buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 25, vasárnap
Lajos és Patrícia napja





















Évfordulók:
1976: Eyvind Johnson halála
1977: Kós Károly halála (Kolozsvár)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Folyók, hegyek, szigetek


2003.10.09

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Mértékadó válogatás – Az Erdélyi szép szó címû antológia újabb kötetérõl. Személyes hangon kezdem: nem szeretem az antológiákat. Nem szeretem, ha bármilyen anyagot, szellemi jelenséget valakinek vagy valaminek a segítségével, közvetítésével kell megismernem. Nem szeretem, ha valaki a maga – természetesen megkerülhetetlen – személyes ízlését rávetíti a tárgyra, s az egészbõl csak azt választja ki, ami az õ számára fontos. Az antológiákat akkor sem szeretem, ha úgymond „lekicsinyítik” a tárgyat, s arányaiban pontosan igyekeznek közvetíteni a szóban forgó terület legfontosabb jelenségeit. Szörényi László nevezetes „delfinológiai” tanulmánya óta tudjuk, hogy milyen veszélyei lehetnek a közvetítésnek, ezért azt gondolom, ha valakit bármilyen tárgy vagy terület érdekel, akkor küzdjön meg maga az illetõ tárgy vagy terület megismerésének összes nehézségével, viaskodjon maga a bõséges anyaggal, a legfontosabb jelenségeket emelje ki maga –, s ha egyáltalán szükségét érzi, állítsa össze a maga antológiáját, személyes használatra. Mindezzel együtt kénytelen vagyok elismerni, hogy az antológiákra mégiscsak szükség van.

Szükség van rájuk, hiszen valamennyi bennünket érdeklõ területre a magunk törvényei szerint nem tudunk rátekinteni, nem láthatjuk át az egészet – mára már minden területen a tömegesség és az áttekinthetetlenség jelenségét kell megállapítanunk -, ezért kénytelenek vagyunk egyfajta szellemi vezetõ segítségét igénybe venni. Mindebbõl az is következik, hogy megítélésem szerint valójában kétféle antológia létezik, az egyik szerkesztõje a maga egyéni világlátását, ízlését, a mai irodalmi helyzethez jobban alkalmazkodó kifejezéssel: kánonképzõ erejét igyekszik érvényesíteni, a másik pedig – hozzám, ha választani kellene, ez állna közelebb – az anyag belsõ törvényeit igyekszik kibontani, s a szûkös területen is a lehetõ legnagyobb teljességre törekszik. Nem szeretek titkolózni, ezért már most leírom az Erdélyi szép szó címû antológia Fekete Vince szerkesztésében megjelent legújabb, 2003-as kötetét az antológiáknak ebbe a második csoportjába sorolom…

Mielõtt megpróbálnám indokolni is állításomat, visszafordulok kiindulópontomhoz, s felteszem a kérdést: mi indokolja egy, az erdélyi irodalmi termést áttekintõ, abból válogató könyvsorozat létét? A választ egyszerûnek gondolom: az erdélyi – s hozzá hasonlóan az összes „határon túli” – magyar irodalom 1989-90-et követõen megváltozott helyzete. Az, hogy ezek az irodalmak megszûntek „önálló ágak” lenni, s viszszanõttek oda, ahova tulajdonképpen mindig is tartoztak, a magyar irodalomhoz. Ezzel járt együtt az a jelenség is, hogy többen leginkább magyarországi folyóiratokban közölnek – ahogyan például magyarországi szerzõk is erdélyi, romániai lapokban -, az irodalmi folyóiratok áttekinthetetlensége, tömegessége viszont lehetetlenné teszi az Erdélyhez kötõdõ irodalmi termésre való rátekintést. Mindemellett úgy gondolom, van egy másik ok is, ami életre hívta ezt a sorozatot, mégpedig az, hogy az irodalmi(?) termelés tömegességében erdélyi vonatkozásban is szükség van kiválasztásra, az értékek megmutatására, ha úgy tetszik, kánonképzésre, ezt a kiválasztást és értékfelmutatást Fekete Vince hallatlanul jó érzékkel és pontosan végzi el, úgy, hogy egyetlen fontos alkotót vagy tendenciát sem állít háttérbe…

S ha most visszafordulok a korábbi állításomhoz, ahhoz, hogy miért tartom ezt a Fekete Vince szerkesztésében megjelent antológiát minden, azzal antológiákkal kapcsolatos fenntartásommal együtt fontos vállalkozásnak, akkor azt kell mondanom, azért, mert az általa kiválasztott terület értékeihez ragaszkodva a különbözõ értékeket hordozó vonulatok képviselõit egymás mellé állítja, s úgy érvényesít értékszempontokat, hogy egyetlen vonulat – esetleg a saját ízléséhez, vonzalmához kevésbé közelálló - értékeit sem állítja háttérbe. Szimpatikusnak tartom, hogy sem a magyarországi, s sem az erdélyi elvárásoknak sem akar megfelelni. Azok a szerzõk, akiktõl írást választott ebbe az antológiába, valóban a magyar irodalom fontos képviselõi. Mert hát ki kérdõjelezhetné meg azt az állítást, hogy Balázs Imre József, Benõ Attila, Bogdán László, Demény Péter, Demeter Szilárd, Egyed Emese, Farkas Wellmann Éva, Fekete Vince, Ferencz Imre, Ferenczes István, Gál Éva Emese, György Attila, Jánk Károly, Jánosházy György, Karácsony Zsolt, Kányádi Sándor, Kinde Annamária, Király László, Király Zoltán, Kovács András Ferenc, (hozzákapcsolódóan) Lázáry René Sándor, Kozma Mária, Kudelász Nóbel, Láng Zsolt, László Noémi, Lászlóffy Aladár, Lászlóffy Csaba, Létay Lajos, Lõrincz György, Lövétei Lázár László, Molnár Vilmos, Nagy Koppány Zsolt, Orbán János Dénes, Papp Attila Zsolt, Papp Sándor Zsigmond, Páll Lajos, Sántha Attila, Sebestyén Mihály, Sigmond István, Simó Márton, Simonfy József, Szakács István Péter, Szonda Szabolcs, Szõcs Géza, Vida Gábor, Visky András, Zudor János és Zsidó Ferenc a magyar irodalom egészének megbecsült alkotója, még akkor is, he esetleg egynéhány név kevésbé ismert, mint pár másik. Ha a szerzõk felsorolása helyett a szövegekre kérdezne rá valaki, melyik az, amelyik a legközelebb áll a recenzenshez, hosszas tûnõdés után azt a választ kapná: azok, amelyikkel a recenzens a maga szerkesztõi munkája során is találkozott, tehát a Forrásban jelentek meg. Annak eldöntéséhez, hogy melyek ezek, a mostani ismertetés olvasójának filológiai nyomozásba kell kezdenie, hiszen az antológia sem a szövegek megjelenésének helyét, sem pedig idejét nem tünteti föl. Ez az egyik hiányossága ennek az antológiának, a másik pedig az, hogy csak verset és szépprózát közöl, esszét, irodalmi tanulmányt nem (drámát sem – ez a mûfaj nyilván kevésbé produktív, mint a költészet és a próza…)

Erdélyi szép szó 2003
Szerk: Fekete Vince
Hargita Kiadóhivatal – Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda
308 oldal

Prózafolyam – Balázs Attila: A meztelen folyó. „Kiszáradt tenger fenekén születtem, csupasz majomként a Duna partján. Sárban-vízben fürösztöttek meg, hogy erõsebb legyek, mert elég nyavalyás voltam. Gyermekkorom java része a Tisza partján zajlott, annak is a holt ágánál, viszonylag közel a sörgyárhoz. Mit lehet ebbõl kikövetkeztetni? Semmi különöset. Amikor sok sört iszom, az olyan, mintha lassú folyó sodorna magával a tenger felé. Folyók kanyarulata, távoli szigetek fel-felhabzó képe merül fel” – írja Balázs Attila A meztelen folyó címû kötetének elõhangjában. A címadó szövegben a következõket olvashatjuk egy gyermekkori álom kapcsán, az újvidéki Duna-szakaszra vonatkoztatva: – Jó ég tudja, mi történt, de egy reggelre arra ébredtek az emberek, hogy a folyóban nincs víz, így olyan kép tárult a szemük elé, amelyhez foghatót sosem láttak. Mindenütt döglõdõ halak fetrengtek az iszapban ama eszméletlen lim-lom között, amelyet a folyó kleptomániás szarka módjára hordott össze idõtlen idõk óta” – s így tovább. Láthatjuk, a folyóra történik utalás a címben, kulcsfontosságú helyein, ezt az összehangzást az alcím is felerõsíti: -folyópróza-. Mi lehet a szerepe a folyó, a víz eme hangsúlyos szerepeltetésének? Alighanem nem több és nem kevesebb, mint a kötet egységes motívumvilágának megteremtése, egyáltalán nem függetlenül a kötet írásainak világától, hiszen mindaz, ami a kötet írásai által feltárt világban történik, az a folyók (és a tenger), tehát a víz mellett történik. Nem leszûkített, hanem inkább kitágított tér ez: Újvidéktõl Pestig terjed, legalábbis az egyik ága, a másik, a gyermekkori világot megidézõ ág pedig a tengerig…
Balázs A
ttila olvasói már ebbõl a rövid leírásból is tisztában lehetnek azzal, hogy újfent vallomásos prózával találkoznak, ha kinyitják a kötetet… Ez azt jelenti, hogy Balázs Attila nem lépett ki korábbi írásainak világából, ám azt is jelenti, hogy ez a táguló világ – áttelepülésének szomorú, keserves és megalázó históriájával együtt – a korábbinál is tragikusabb lett. A gyermekkor, annak színterei, álmai, motívumai nem csak az idõben, hanem a térben is távolabb kerültek a szerzõtõl, abban az új világban, amelyikbe belekerült, menthetetlenül kívülálló lett… „Csonka, páratlan hét éve, hogy hiányosan elmentem valahonnan. Teljesen megérkeztem-e emide? Vélt és valós labirintusokon át. Nyolc éve. Néha szomorújáték, dráma, néha nem. Néha szinte komédia. Kilenc éve. Sztrapacska csevapcsicsával, utóbbi bosnyák módra. Tíz éve. Tizenegy éve. (Büntetõ?) Megünneplem magamban.

Hon? Há’ itt! De hatalmasan.” Ám, ha az elõbb említett olvasók, fõképpen akkor, ha valóban és mélyen ismerik Balázs Attila írásait, akkor azzal is tisztában vannak, hogy a vallomásos próza és az elkomoruló világ kifejezésekkel még alig mondtunk valamit szerzõnk írásmûvészetérõl, hiszen az említett kifejezések – és azt hiszem, a többi közmegegyezésen(?) alapuló kifejezés is – csak a külsõ kérgét érintik-érinthetik Balázs Attila írásainak. A külsõ kérgét, mert valójában teljességgel öntörvényû, sajátos módon szervezõdõ írói világ a Balázs Attiláé – olyan világ, amely természetesen kapcsolódik az ún. külsõ világhoz, de fontosabbak benne a motívumok, az utalások, a hirtelen váltások, a rámutatások és az elhajlások. Balázs Attila szövegei létezésük értelmét önmaguk szervezõdésekor találják meg – ezért hasonlatosak Krúdy Gyulának a szövegeihez, ebben a vonatkozásban egyáltalán nem tartom véletlennek az egyik szöveg Krúdy utcára való utalását sem. Mindezzel azonban nem méricskélni akartam volna, hanem úgy, ahogy tettem is, a szöveg szervezõdésének módjára szerettem volna felhívni a figyelmet. No, meg arra, hogy mesterek munkái szolgálnak az öszszehasonlítás alapjaként…

Balázs Attila: A meztelen folyó – folyópróza
Árkád-Palatinus
257 oldal, 2190 Ft

 
 
 

Füzi László

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu