buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. december 15, vasárnap
Valér napja





















Évfordulók:
1822: Verseghy Ferenc halála (Buda)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Másvilág


2003.09.14

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Gergônek volt egy gólyája, akit Balambérnak hívtak, aki két testvérével és a szüleivel ott lakott Gergôék fészerének nádtetején, mígnem egy a nyári napon, a rekkenô hôséget követô vihar rá nem tört a falura. Egy villám belecsapott a tetôbe. Szerencsére nagy baj nem lett belôle, mert a jókora zivatartól addigra a nád már alaposan felázott. Aztán a füstölgô tetô látványára, hírére az egész falu összefogott: még a közelben lévô festômûvésztábor beutaltjai is odagyûltek – bámészkodni.

A helyszín a Balaton, a látvány is a Balaton, valahol közel Szigligethez. Az idôpont úgy a hatvanas, mármint a ‘kilencszázhatvanas évek lehet, ami persze egy mesénél nem fontos. Legfeljebb a történet atmoszférája miatt. Hogy bizony voltak idôk, amikor még csak egyetlen rádió szólt a konyhában (hol volt még tévé, videó, számítógép?), amikor még hátul a fészert nádtetô fedte, mögötte a hátsó udvarban ott kóricált a rengeteg lábasjószág, amikor még a fészer tetéjére költöttek a gólyák, amikor még volt a faluban munka, orvos, a falu lakosaiban összetartás, és fetômûvész is, a közeli kastélyba beutaltak. Ez már maga is olyan, mint egy mese. Pedig negyven év, ha eltelt azóta... Ennyit a nosztalgiáról. A Balaton azért most is Balaton, noha a nádfedeles fészer helyére már valami „apartman-szerû” épült, s ebben a formájában úgy ásítozik, hogy közben ezt mondja „Zimmer frei, zimmer frei!” Az udvaron nincs lábasjószág egy szem se. A tetôn meg nem fészkel a gólya. Ám Lengyel Balázs: Volt egy gólyám címû meséjében még fészkel egy egész család.

Történt, hogy ama viharban a három fióka közül az egyik, Balambér leesett és eltört a lába. A falu felnôtt lakossága szerint neki is az lett volna a legjobb, ha – mint egy libának –, kitekerik a nyakát. Csakhogy ezt a történet fôhôse, Gergely nem hagyja. Apja, anyja jóváhagyásával megtarthatja. Orvoshoz viszi, ápolja, eteti, meggyógyítja, hogy aztán ôsszel Balambér is csatlakozhasson a többiekhez, amikor eljön az idô a vándorútra. No, de addig sok viszontagság vár ám Balambérra, Gergelyre és a fiú legjobb pajtására, Mihályra! Lengyel Balázs történetébôl szívet melengetô mese kerekedik, amit érdemes a gyerek kezeügyébe csempészni, hátha Lengyel Balázsnak elhiszi, hogy akkor is szép volt az élet, amikor a konyhában csak a rádió szólt, nem volt se tévé, se videó, se pécé, se net, viszont voltak szép nyarak. Vagy ez hülye duma? Az hát. A világ halad. A gyermekmondóka viszont örök marad: gólya, gólya, gilice, mitôl véres a lábad?

A kötetben az ajánlott mesén kívül még két rövidebb írás is olvasható. A történeteket Bakai Piroska illusztrálta rajzaival. A könyvet a Móra adta ki.

Ugyanúgy Az én könyvtáram sorozatban jelent meg, ahogy Balázs Béla: A igazi égszínkék címû története. Balázs Béla segítségével még messzebb, valamikor a kilencszázhúszas évekig távolodunk az idôben. „Balázs Béla klaszszikus meseregénye bravúrosan ötvözi a valóságos és a csodás elemeket, az elmúlt idôk gyermekgondjait és fantázia szülte örömeit idézve fel” – olvashatjuk a kötet ajánlásában, a borító hátlapján. Fôhôse Kalmár Feri kisdiák. Feri édesanyja mosónô, aki egy szoba-konyhás lakásban él. A ház padlását bérli a háziúrtól. Feri nem jó tanuló, mivel délutánonként a „kegyelmesék” frissen mosott, keményített, vasalt ruháit hurcolja címrôl címre a városban a hátára kötött kosárban. Tanítója, Novák tanár úr nem éppen szociális érzelmû alkat. Ferit a szamárpadba ülteti. Ennyit a gyermekkor akkori valóságáról. Ja, és a konyhában még rádió sincs... Van viszont a padláson rengeteg nagy faláda, amelyek közül az egyik fontos szerepet kap.

Az igazi égszínkék ügy születik, hogy Feri egy nap elkéri Cser Karitól a vízfestékét, hogy egy képet fessen a leánynak. Az egyetlen képet, amit tud: kis ház középen, a házikó mellett három fácska, fölül meg a berlini kék ég. Feri megfesti a képet, ám az égre már nem marad ideje. Mire másnap korán reggel befejezné, keserûen kell észrevennie, hogy a kék festék eltûnt. De hová? A macska ette meg? A macska tagadja. Nem ô volt, hanem az egér. (És igazat mondott!) Nomármost Cser Kari az igaz, hogy szép, de legalább gonosz kisleányok közül való csitri, nem hitt Ferkó vétlenségében, követelte vissza a kék festéket, mert ha nem, feljelenti Novák tanár úrnál. De ha nincs! Ferkó keserûségében csaknem világgá megy. Egy mezôn köt ki, ahol az iskola pedellusa találja meg. De ez a pedellus nem a szokásos (zord, de legalább igazságtalan) pedellus, hanem félállásban (vagy fôállásban) csodatévô mentôangyal. Ô mutatja meg Ferinek azt az égszínkék virágot, ami napközben csak egy percre nyílik, akkor lehet leszedni. Az égszínkék szirmokból sajtolt festékhez képest a berlini kék csak egy fakó, szürkés-piszkos paca ábrázolására lehet alkalmas. Feri szed a virágból, otthon elkészíti a festéket, kipingálja Cser Kari képét vele. Aztán éjszaka arra ébred, hogy a festmény csudás kék színben, égszínkékben világít, lüktet. A festék él! Pontosabban bármit lefestenek vele, az onnantól egy miniatûr kozmoszként mûködik, no persze a Földrôl nézve. Süt a nap, elborul az idô, vihar támad, aztán alkonyodik, feljön a Hold, sziporkáznak a csillagok. Hát ez aztán elég nagy csuda ahhoz, hogy egy igazi mese kerekedjék belôle, keveredve az amúgy szorongatóan kilátástalan valóság elemeivel. A történet közben Feri még egy igazi barátra is akad, Dán Zsuzsira...

Miután klasszikusnak tartott mûrôl van szó, ajánlani csak azért érdemes, mert kevéssé ismert. A kötet másik darabja, a Hét királyfi is az. Ez a történet se tanulság nélkül való, ám bizonyos, hogy ezt a könyvet Az igazi égszínkék miatt kéne megvenni. (Móra Kiadó, Kalmár István rajzaival.)

Még komorabb az a helyszín, ahová a Lengyelhonból származó, ám a II. világháborút követôen Izraelben élô, Andersen díjas Uri Orlev vezet bennünket a Sziget a romok között címû regényében. 1944-et írunk, a varsói zsidó gettóban vagyunk. Fôhôse a tizenkét éves Alex, aki a történet kezdetén még apjával él együtt. Az anyját nem régen veszette el. Alexnak már most bújkálnia kell, mert a németek nem tûrik meg a gyerekeket a gettóban, akit elkapnak, hamar koncentrációs táborba kerül. A munkaképes férfiak és nôk maradhatnak, amíg maradhatnak, amíg szükség van rájuk, pontosabban rabszolgamunkájukra a gyárakban. Alex apja egy kötélgyárban dolgozik, amíg dolgozhat. Egy szomorú nap aztán rájuk sincs többé szükség. Édesanyja után Alex apja is eltûnik. Ám mielôtt elhurcolnák, apa jóbarátjával, Borush úrral, a kötélgyár raktárosával együtt még szót tudnak váltani.

Alex szökjön meg, és várja meg apját egy, még a háború elején lebombázott házban, a Madár utca 78-ban, pontosabban annak a pincéjében, ahová csak egy szûk rés vezet, olyan szûk rés, hogy felnôtt nem férne be, tehát biztonságos. Ez történik. Hogy Alex eljuthasson a házig, Borush úr feláldozza érte az életét. Innentôl a kiskamasz fiú szörnyûséges robinsonádja következik: egy város közepén él a pincében, aztán a lebombázott ház harmadik emeletén, amibôl csak egy fal maradt meg, és a falba kapaszkodó félszobák padlózata. Még ránézni is életveszély, nem hogy felmászni rá. Alex kötéllétrát készít, felmászik, és beköltözik egy gardróbszekrénybe. Ez az ô szigete. Egyetlen társasága a fehér egere, Hógolyó. A gettó kihalt. Aki még bújkál, az csak éjszaka merészkedik ki az utcára, ha muszáj.. Az éjszaka a fosztogatóké, a nappal a rendôröké és a katonáké, akik spiclik segítségével kutatják fel a bújkálókat. Ehhez képest a Madár utca 78 másik oldala, a lengyel negyed maga az édes élet. A felnôttek dolguk után sietnek, a gyerekek iskolába kullognak, a boltok kinyitnak, és legfôképpen van mit enni. Alex a lengyelek utcájáról, különösképpen a szemközti ház lakóiról lassanként mindent megtud. Közülük három ember válik igazán fontossá. A házmester, aki, mint kiderül, pénzért engedi át a gettóba a pincén keresztül a fosztogatókat, de az ellenállás tagjait is. Az orvost, aki ingyen gyógyítja azokat, akik erre rászorulnak – például az ellenállókat. És Sztasját, a legszebb leányt földön és égen, nem csak a környéken.

Alex története tehát robinsonád. Egy történet a túlélésrôl egy olyan szigeten, amit nem az óceán, hanem az embertelenség tengere vesz körül. Ám a szerzô ebben a mûvében se ítélkezik népek, eszmék fölött. Emberekrôl ír, akik között bôséggel akadtak rosszak. Gyengék, gyávák – sôt, még gonoszak is. Viszont akadtak jók is, akik emberek tudtak maradni minden körülmények között. Ilyen Alex és és ilyen az orvos, és az a néhány ellenálló, akit megismerünk, és ilyen Alex apja is, aki végül visszajön a fiáért, hogy elvigye magával a partizánok közé. Uri Orlev regénye nem könnyû olvasmány. Az Animus Kiadó Andersen-díjas írók sorozatában ezt a 9–12 éves korúaknak ajánlja. (A mûvet Kodaly Dániel fordította. A borítóterv Beleznai Kornél munkája.)

A Jonatán Modern Könyvtára Andrew Clements: Frindli címû regénye is azzal próbálkozik, hogy olyan ifjakból is könyvmolyt varázsoljon, akik eladdig tiszta szívbôl utáltak olvasni. Nem hamvába holt kísérlet.

A Frindli ugyanis eléggé szellemes írás. Talán még arra is alkalmas, hogy egy fokkal jobban szeressen iskolába járni azon kevés diákok némelyike, akik eddig, ki tudja, mely érthetetlen okból, szívbôl utált. Ami persze elképzelhetetlen, mert iskolába járni ki ne szeretne? Feltéve, ha eszébe jut egy olyan ötlet, mint e regény hôsének, Nincnek. Ami egyrészt arra jó, hogy az iskola egész tanári karát tökre kiidegelje, méghozzá úgy, hogy nem igazán kaphat érte büntetést. Ez az ötlet a frindli. Látszólag végtelenül egyszerû – mint minden zseniális gondolat. A frindli annyit tesz, hogy toll, penna, pen. Szóval a toll helyett kell használni ezt a szót: frindli. „Tanárnô, otthon felejtettem a frindlimet, kifogyott a kék frindlim”, stb. A tanárnô elôször nem érti, aztán azt hiszi, hogy szórakoznak vele, idegrohamot kap, rohan az igazgatóhoz, aki elôször nem érti, aztán azt hiszi, hogy ez a frindli egy hihetetlenül ravasz és aljas összeesküvés, ami arra megy ki, hogy aláássa a fegyelmet, lenullázza a tantestület amúgy se topon lévô tekintélyét. Ezt még a tanfelügyelô nem érti, végül az oktatási miniszter is azt hiszi, hogy szórakoznak vele. Közben a frindli-feeling járja a maga üzeleti-társadalmi útját is. Országos üggyé válik, hiszen szabad országban miért ne hívhatná egy szabad ember szabadon a tollát frindlinek, a macskáját Atavarnak, a tanárját meg... de ezt hagyjuk. Amúgy a könyv olvasása után azt gondoltam, hogy egy kellemes nyári délutánra való idôtöltésnek látszik, aztán, hogy ezt talán még egy olyan ifjú arc is élvezné, aki különben tényleg allergikus sokkot kap a betû látványától, végül az jutott eszembe, hogy ez igazából egy ifjúsági regénybe jól elbújtatott forgatókönyv. Naná, hogy az, elvégre Amerika a lehetôségek hazája. Nem kell más egy kasszasiker gyanús ifjúsági filmhez se, mint egy nagy ötlet, papír, meg... frindli. (Minerva Nova Kiadó, fordította Balázs Andrea, illusztrálta Komlódi Judit)

 
 
 

Sultz Sándor

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu