buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Úr ír


2003.09.14

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Havas Henrik igazi újító. A kéziratok elõállításának újfajta technológiáját találta ki. Az újság-, (könyv)írást ipari, sõt nagyipari alapokra helyezte. Ennek következtében a legjobb (?) úton halad afelé, hogy a magyar újságírás Lope de Vegája legyen. Két éven belül nyolc könyve jelent meg. (Ebbõl öt interjúkötet, a hatodik az Ember tragédiája új Nemzeti Színház-beli próbafolyamatát kíséri végig, a hetedikben a nyolcvanas évek sajtótitkait tárja elénk, a nyolcadikat pedig társzerzõkkel jegyzi.) Minõség és mennyiség persze nem egymást kizáró fogalmak, valaki írhat keveset és rosszat, más meg sokat és jót. Persze ez inkább az irodalomra igaz. Az újságírás, a tényfeltárás – elvileg legalábbis – sok idõt, energiát, utánajárást, alaposságot igényelne. Havas két új könyve a bizonyság rá: szakmányban nem lehet megfelelõ minõséget „elõállítani.”

A Kurvaéletben a prostitúció összetett problémakörébõl, a sokféle társadalmi okból és meghatározottságból szinte semmivel nem foglalkozik, szinte kizárólag csak a kurvák jól eladható szenvedéstörténetét és persze a szexuális üzletmenet zaftos részleteit tálalja. De még ezen a leszûkített tematikán belül is szûk mezsgyén, a könnyebb ellenállás irányába halad. A mintavétel majdnem kizárólag Budapestre korlátozódik. Interjúalanyait elõszeretettel választja különbözõ masszázsszalonok és escort szervízek kéjnõi közül, az utcán strichelõ kurvákkal már kevésbé tud kapcsolatot találni, azokkal részben segítõje-kísérõje, Földi Ágnes – a Magyarországi Prostituáltak Érdekvédelmi Egyesületének elnök asszonya – beszélget, Havas pedig csak lejegyzi a dialógusokat. A stricikbõl sem sokat húz ki, csak hallgatja õket, ahogy sztoriznak. A tablóképet néhány homoszexuális fiúprostituált portréja egészíti ki.

A Gaszner és Rihmer fõorvos elmeosztályában Havas praktikusabban körülhatárolja tárgyát: szûkebb, s ezért jobban körüljárható szegmenst választ, a Lipóton belül két osztály életét. Mintegy leltárszerûen sorra veszi az érdekesebb orvosokat és betegeket, életükrõl, problémáikról, helyzetükrõl faggatja õket. Az eredmény ezúttal is vérszegény. Erzsi fõnõvér – véli Havas – „/…/ tényleg azt hiszi, ha elkészül a könyv, talán valami jobb lesz, talán valami történni fog.” Ettõl a könyvtõl biztosan nem.

Annak, hogy Havas mélyre hatoljon a témában, szemléletmódja és módszere a legfõbb akadálya. A valóság számára azonos a sztorikkal, különös emberi sorsokkal, szenvedéssel, megpróbáltatással. Az interjú mûfaját mindenhatónak képzeli. A rengeteg, színtelen-szagtalan, egyen-interjú azonban nem adódik össze, nem épül egymásba, mert nagyrészt hasonló sorsok, élethelyzetek, sztereotípiák ismétlõdnek bennük. A kevesebb ezúttal tényleg több lenne. (Az interjúk mindamellett adatvédelmi szempontból is aggályosak. Havas hiába változtatta el a neveket, születési helyszíneket, sorsfordulataik alapján az ismerõsök könnyen beazonosíthatják az interjúalanyt, s rájöhetnek valódi foglalkozására illetve betegségére.) A Havas által mûvelt másik mûfaj a tudósítás, riport: megfigyelõként esetleg aktív résztvevõként számol be egy-egy helyzetrõl, szituációról. Ezekkel a leírásokkal az a baj, hogy nem elég élményszerûek, íróilag vérszegényen megformáltak, nem lépnek túl egy gimnáziumi fogalmazás színvonalán.

Amit Havas mûvel, lényegét tekintve távol van a szociográfiától, s távol a tényfeltáró újságírástól: módszerei, felületessége a lektûr lélektanát, hatásmechanizmusát, a bulvárújságírás szenzációhajhászó tapintatlanságát idézik. Nem valamifajta társadalmi megbízatásnak akar megfelelni, nem belsõ kíváncsiság mozgatja, nem egy-egy társadalmi problémát akar körüljárni, a valóság egy-egy szeletét minél alaposabban feltérképezni, hanem sokkal inkább csak az a szándék vezeti, hogy kielégítse a kispolgár kíváncsiságát, vojör hajlamát. Nem eshet nehezére, mert a látszat ellenére – ahogy magát látni és láttatni szeretné –, õ maga is virtigli kispolgár. („De, hát a nõk többsége arra termett, hogy férjhez menjen, gyerekeket szüljön” – szövi bele egyik kérdésébe ars poeticáját. Az egyik szép, sugárzó mosolyú prostituáltról – aki „olyan, mint bármelyik lány az egyetemen” – megjegyzi: „pedig csak egy kurva”.)

A megszerkesztetlen anyag nemcsak tartalmi, stiláris, de jogi, morális problémákat is felvet. A 2001-ben publikált Negyvenkilencesekben a Mester még maga beszélgetett interjúalanyaival, de aztán jött a nagy felismerés – amit nyilván a piaci lehetõségek kiaknázása inspirált –, hogy az újságírói munka egyes szakaszait, részfeladatait bedolgozókkal lehet elvégeztetni. A Bûnrõl és a bûnhõdésrõl címû kötet kapcsán Havas nyilatkozta valahol, a pécsi székhelyû kiadó Pesten irodát bérel neki, ahol négy-öt tanítványa keze alá dolgozik, a bírósági iratokból kiválogatják a különösen érdekes ügyeket, s kijegyzetelik a hosszú börtönbüntetésüket töltõ nehézfiúk dossziéit.

A Gasztner és Rihmer fõorvos elmeosztálya tetõ alá hozásánál – ez az elõszóból kiderül – Havas egykori tanítványa, illetve Görög László színész sok-sok hetet töltött anyaggyûjtéssel, interjúkészítéssel; öszszesen 100 kazetta telt meg interjúval. (A mennyiség persze ezúttal sem csapott át minõségbe.) A Kurvaélet elején pedig Havas hat munkatársának mond köszönetet. Bár õ is tisztában van azzal – amint azt „elmés” könyve bevezetõjében le is szögez, – hogy vannak „helyzetek, amikor egyáltalán nem mindegy, ki jegyzetel, vagy ki tartja a mikrofont…”, ez egyáltalán nem zavarja, hogy másnak engedje át a munka különbözõ fázisát. A magyar írott sajtóban eddig mindez elképzelhetetlen volt. Még az anyaggyûjtés is magán viseli a személyiség jegyeit, hiszen nyilván mindenki mást vesz észre, tart fontosnak egy adott dokumentációból –, s ennek megfelelõen más kérdéseket fogalmaz meg, más irányban indul el.

Az olvasó kicsit tanácstalan, nem tudja, hogy amit olvas, igazából kinek a munkája, hogy a bedolgozóknak milyen szerepük volt. Különösen áll ez a Kurvaéletre, ahol a Mester négy interjúalannyal naplót íratott: ezek a 300 oldalas könyvbõl 130 oldalt tesznek ki. Ha ehhez hozzászámítjuk Havas tanítványának egy húszoldalas interjúját, könnyen beláthatjuk, etikátlan, hogy viszont szerzõként csak Havas van feltüntetve. (Nehezen hihetõ egyébként, hogy a prostituáltakat rá lehetett venni naplóírásra, hogy volt ehhez idejük, kedvük, voltak ehhez megfelelõ nyelvi kifejezõeszközeik. Vagyis könnyen lehet, pszeudodokumentumokról van szó. S még egy rejtély: Havas többször említi, hogy egy fotóssal együtt indul „bevetésre”. A fotókkal mi lett? S vajon komolyan gondolta szerzõnk ezt a fajta képes illusztrációt?)

Havas ezúttal sem tudja és akarja leplezni exhibicionizmusát, önimádatát. „Szerintem nagy koponya”– jegyzi meg róla az egyik interjúalany, akinek ex-barátnõje újságírást-komunikációt tanul. Egy másik alkalommal egy prostituált bókol Havasnak, vonzó férfinak nevezi õt. Az is bizarr idea, hogy a szerzõ „elmés” könyve végére beleszerkeszti a vele készített Rorschach-teszt részletes kiértékelését. Elmondása szerint kis színesnek, illusztrációfélének szánja a közlést, de arra az adott kontextusban semmi szükség nincs. Az igazi ok talán az, hogy szeretné, ha mindannyian megtudnánk (ismét, sokadszorra), hogy milyen zseniális. Ilyen gyermeteg magamutogatásra szakmailag valamit is magára adó újságíró nem vetemedett volna. Az ilyen és ehhez hasonló hibák kigyomlálásra, a szöveg gondozására elkelt volna egy szerkesztõ. (Igaz, a lényegen – azon, hogy a két könyv olyan, amilyen – nem segíthetett volna.)

Szerkesztõ helyett azonban van sorozatszerkesztõ, mivelhogy a két opus a Tények és titkok sorozatban látott napvilágot. Annyi bizonyos, a sorozatszerkesztõ, Havas Henrik – nyilván hosszas mérlegelés, alapos kutatómunka után – a legmegfelelõbb szerzõt találta meg Havas Henrik személyében. Ahogy én Havas Henriket ismerem, biztosan elégedett volt Havas Henrik munkájával.

Havas Henrik könyvei az Alexandra Kiadónál:
Kurvaélet
303 oldal, 1999 Ft

Gaszner és Rihmer fõorvos elmeosztálya
316 oldal, 2499 Ft

 
 
 

Gervai András

Alexandra Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu