buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Óbor, misebor


2003.10.09

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Érzéki élményt nyújt ez az antológia: olyan ízes, illatos, fûszeres a nyelve, hogy szinte harapni lehet. Mámorít ez a régi magyar nyelv.

A kétkötetes szemelvénygyûjtemény összeállítójának sokat köszönhetünk. Lukácsy Sándor egymagában megadta azt, amit a hatkötetes akadémikus irodalomtörténet (a nevezetes „spenót”, bölcsészek keserves tápláléka) megvont tõlünk: a régi magyar egyházi irodalom színe-javát. A „spenót” a magyar vallási irodalmat csak ímmel-ámmal tárgyalta, és valósággal eltanácsolt tõle. Rámutatott az „elõremutató”, tehát világias, „a realizmus irányába tapogatózó” elemeire, lényegében félreértelmezte, magyarán: kitekerte a nyakát. Pedig valószínûleg nem érthetõ a magyar irodalom genealógiája, ha eltekintünk a gazdag és változatos egyházi irodalomtól, emellett hamisítás és méltánytalanság kirekeszteni az irodalomból az egyházi szerzõket (szerzeteseket, plébánosokat, papokat és fõpapokat), és a vallási mûfajokat (prédikáció, hitvita, ének stb.)

Lukácsy Sándor nem csak a régi magyar irodalom egyik legjobb ismerõje volt, hanem cselekedett is, hatalmas munkát végezve kiszemezte a rendszerint jó vaskos és több kötetes prédikációgyûjteményekbõl meg a daloskönyvekbõl, egyéb régiségekbõl azokat a darabokat, amelyekben megérezte az ihletet és észrevette a mesterségbeli tudást, leporolta õket (ez azt jelenti, hogy a nyelv és a helyesírás patináját megõrizve olvashatóvá tette), felkutatta a szerzõk életrajzi és bibliográfiai adatait, és kiválóan megszerkesztette az antológiáit. A Magyar ünnepek címû hatkötetes sorozat az egyházi ünnepkörök szerint csoportosítja a mûfajilag változatos szemelvényeket, a Zengedezõ sípszó (I–II) pedig a prédikációirodalomra szorítkozik, és kronológiai sorrendben haladva mutatja be röviden a szerzõket, valamint néhány prédikációjukat. A mohácsi vésztõl a reformkorig három évszázadon fut végig, 33 szerzõ 100 prédikációját olvashatjuk.

Ebbe a mûfajba sok minden belefér, egy valami általában nem: a közvetlen élettapasztalat. A közvetett azonban igen: bár a prédikáció mûveltségirodalom (a mai esszéhez hasonlít), a szerzetes vagy pap szerzõk nemritkán, úgymond, mûvészek, akik a Szentlélek ihletése mellett a legsajátabb érzékenységüket és felfogásukat fejezik ki. Ez a prédikáció választott motívumaiban, tónusában, formavariációiban és nyelvében tükrözõdik. Prédikálni tudomány volt, vagyis alapos bibliaismeretet, klasszika-filológiai képzettséget, hermeneutikai „készületet” és retorikai jártasságot kívánt, és ha ehhez tehetség is járult, akkor, mai szóval, mai ésszel: mûvek, szövegek születtek, vagyis: irodalom. Amikor a papok leírták a szentbeszédeiket, vagy latin (vagy német) oratiókat fordítottak (a saját írás és a fordítás közti különbség elmosódik), akkor dolgoztak a szövegen, nemcsak filológiailag, hanem mint írásmûvön is. Nyelvi megmunkáltság és formai meg retorikai leleményesség, nemritkán azonban gondolati erõ tekintetében is a Lukácsy Sándor antológiáiban olvasható szemelvények: magas irodalom.

Lehet, hogy azért érezzük oly szépségesnek e magyar nyelvet, mert ódon, patinás, nagy gonddal érlelt és cifrázott. A szerzetesek és papok sokat adtak a retorikára meg a stilisztikára, és a tömérdek latin után érezhetõen élvezetüket lelték anyanyelvük megzengetésében. A tárgyalt korszak nagyja: barokk, és e korstílus a homíliákat is áthatja. Olyan hasonlatok, metaforák és metaforafüzérek sorjáznak, hogy az embernek káprázik a szeme. És micsoda kifejezések! Csúzy Zsigmond (1670–1727) pálos hitszónok például olyan nyelvi-szellemes tud lenni, mint Esterházy Péter. Feddõzi a nõket, akik „cégéreztetik emlõjüket”, meg a férfiakat, akik „nájmódi piperés s fenpökõ hegykék”, kiprédikálja a „füleket csiklandoztató szó-fodorgatást”, és méltatja a kerteket, ahol „mindenféle színhányással gyönyörködtettetik a látás”, és „jó cselekedetekkel gyümölcsözõ élõ fák és angyali szüzességgel s tisztasággal illatozó virágok találtatnak”, hiszen valamennyien az Úr „tulajdon kézimunkái” lennénk...

A „feddõzés” a prédikáció gyakori válfaja vagy része, és az erkölcstanítás alfája. „Rontom én is a bûnt”, írja Landovics István hittérítõ (1635–1690), akitõl szintén remek beszédek olvashatók. Õ a harcos fajta, aki szidja a világot, mely „nyomorúságának színes borát üvegben mutogatja”, meg az emberi állapotot úgy egyáltalán. Mert „maradott-e valami oly szent, amire nem pöktek?”, kérdezi kortársa, Csete István, a tüzes katolikus, akinek a szövegei szintén kiemelkedõek. Nem hiszem, hogy avítt lenne ma e kérdés. A szenvedély pedig, mely a papok nyelvi tehetségét is kihajtja, a mai olvasóba is belekap, akkor is, ha másként gondolkodik.

Szabó István, a 18. századi jezsuita házfõnök, akitõl szintén elképesztõen jó szemelvényeket olvashatunk, egy helyütt valóságos „metaprédikációt” nyújt. Eszerint ez a mûfaj: kiált, felmagasztal és harsogat, dorgál és rettent, kérlel, esedezik, lágyító, gyenge szókra fordul, felserkent, édesít, erõsít és vastagít, térít... Az a fontos, hogy foganatja legyen. De épp Szabó István a mestere a csendes meditációnak is. Hogyan megfogni az idõt? – teszi fel a kérdést, és így válaszol: „Sebes az idõ, sebesebben repül a madárnál, ki éri el? Ki foghatja meg? Sokat kigondolt az eszes világ, hogy az idõt megfoghassa, folyó órákat, árnyék órákat, harangokat és több afféle idõt jelentõ eszközöket, de nem úgy fogatik meg az idõ, mert mivel sebesen repül, azonnal némely részei elmúlnak, némelyek hátra vannak, és csak pont, ami jelen vagyon.”

Van olyan református püspökünk is, aki a „cogito, ergo sum”-ot prédikálta! Verestói György ez (1698–1765). Ezzel szemben Molnár János jezsuita (1728–1804) Newton tanítványának vallja magát, ám a poklot ördögöstül a legharsabb technikával ecseteli. A 18. század végétõl hanyatlik a magyar prédikációirodalom, nyilván annak a világképnek a tûntén, mely analógiákban, dualisztikus és hierarchikus struktúrákban gondolkodott, és bámulatosan teljességes szimbolikus univerzumot alkotott. Ez lehetõvé tette, hogy megtaláltassék „az ember életének mérõ vagy igazító regulája vagy zsinórja”. Ami mára teljesen elveszett.

Elveszett a prédikáció közönsége is. „Férjfiak és asszonyok seregekkel mennek, hogy az új prédikátort hallhassák”, olvasható egy helyütt; a papoknak és hittérítõknek tényleg óriási közönségük lehetett. Ezért is született meg a papkollégáknak szánt mintakollekcióból az „irodalom a köznek”, és az ezer meg ezer oldalas, hatalmas magyar nyelvû opuszok.

A „lelki szõlõmívelés” mára átkerült a populáris pszichológia és a New Age-féle ezoterika gyanús kezébe, erkölcstanítás meg nincs is. Persze, amit a prédikátorok mûveltek, az nem moralizálás, hanem valami más volt, amihez már nem nagyon értünk. „Emberformálás”, ami a – mára kihunyt – keresztény szimbolikus univerzumban volt lehetséges. Kedvenc idézetem a könyvbõl egyébként Káldi Györgytõl (1572–1634) való, és így szól: „Mi lehet oly balgatagság, melynek ne találtassék oltalmazója? Holott Copernicus azt merte írni, hogy az ég vesztég áll, és a föld forog; más, hogy a hó fekete, hogy a világ csak a verõfény porából (atomi) alkottatott.”

Lukácsy Sándor: Zengedezõ sípszó I-II.
Jelenkor Kiadó
186 + 187 oldal, 2400 Ft

 
 
 

Radics Viktória

Jelenkor Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu