buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 26, hétfo
Izsó napja





















Évfordulók:
1979: Mika Toimi Waltari halála (Helsinki)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
õsök kettõsök kettõsök kettõsök kettõsök ket


2003.10.09

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Samuel Beckett: Murphy. Cartaphilus. (298 old.) Beckett nekem mintha abbahagyott volna valamit ezzel az elsô regényével; a pittoreszket, a pikareszket kettôzte: régieket idézve (ír hagyomány!), s mint Györe Balázstól hallom, mai (magyarokat... miket is), tehát mai, nagyon mai ez a regény; maiakat elôzve, gyötröm teljessé szegény mondatom. Idézôjeles kalandregény. Cinikus, megható, kurtizánromantikás, elmeintézetes, londonos, csupa élni nem érdemes élet, s valami végbevinni nem érdemes halál. Döbbenten hallgatom egy német kulturális tévéadó kommentátorának felujjongását: micsoda aforizmái vannak ennek a szerzônek (nem Beckettnek!), íme: „A halál botrányos dolog, mégis mindenki megcsinálja”. Legalább az lenne, mégse riad vissza tôle senki. Beckett nem jobb, ellenben abszolút jó. Félek, sznobságaink ma is mellékpályára tolják ezt a Murphyt, akinek eljátszásához Jack Nicholson lenne a zseni, de túl kemény; talán egy fiatal Daniel Auteuil lenne a telitalálat. A világ közönségének az aforizmás, a német tévéadó kommentáros szintjén mozgó híres Egy-A-Murphy-S-Mindenki-Az-ô-Prófétája kellett, hogy ki-ki próféta lehessen, bölcselmes „kérem-hölgyek-urak” megszólított, kereskedelmies. Ez a Beckett-regény bolondos ügy, nem remekmû, modoros is, Beckett jól tette, hogy nem sok idôt pazarolt effélékre; egyedül állva is egyedülállóan nagyszerû mûvecske, ami létrejött. A „Godot” akasztófahumorának megannyi eleme ott van már, itt van a 30-as évekbeli regényben. Úgy jó, ahogy van, s pontosan arra jó. Míg a „híres” Murphyrôl fogalmam sem volt soha, mire jó. De ezt hagyjuk.

Sumonyi Zoltán: Panelhalmok. Magyar Könyvklub. (208 old.) Kettôs könyv, a régi, még rakéta regényújság hozta elsô részt mókásan megfejeli, csuda mulatságos könyvvé emeli a szintén kettôs S. Z., azaz rádiósként Sumonyi Papp Zoltán (ezért kettôs). Hogy mi a panel, mi a Trabi, a „Varburg”, mi volt a régi rendszer, nem hivatásom itt elemezni. Igazi kispolgári figurák kavalkádja, „jó mozi” ez a könyv. És ahol fáj, ott mély is. A végén. Ahol a regényíró vall. Véleményérôl, mármint a rendszervált(oztat)ással kapcs., leírni se bírom jól e szót, kafkaian ellenáll az igazságnak. Hogy mi a véleménye a panelhalomlakónak, az onnét menekülônek, a beleragadtam vegetálónak, a felszárnyalni vágyónak, akinek nagyon kell vigyáznia, az obskúrus sajtóhiba vicce szerint a „szárnyalás” elsô ékezete le ne maradjon. Ennyit a jövôt jelzô némely igyekezetrôl. Tévéadást idézve, ügyesen, így mondja el Sumonyi a maivá lett, de panelhalmokat még mindig (elvtársaim!) tornyosító világról alkotható véleményét, egy olyan világról, melynek József Attila a legaktuálisabb költôje. A tôkések haszna, az átkosnak az ô fel nem számolt panelhalmazata (nemcsak „építészetileg”), és az a hír v. álhír, hogy Németországban állítólag NDK-nosztalgia van. Nem hinném! Azt az aforizmát faragtam erre, hogy napjaink ottani tömegeit a harmincas évekhez képest még jól megússzuk, ha ilyen nosztalgiákra vehetôk rá, nem akarnak tôlük mást. Sumonyi kontribúcióját (hozzájárulás) a tisztábban látáshoz igen pompás mulatságnak, férfimunkának tartom. Nem szociológiai, nem is szépelgés, nem bölcselkedés, nem hülyülés – egy érett író teljes jogú alkotása, mely kettôsségében lett egy. S barátomat, a regényírót, el is neveztem üdvözlô levelemben így: „panelnök”. Vagyis ily szakértô, éltünk alapos tudója. Megihletôm volt, hogy ô egyben afféle PEN-elnöki szerepet is játszik, meg minden, jó költô, ihletett drámaíró. Ez a kupacregény felcsigázza várakozásainkat– várjuk a továbbiakat.

Alföldy Jenô: Halandó kézzel halhatatlanul. Orpheusz Kiadó. (204 old.) Elemzések, tanulmányok, hozzáteszem, vitairatok. Nem véletlenül fordult elô e. p. (Esterházy Péter) egyetemi elôadásában épp ma a nyelv rejtelmeivel kapcsolatosan Illyés neve és mûve. Magam is rejtelmes hatású szellemnek éreztem ifjabb koromban Illyés Gyulát, olykor rászorultam, tanuljak tôle, s hûtlenkedésre csak a nagyobb mennyiségû szesz vagy a modorosság kényszere nyomán szoktam lenni. No, Alföldy is hûséges alkat, és finoman látó, közben erôs szavú esztéta, tudós, irodalmi ember, újságíró. Kitart azok mellett, akiket szeretett. Illyés sorsa kettôs. Bonyolult kérdéseket hoz elô pályája, ám – furcsa! – ezek nem karizmatikus kérdések. Akik számára Illyés evidencia, nekik az. Akik józanul, tisztelettel értékelik, mint e sorok írója, azoknak is. Akik elvetik... nos, velük (nekem rokonszenvesen) vitázik Alföldy. A fene vinné el a magyar irodalmi köztudat ál-kettôsségét. (Urbánus, népi. Ilyen nincs!) Mindegy, a kötet csemege. Szellôs, mert a szerzô nem ragad benne sehol. Sok cikk sorjázik egymás után, megtalálhatjuk benne kedves és elismert verseink sorát. Az elemzések hitelesek. (S nem urbánusak és nem népiek. Bocsánat.) Rég szórakoztam esztétikai cikkgyûjteményen ilyen ôszinte szívvel. Alföldy, persze, harcos alkat, még ha csöndes is. Ez nemes tartás. Levelezésünkbôl kiderült, ha nem is mindketten ugyanazokat a szerzôket hiányoljuk mindig a mai érdeklôdés színképérôl, azért az nyilvánvaló, hogy a költô Illyés, a prózaíró Szentkuthy nem kerülhet ebek harmincadjára. Kinek az érdeke? Gyakran merül fel a kérdés így is. Nem hinném, hogy bárki is hibátlan lenne. Hanem az Illyéssel kapcsolatos bármi etikai odafuvintásokat kereken elhárítom magam is. Az elmúlt században a magatartásformák eleve reménytelenek voltak. Az illyési mû pár prózai és egy részében költészeti része: jó, erôs, hiteles, igaz. Ne tessék „elsuvasztani”! Alföldy tesz is ezért.

Joó József: Szamárcsipke. Gyôr Városi Könyvtár kiadása. (170 old.) Regény? Prózaverskötet? Burkolt, szemérmes szociológia? Nagyon szépen öszszeálló, egy-lendületû írás, világközeli, s ez a világ csak látszólag „helyi érdekû”. Nem mondható egy országrész gondjait-bajait elôtáró tünetgyûjteménynek, de Pataki Borbála „boldogember-történetének” sem. Ez a miliô, tersánszkys és joójózsefes alakjaival, szövegszerûségével (oldott, lassan rajzolgató próza! nagy meglepetés), meg nem alkuvásaival: nagy érdeklôdésünkre tarthat számot. Végtelenül finoman van megcsinálva az éles-fény-a-részvét és a líra együttese. A kiszorulók, a vidéki kisemberek életének hûséges krónikája. Kettôs tehát a már-már szürrealitást megkísértô stílus, meg a keménynél is keményebb tényanyag. Hadd idézzek egy kis részletet: „...hallod te, amit mondok, vagy nem? // Mihály ismerte a rozmaring keskeny levelének gyöngybetûit, a közönséges sárgatátogatóét, az ôsszel rókavörös sörtéket viselô fakómuharét, sallangos leveleivel írt neki hérics, nyári kutyakapor, szôrös virágzatú bagzófû, vékony szittyó, kora tavaszi nyúlsaláta, idôrôl idôre szép, hegyes betûkkel a hagymaszagú kányazsombor, a vakulófû” s ez korántsem idill, állandónak marad ugyan, de folyton belenyitnak a rideg tények, a tisztátalanság kopogtat ajtón, kerítésdeszkán, a gyakorlati létezés kondíciói révén. S mégis, tündérkertté teszi, ha nem is a kertek tényleges világát, a vidékét, a halálét, a kizsaroltságét, de a nyelv, az ihletett és révült rácsodálkozás természeteként élt közegét Joó József prózája. Pilinszky mondta egy mûre: nem regény, hanem „egy megváltott élet”. Joó József a megfelelô kezeket fogta, s ezek ôt sem engedték el, viszont. Ez a legszebb kettôs ebben a könyvben, túl a csöndes drámaiság és a „virághatalom” eleve páratlan mai együttesén.

Báger Gusztáv: Idôtáv mozaik. Versek. Széphalom Könyvmûhely. (74 old.) Nem hiszem, hogy a költôként rég igazoldott Bágernél kettôsséget kellene említenünk, hogy nemzetközi rangú gazdasági szakember. Oly mindegy. A pontosság és a szépség dalnoka, nagy és meghitt humorú író. Sôt, epés, szatirikus is. Rövidke mûvekben: elbeszélô költô! Remekül dramatizál, jelenetez. Nem restelli az avantgárd vívmányait sem, tehát bátor. Sejtelmes, bár kristálytisztán logikus. A kis mondatok, rövid sorok szerkesztése a kihagyás elvére épít. Kimagasló versek tarkázzák a homogén anyagot. (Hamuszobor; Természeti csapások; A bôr útja; a címadó vers stb.) Érdemes idézni a Rejtély címû, bevezetô verset: „nem tudom miért – nekem / a clochard-ok köszönnek // ...talán léptem nyilik / titkos könyvet lapozgatva // ...talán a villanó bicska / még mosoly-percre becsukódik” Erôs költô, a Zászló is ezt bizonyítja, íme: „Óriás hal szálkái feszülnek benned / fehér fényû várromokon röptetett a szél // Így szállt mezôn a trikolór is / míg alatta ormótlan bakancsok dobogtak // ...autócsordát kockás vászon int... le”, s így tovább. Villámgyors asszociációk, szellôsség. Nem véletlen ez a versbefejezés sem: Menton espresso, Agárd: „Gyerekszájjal mondjuk: / mennyi szappan csüng a fán! / s arcunkat fürdetni Mentonban / három citromfát elkötünk. / Szállodák, zárdakert, / homokágy, kaszinók, / veteményes, deszkapad. / Apadó bankszámlák távlata. / Örök forgatagban élsz.” Örülök, hogy többünk tippjeként is „bejött” Báger Gusztáv poézise. Amit a legjobban szeretek benne: fékezhetetlen, bölcs örök forgatagát. Bonyolult, de ez jó. Ismét „e. p.”-t idézem: fô az, hogy a bonyolult ne legyen zavaros. Báger Gusztáv versei mindig tiszta mûvek. Az expresszionizmus kései remekei (egyebek közt), igen sokszor. Mind többször.

Deák László: Fojtatás. Versek. nap Kiadó. (142 old.) Ha a 2003-as év elsô felének Év Verseskönyvére kellene szavaznom, nem gondolkodás nélkül, hanem elsô és sokadik olvasásra is ezt a nem túlságosan szerencsés (bár jól érthetô) címû kötetet több lóhosszal látnám az elsô helyre. De a költészetben nem az évek és a helyezések számítanak. Deák irályát mindig szerettem becsültem, azt a korántsem festészeti (piktor úrral is dolgunk van személyében!), inkább dzsesszes hangvételt, színegyüttest, az önéletrajzi és a tágabban konkrét ihletést... De most olyan hangot harcolt ki magának ez a mester, önmaga ellenében is (ah, gyötrelmek, fájdalmak, amikor írni nehéz... nem megy), hogy a maga mûnemében a mai legjobbak közt is igencsak elöl van. Hagyjuk a rangsorolást. fantasztikus, miket tud (ráadásul részletezve) elmondani Deák László ezekben az új verseiben. Mikre mutat rá, szálkás villámfényekkel. Döbbenetes költemények egész sora, nem is emelek ki egyet sem. A közreadott anyag 90 %-a igen jelentôs! Sôt, több. Persze, eleve, nekem ez a líra a legigazibbul szívem szerint való. Megmenekül Deák attól a veszélytôl is, hogy fôleg Orbán Ottó hatását érezzük telitalálatosságán. Nem! Szerencsére O. O. (csak O. O.-nál jól elfogadható) kozmikusságát vagy álkozmikusságát Deák rémálmában sem gyakorolná. (Amivel Orbán Ottót szemernyit sem moccantottuk el megérdemelt, kiváló helyérôl!) Nem, itt a laza képzettársítások annyira megszenvedettek, hogy néha Deák akarata ellenére, öntudatlanul is egésszé zárul vers, szakasz, metaforasorozat. Nekem eleddig 2003-ban ez a könyv tetszett, minden könyvet öszszevéve, a legjobban. Domokos Mátyás „fülszövege” irodalomtörténészi tisztánlátással nyugtázza: igazi költô megszenvedett alkotásáról van szó. ô azonban a kiadó. Az én szerény szavamhoz még ennyi formalitás sem férhet. Éljen, éljen!

(2003. aug./szept.)

Samuel Beckett: Murphy
Cartaphilus Kiadó
298 oldal, 2400 Ft

Sumonyi Zoltán: Panelhalmok
Magyar Könyvklub
207 oldal, 1890 Ft

Alföldy Jenõ: Halandó kézzel halhatatlanul
Orpheusz Kiadó, 203 oldal, 1600Ft

Joó József: Szamárcsipke
Gyõr Városi könyvtár

Báger Gusztáv: Idõtáv mozaik
Széphalom Könyvmûhely
74 oldal, 1600 Ft

Deák László: Fojtatás
Nap Kiadó
140 oldal, 1950 Ft

 
 
 

Tandori Dezső
költő, műfordító

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu