindulópont is. De miért Freud? Az idõs pszichológus a náci antiszemitizmus hatására kezdte el vizsgálni, hogy miért éppen a zsidók váltak célpontjaivá ennek a sajátos gyûlöletnek. Így jött létre a Mózes, Freud utolsó s egyben rendhagyó mûve, amely a zsidók és a pogányok – vagyis a zsidóság és más népek – közötti mózesi megkülönböztetés eredetét, mint a zsidógyûlölet kollektív lélektani okát elemzi. Tudni kell, hogy a mózesi megkülönböztetés, a vallási antagonizmus alapszimbóluma Izrael és Egyiptom ellentéte. Egyiptom a pogányság, a pogány világ jelképe, Izrael a szentségé. Egyiptom a bálványimádást, a bûnt és a hazugságot testesíti meg, s mint ilyen Izraelnek, Isten népének ellenképe, sõt tagadása. Az egyistenhit a politeizmus, avagy kozmoteizmus ellentéte, annak ellenvallása. Ám ez az ellenvallás a bûnbánat és a szenvedés vallása, szemben a pogányok vidám életigenlésével. A zsidóság nem csupán kiválasztott, hanem a bûntudat forrása is, amely az egyistenhit terjedése révén nyomasztó módon telepedett rá a kereszténnyé (azaz szimbolikusan zsidókká) lett pogányokra. Itt a gyökere a zsidók elleni gyûlöletnek és a zsidók gojokkal szembeni idegenkedésének. A másik szemében mindkettõ ellenvallás, azaz mindkettõ maga a tisztátalanság.

Nem véletlen, hogy ennek az õsi ellentétnek a nyelvezete elõszeretettel használja a betegségmetaforákat, s ez már az ókorban megjelenik: A zsidók a bálványimádókat õrültnek, zavarodottnak tekintik, az egyiptomiak viszont a képrombolást egy különösen fertõzõ és elcsúfító járvány képével társítják. A betegség metaforája a mózesi megkülönböztetés vitában Manethóntól Freudig mindvégig jelen volt.

Assmann szerint Freud azáltal, hogy a mózesi tanokat az ehnatoni reformig vezette vissza, s ily módon a pogányság szimbólumának tartott Egyiptomban fedezte föl az ótestamentumi Istent, lényegében magát a mózesi megkülönböztetést tette semmissé. Õ maga nem azt a célt tûzte ki maga elé, hogy egyiptológusként kijavítsa vagy továbbgondolja Freud munkáját, hanem hogy „emlékeztessen olyan alapvetõ kérdésekre, amelyeket a jelen intéz a múlthoz”. Ötven évvel az európai zsidóság tekintélyes részének lemészárlása után, német egyiptológusként, a történtek ismeretében próbál reflektálni Freud egykori szándékaira, s ily módon hozzájárulni az antiszemitizmus történeti elemzéséhez. Az „emlékezettörténeti kutatás” célja nem az, hogy a hagyomány – jelen esetben a különféle Mózes-hagyományok – esetleges igazságait megleljük, avagy tévedéseit cáfoljuk, hanem hogy ezeket a hagyományokat a kollektív (vagy más terminussal: a kulturális) emlékezet jelenségeiként tanulmányozzuk. Függetlenül attól, hogy ezek az emlékek mennyire torzak, hamisak, avagy mesterségesen megalkotottak. Assmann az emlékezettörténet definiálásakor a görögökre hagyatkozik, akik úgymond „a kultúrát nem egyszerûen úgy tekintették, mint ami az emlékezeten alapul, hanem mint ami maga is emlékezet.”

Az Ehnaton-Mózes mítoszban van valami egészen sajátságos. Mózes az emlékezés alakja, róla, mint történeti figuráról semmi hiteleset nem tudunk. Ehnaton viszont éppen a fordítottja: A reformer fáraót csupán a modern egyiptológia megszületése óta ismerjük. Azaz Ehnaton történeti figura, s nem az emlékezésé, s az általa megalkotott egyiptomi monoteizmus halála után szinte azonnal feledésbe merült. (Amirõl a hatalomba visszatérõ Ámon papok is gondoskodtak.) A valóságosan létezõ Ehnaton nem teremtett hagyományt, a mitikus Mózes viszont igen.

Assmann a Mózesrõl, Egyiptomról, illetve a zsidóságról folytatott sok évszázados vita diskurzustörténeti elemzése során kitér egy olyan területre is, amelyrõl magyarul csak nagyon ritkán olvashatunk színvonalas munkát. Ez pedig a klasszikus nyugati okkult bölcselet, a kozmoteizmus, a kabbalisták, az újkori hermetika, a deista és panteista bölcselõk, a mágus-filozófusok és teológus szabadkõmûvesek világa. Õk az antik egyiptofilia koraújkori letéteményesei, akik révén az antik Egyiptom-kép mindmáig továbbél, sõt e szerzõk némelyike a tudományos egyiptológiának is az elõfutára. De van ennek a nyomozásának egy másfajta, a konkrét témától elvonatkoztatott, messzebbre mutató tanulsága is: sokszor nem is hinnénk, hogy egy adott eszmerendszer vagy történeti hiedelem hányféle elembõl áll össze, hogy ezek az elemek külön-külön is miféle eredettel bírhatnak, s az idõk során miként fejlõdnek. Mostanság – hála a biológia elõretörésének s ennek révén a társadalomtudományokra tett hatásának – nagy divat kulturális evolúcióról, annak természetérõl, esetleges törvényszerûségeirõl értekezni. Sõt, már megjelent egy új tudomány is, a kulturális elemek genetikája, a memetika. Ám ezek a jobbára csak az absztrakciók (vagy még inkább: jelszavak és ötletek) szintjén folytatott diskurzusok egyelõre nélkülözik a konkrét esettanulmányokat. Nos, ha valami, akkor ez a könyv fölfogható egy ilyen esettanulmányként is, jóllehet nincs benne szó kulturális evolúcióról, információs öröklõdésrõl vagy hasonlókról. Azt hiszem, Assmannt olvasva kijelenthetjük: minden ellenkezõ híreszteléssel szemben nincs veszve a klasszikus bölcsészet.

Jan Assmann: Mózes, az egyiptomi
Osiris Kiadó
340 oldal, 2480 Ft

 
 
 

Farkas Attila Márton

Osiris Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu