buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 20, kedd
István napja





















Évfordulók:
1901: Salvatore Quasimodo születése (Modica)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Egymás mellett


2003.10.09

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

A két világháború közötti korszak festõinek a legkedveltebb találkozóhelye Budapesten is a kávéház volt. Sokáig a Japán kávéház (Ady kapcsán errõl sokat olvastunk), de ezt lassanként fölváltotta a Duna-parti Gresham-kávéház, amelyrõl az ott összegyûlõ csoportot, majd az általuk képviselt stílusbeli törekvést is elnevezték. E kis csoport törzstagjai voltak: Egry József, Pátzay Pál, Barcsay Jenõ, Vass Elemér, Domanovszky Endre, Berény Róbert, Szõnyi István, Bernáth Aurél. Közülük kettõt, Szõnyi Istvánt és Bernáth Aurélt újra egymás mellé „ültetett” (a borítón is ez szerepel) a mûvészettörténész Végvári Lajos most megjelent képes könyvében.

Szõnyit István röviden így jellemzi a szerzõ: „zengzetes lírájú mûvészete nem a felület érdekességeit, s nem is a rejtett forma démoni árnyait keresi: az õ birodalma az érzés mélysége, az emberiség látszólag mozdulatlan, de az idõk folyamán mégis újra és újra formálódó arculata, a csendes drámák, hirtelen kitárulkozások világa az övé.

Mûvészetében nem történnek csodák, nem okoz sem riadalmat, sem borzongató döbbenetet. Látszólag nem mutat semmit önmagából, hiszen festõi világában a természet és a falusi szántóvetõ ember életének motívumai viszik a vezérszólamot. Az õ parasztjai olyanok, mint minden paraszt a világon: csendesek, szótlanok, dolgosak, a természet szeszélyeivel éppúgy küzdenek, mint a gazdasági válságokkal.”

Szõnyi haláláig – közel negyven évig – élt és alkotott Zebegényben. Itt modellje lett a falu minden házikója, kertje, bokra, embere. Természetesen a Duna is, amely azzá lett neki, ami Egrynek a Balaton. A nagy folyam éppen itt kanyarodik dél felé s ez a kanyar ezüstös tükrével, fényjelenségeivel sok képének lett tárgya. S vele a vízparti emberek is. „Ezeknek a képeknek nincs novellájuk – írja Lyka Károly –, egyszerû és meghitt helyzetképek, ahogy az élet keze rendezi, amibõl aztán a mûvész szeme és érzése válogathat.” Emberek, asszonyok, gyermekek, este, állatok – csöndes falusi élet, parádé nélkül. Éppolyan csöndes, de megható egy híres téli képe, a Zebegényi temetés. „Fehér hólepel takar mindent. Csaknem feketén válnak el belõle és mellette a lassan temetõbe induló emberek, amint viszik a halottat. Megkapó hangtalan dráma a maga nagy egyszerûségében.” E kép mögött nem nehéz felfedezni Brueghel közvetlen hatását, amely késõbb, az 1929-es itáliai tanulmányút után aztán megváltozott.

Ugyanezek a hatások érvényesek Bernáth Aurélra is, igaz, más sorrendben. Különös, de a kort és a csoport tagjait nézve könnyen érthetõ is egyben, hogy az egyik legismertebb és legnagyobb hatású, a Tél címû pasztellkép az említett Zebegényi temetéssel egyidõben született. A kaposvári indíttatású képen két varjú látható, hóval borított tájban. Végvári Lajos vette észre az elégikus hangulatú remekmû és Nitzsche Vereinsamt címû versének hasonlóságát. Mindkettõt a reménytelenség szomorúsága hatja át: „Sötéten állsz / s hátra meredsz, – mióta már! / Mondd: merre szállsz / a tél elöl, bolond madár?” Ezt a festményt nemrég Ozorán, az Illyés kiállításon láttam. Nem véletlenül, hisz a Puszták népe elsõ kiadásnak borítóján ennek egyik változata szerepel.

Bernáth Aurél a nagybányai mûvésztelepen sajátította el a festészet mesterségbeli fogásait. „Lázadó fiatalként szembefordult mestereivel – írja Végvári Lajos –, és az I. világháború befejezése után Keszthelyen munkálkodott. Jó barátságba került Egry Józseffel, de nem õ, hanem egy avantgárd felfogású festõ, Schadl János hatott rá. Greco mûvészetének befolyása mellett a Kassák-kör konstruktív-expresszív felfogását követte. Bécsben, majd Berlinben élt és egyik legjelentõsebb képviselõje lett a magyar avantgárdnak.”

1926–27-ben festett meg egyik fõ mûvét, a Rivierát. Itt és ekkor megtalálta a személyiségének megfelelõ stílust, amelyben megvalósította az avantgárd törekvések és a modern hagyomány szintézisét. Bernáthról tudni kell, hogy kezdetben „egy évtizeden át nagyrészt egyalakos képeket festett, melyekben a gondolatiság, az egyéni lét és az egyetemes emberi problémák kifejezésére törekedett. Tíz évvel késõbb kísérleteket tett a nagybányai festészet hagyományának a maga mûvészetszemléletébe való beépítésére. A korábban elsõdlegesen gondolati mûvészete az ábrázoló-értelmezõ irány felé fordult. Ebben része volt annak is, hogy 1945-ben meghívták a Képzõmûvészeti Fõiskolára tanítani.” Ismert, hogy pedagógiai tevékenységét kiegészítette irodalmi munkássága. Egy évig szerkesztõje volt az újraindított Magyar Mûvészetnek, több tanulmánykötetet és szépirodalmi munkát is publikált.

A bevezetõben említett festõk mûvészete elképzelhetetlen nyugati, elsõsorban párizsi hatás nélkül. Természetesen ez érvényes Szõnyi Istvánra és Bernáth Aurélra is azzal, hogy mûvészetük a magyar hagyomány nélkül nem alakult volna úgy, ahogy késõbb alakult. Hasonló és eltérõ életmûvük, ezért kerültek egymás mellé ebben az albumban. Persze ehhez kellett Végvári Lajos is, aki mindkettõt jól ismerte: barátjuk volt és tanártársuk a fõiskolán.

Végvári Lajos: Szõnyi István. Bernáth Aurél
Well-Press Kiadó
141 old., 4990 Ft

 
 
 

Móser Zoltán

Well-PRess Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu