buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Töprengések... a népi vallásosságról


2003.10.09

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Silling István idestova három évtizede gyûjti a vajdasági magyar néprajz kincseit, amibõl több kötetnyit közre is adott: a kupuszinai népballadákat és balladás dalokat tartalmazó Ismeretlen anyám címû gyûjteményt 1989-ben, a kupuszinai népi imádságokat és ráolvasásokat tartalmazó Boldogasszony ablakábant 1992-ben, a vajdasági népi vallásosságról írt tanulmányait tartalmazó Templomok, szentek, imádságok kötetet 1994-ben, majd a vajdasági archaikus népi imádságokat bemutató Kínján esék esete címû füzetet 1995-ben. Ez utóbbiban elõlegezte az 1997-es Kakasok szólalnak, Máriát kiáltanak címû gyûjtemény anyagát, ugyanis az Én lefekszek én ágyamba... kezdetû, úgynevezett Esti ima variációi mellett számos példát hoz a Kakasos imára, vagyis a Reggeli imádságra, ami a kötetben szereplõ vizsgálódásának egyedüli tárgyát képezi.

Az archaikus népi ima mindmáig való fennmaradása az Isten iránti tántoríthatatlan bizalom jeleként értelmezhetõ. Ugyanakkor archaikus apokrif imáink a népköltészeti alkotások több szép hagyományát örökítették tovább: így a dramatizált elõadásmódot, jelezvén, hogy vidékünkön gazdag tradíciója lehetett a népi színjátszásnak, a passiójátékok elõadásának bizonyára; a balladai tömörségre törekvõ szerkesztést, elkerülvén általa az epikus terjengõsséget; a képes beszédet; példázván, hogy a kollektív alkotói hozzájárulásban résztvevõk számára nem csak a mit, hanem a hogyan (mondani) kérdése is fontos cél, illetve eredmény volt; így beszélhetünk az imáról mint költészeti termékrõl.

Bátorító az a bõség, amibõl a szerzõ válogathatott, kutatván egyazon imádság alapsorainak és szimbólumainak variációs lehetõségeit – és a könyvében kifejezett derûlátása, miszerint az apokrif imák még mindig gyûjthetõk vidékünkön –, ugyanis a vizsgált Kakasos ima a magyar nyelv területének egyes vidékein gyakorlatilag ismeretlen. Pedig olyannyira õsi, hogy éppen a sötétséget és a fényt elválasztó kakas jelképében egyszerre jelennek meg a magyarság régi és új vallásának elemei, összekapcsolván a pogány kozmogóniát az Evangélium tanításával. Ez az ima, egyfajta apokrif eukarisztia nyomán folyton emlékeztet, hogy bár „a halált nem kerülheti el az imádkozó, de az Istentõl való elvetettséget, az örök kárhozatot igen.”

A szellemi folklór vallásos elemeinek gyûjtése és tanulmányokban való feldolgozása mellett külön érdeklõdéssel fordul a szerzõ a szentelmények, a szakrális terek irányába, amibõl a 2001-ben megjelent könyve, a Megszentelt jeleink tanúskodik, és lingvisztikai vizsgálódásait hamarosan könyv alakban tárja elénk Népi imádságaink nyelvezete címû doktori értekezésében.

Mindez elõtörténete mostani, Vallási néphagyomány címû tanulmánygyûjteményének, és ez az elõtörténet szabja meg a kötet szerkezetét is. Az elsõ fejezetben az imák és az imádkozók jellemzõ jegyeit taglalja, és párhuzamot von a magyar és a délszláv népi imádságok között, a másodikban a népi vallásosságnak a szentekhez kapcsolódó kultuszait sorakoztatja fel, a harmadikban a szakrális terekkel foglalkozik, külön és kiemelkedõen a kupuszinai temetõ néprajzát írva meg, ugyanakkor sorra veszi a kápolnákat és kálváriákat is. A negyedik fejezetben írásos nyomokon járva a szépirodalomtól kezdve a leltárkönyvekig búvárkodva kutatja a népi vallásosság jeleit és jegyeit.

Silling István kutatási területének földrajzi behatárolása némely esetben kiterjed a teljes Vajdaságra, ám magva a Zombor központú Nyugat-Bácska vegyes lakosságú vidéke, mintegy huszonöt falu és város, köztük kiemelten a szerzõ szülõ- és lakóhelye, Kupuszina. Ebbõl eredõen figyelme nem korlátozódhat csupán a magyar ajkú lakosság hagyományainak felkutatására, hanem párhuzamosan vizsgálja a magyarsággal együtt elõ délszláv lakosság etnográfiai tradícióit és a kettõ összevetésébõl szûri ki az interetnikus és interkulturális tanulságot. Hiszen a más nyelvû, de azonos vallású közösségek szokásai gyakorta egyazon helyen és egyazon szokásrend szerint nyilvánulnak meg, mint például Doroszlón, a Mária-kegyhelyen, ahová egyaránt járnak magyarok, sokácok, bunyevácok, németek, szlovákok, cigányok. Miként a kutatás feltárta, a bácskai nagytájban e népekkel együtt élõ görögkeleti vallású szerbeknél is megtalálható az archaikus népi imádság, akárcsak a szabadtéri szentelmények, a vodicák, a szentkutak, és az azokat jelölõ szobrok, keresztek, kápolnák. A szerb népi imádságok interetnikus jegyeinek, illetve a magyar és délszláv népi imádságok párhuzamainak vizsgálata során kiderült, hogy a szerb nyelvi és ortodox vallási közösségben is olyan értékes leletekben tárul föl az áhítatosság hivatalos liturgia melletti gyakorlásának középkori lírai-epikus-drámai tradíciója, mint a vajdasági magyarok népi hagyományaiban, amelynek vallási vonatkozásait a múlt század hatvanas-hetvenes éveitõl gyûjtik rendszeresen és módszeresen, valamint értelmezik a szakemberek, mindenek elõtt Silling István. A kutató figyelme azonban nem csupán az imádságok vallási, költészeti és esztétikai valamint nyelvi vonatkozásaira terjed ki, hanem azon túlmutatva megvizsgálja azokat, akik ezen imádságokat elmondják, kiemelvén így a laikus vallási társulatok szociokulturális szerepét és megvizsgálva a kántortanítók, kántorok ténykedését. Szinte természetes, hogy ezt követõen érdeklõdése azok irányába fordul, akikhez a fohászok szólnak: így lesz vizsgálat tárgyává Szent Anna és Nepomuki Szent János tisztelete, a nyugat-bácskai Jézus Szíve-kultusz társadalomtörténeti vonatkozásai, a szõlõskertek védõszentjeinek vagy a kenyérnek a tisztelete, a kupuszinai kisszombati vigília és az Úrnapi körmenet. Következõ témakörként önmagából adódik annak a helynek a vizsgálata, ahol az ima, a fohász elhangzik. A szakrális terek vizsgálata során érzékletes tanulmányt írt Silling István a kupuszinai temetõ néprajzáról, a védõszentkultusz kutatásának keretében a kápolnákról, majd a kálváriákról, végül pedig a népi vallásosság irodalmi lecsapódásait is végigköveti két Herceg-regényben, Bogoboj Atanackoviæ elbeszélésében, Mikó Pál szentföldi zarándokkönyvében, régi vagyonleltárakban, egyházi jóváhagyás nélkül terjesztett szépénekeket tartalmazó füzetekben, az úgynevezett szent ponyvában.

Silling István Vallási néphagyomány címû tanulmánykötete teljes körû elméleti alapvetése a népi vallásosság kutatásának és tanulmányozásának, sarkalatos munka, amelyben három évtized tapasztalata gyülemlett fel. Silling István ugyan nem elsõ, kezdeményezõ kutatója a vajdasági heterogén népközösség archaikus és apokrif, laikus hitvilágának, de immár a legelsõ: nevéhez fûzõdik az elsõ idevágó tanulmánykötet, a legteljesebb szöveggyûjtés és immár a legátfogóbb, legalaposabb tanulmánykötet, ami a szerzõt a téma legrátermettebb és legalaposabb kutatójává emeli.

Silling István: Vallási néphagyomány
Forum Könyvkiadó. Újvidék
ff fotókkal ill., 252 oldal

 
 
 

Fekete J. József

Forum Könyvkiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu