buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 20, kedd
István napja





















Évfordulók:
1901: Salvatore Quasimodo születése (Modica)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Bámulom a Balassit


2003.09.14

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Kovács István és Petneki Áron ugyan a Visztulát bámulja a Balassi Kiadónál megjelent kötetben, amely elmeséli, hogy milyen fontos szerepet töltött be Krakkó a magyar mûvelõdés történetében, én azonban azért bámulám a Balassit, mert a Kiadó klasszikus irodalomtörténeti-mûvelõdéstörténeti profilja folyamatosan szélesedik, s ma már nem lehet ily szûk kategóriák közé szorítani.
 

A Kõszeghy Péter által szerkesztett Régi Magyar Könyvtár – Források 13. kötete Gyöngyösi István életmûvének újabb fejezeteivel ismertet meg bennünket (sajtó alá rendezte: Jankovics József és Nyerges Judit), az ezt követõ pedig Zvara Edina gondozásában a magyar nyelvû bibliafordítások és bibliakiadások elõszavait és ajánlásait gyûjti össze a 16–17. századból. Megismerhetjük az erazmista és a részleges protestáns bibliafordításokat éppúgy, mint a nagy református bibliakiadásokat, Káldi katolikus bibliafordítását, s mindehhez értékes szövegmagyarázatok járulnak.

E két új kötet és a már említett krakkói ugyanúgy illeszkedik a Kiadó megszokott stílusjegyeihez, mint a Bibliotheca Hungarica Antiqua sorozatban megjelent Pesti Mizsér Gábor-féle „Újtestamentum-fordítás (1536, kísérõtanulmány: Hubert Ildikó) facsimiléje, vagy Szenci Molnár Albert „Imádságos Könyvecské”-je (1621, kísérõtanulmány: P. Vásárhelyi Judit), ugyancsak facsimile változatban, s a sorozat új kötete Méliusz „Herbárium”-ának (1578) Szabó T. Attila kísérõtanulmányával közreadott változata.

Az ugyancsak Kõszeghy által szerkesztett Régi Magyar Könyvtár – Tanulmányok sorozat 5. kötete a magyar és angolszász puritanizmus irodalmának fõbb epizódjait eleveníti fel Petrõczi Éva jóvoltából. Ez az a témakör, amelynek korábbi neves kutatója volt a mûvelõdéstörténész Makkai László, akinek a megállapításaira természetesen e kötet is hivatkozik. A korábban Klaniczay Tibor, jelenleg Jankovics József sorozatszerkesztésében készülõ Humanizmus és reformáció sorozat 27. kötete Jankovits László munkája, s ebben a mûértelmezés hagyományait mutatja be Janus Pannonius költészetében. A kötet nemcsak az irodalomtörténészek, de a tudománytörténészek és filozófusok számára is érdekes, gondolunk például a mû „A tudományok felosztása” fejezetére. Hasonló mondható a 28. kötetrõl, amely szintén az MTA Irodalomtudományi Intézete és a Balassi Kiadó közös munkálkodásának eredményeként született meg, s amely a 15–16. századi honi mûvelõdés értékes fejezeteit tárja elénk Ritoókné Szalay Ágnes tollából, s amely jól illeszkedik a Jankovits által tárgyalt témakörhöz is.

A modernebb kor irodalmába vezet be bennünket Bíró Ferenc Katona Józsefrõl szóló monográfiája és Lukácsy Sándor posztumusz kötete, aki Vörösmartyt és korát mutatja be. Pontosabban egy szöveggyûjteményt tár elénk Vörösmartyról és a reformkorról, a forradalomról és az azt követõ idõszakról, s ahogyan a Kiadó vezetõje írja: egyedülálló mûfajt valósít meg Lukácsy Sándor. Azon kevesek közül való – akik magyar nyelven írni tudnak, többen (az õ iskolájában) sajátították el ezt a tudományt. „Megfáradt ember hamvára nehezedik a domb”, de talán éppen ettõl kap kedvet az olvasó ahhoz, hogy megismerkedjen e különleges alkotással. Azzal a mûvel, amely évtizedeken át nem jelenhetett meg.

Még Lukácsy Sándor 75. születésnapjára tanulmánykötet jelent meg, s ebben is publikált Gránicz István, akinek most több tanulmányát egyetlen kötetbe sûrítve vehetjük kézbe az OPUS.

Irodalomelméleti tanulmányok új sorozatának 4. köteteként A nyelvészeti poétika útjai és lehetõségei címmel. A mû az orosz–szovjet irodalomelméletrõl a szerzõ által 1989 utáni írt tanulmányokat tartalmaz, amikor már úgymond szabadon lehetett írni errõl a témakörrõl. Ugyan e sorozatban jelent meg Varga László kötete A nem-lineáris dráma értelmezése” címmel, az effajta dráma „alapkérdése az, hogy az idõbeli folyamatosság és oksági öszszefüggés megszûnése változtat-e, s ha igen, milyen mértékben a drámaszerkezeten. E kötet a dramaturgiai változás alapját képezõ lineáris drámából kiindulva kísérli meg a nem-lineáris dráma értelmezését adni.”

A kultúra egyetemes történetén belül a római korba vezet el bennünket Michael von Albrechtnek a római irodalom történetérõl készített, Star Ibolya által lefordított munkája, amely egyetemi és könyvtári kézikönyv, tanári segédkönyv, alapmû irodalomtörténészeknek és filozófiatörténészeknek egyaránt, de a kultúrtörténészek is találnak csemegéket e kézikönyvben. A mû még folytatódik, a római irodalom történetének elsõ nagy egysége adatott közre, amely az ún. aranykori irodalomig mutatja be a kr. e. 3. századtól a kr. u. 6. századig terjedõ hatalmas idõszakot. Ókor-ügyben már korábban is jelentek meg kitûnõ alapmûvek magyar szerzõk tollából vagy magyar fordításban, s a nagyok méltó folytatása most von Albrechtnek, az idõs heidelbergi professzornak a kötete. Minden elismerés a fordítónak, a szaklektornak, és a magyar bibliográfusoknak.

A Szegedi Tudományegyetem Középkori Egyetemes Történeti Tanszékének jóvoltából indult meg a Magyar Õstörténeti Könyvtár, amely immár a 17. kötetéhez érkezett, s a sámánhit emlékeit bemutatandó ez alkalommal Molnár Ádám jóvoltából a török népekig jut el az összeállítás. Az elsõsorban Dévényi Levente, Kocsis Mihály és Kovács Zoltán által jegyzett kötet a sámánizmus, sámánkultusz és sámánszertartás sokak által tisztelt témakörének újabb érdekes fejezeteit vetíti elénk, a kazak hiedelmek körébõl pedig még egy orvostörténeti fejezettel is megismerkedhetünk. Diószegi Vilmos bizonyára szívesen venné kézbe a Zimonyi István által szerkesztett sorozat újabb kötetét, amelyhez az alapot nem kis részben az õ kutatásai adták.

„Egy albanológiai tankönyv megírásának gondolata több mint egy emberöltõ óta érlelõdött bennem” – írja Schütz István, a gondolatból realitássá lett Fehér foltok a Balkánon. Bevezetés az albanológiába és a balkanisztikába címû kötete elõszavában. A kötet elsõsorban a vlak és az albán nyelv és nép eredetérõl szól, de sok mindent elmond az illírekrõl és trákokról, továbbá a dardánokról és a macedónokról, s segítségül összefoglalja a Balkán-félsziget történelmét az újkõkortól az oszmán-törökök megjelenéséig.

A Kárpát-medence interetnikus viszonyairól szól egy másik kötet – Csepeli György, Örkény Antal és Székelyi Mária munkája –, amelynek a Nemzetek egymás tükrében címet adták. A kötetben egy olyan szociológiai felmérés eredményeit adták közre, amelynek során a Kárpát-medencében együtt élõ nemzeti többségi és nemzeti kisebbségi csoportok közötti viszonyokra vonatkozóan szociológiai és szociálpszichológiai vizsgálatot végeztek egy 155 kérdésbõl álló kérdéskör segítségével. A szociológusok úgy vélik, hogy ennek segítségével megismerhetõvé vált Dél-Szlovákia és Erdély többségi és kisebbségi csoportjainak önmagukról és egymásról alkotott képe, megismerhettük sztereotípiáikat, valamint etnikai és nemzeti identitásuk fõbb összetevõit, ellentmondásait.

Berkes Tamás a cseh eszmetörténet antinómiáiról készített kötetet, amely a történészek, irodalomtörténészek, mûvelõdéstörténészek, s a kapcsolattörténet kutatói számára egyaránt érdekes. Maga a mû a Közép- és Kelet-Európai Összehasonlító Irodalomtudomány sorozat 8. köteteként látott napvilágot, ezt a sorozatot Bojtár Endre szerkeszti, akinek több kötete is jelent meg az öszszehasonlító irodalomtudomány kérdéskörében, gondoljunk az 1986-os munkájára, amely a felvilágosodás és a romantika idõszakát mutatja be a közép- és kelet-európai irodalmakban, s ugyanõ adott közre mûvet a balti kultúra múltjáról.

A Balassi adta közre Történelem, kultúra, medialitás címmel azt a tanulmánykötetét, amely a kultúrák sokféleségét járják körül az elsõsorban a médiatudománnyal foglalkozó egyetemi hallgatók és tanárok nem kis örömére, hiszen a szóbeliség, írásbeliség, nyomtatás, elektronikus feljegyzés és más hasonló kultúraformáló hatását vetítik elénk a különbözõ tudományokban tett kalandozásuk segítségével. A kötetet kellemesebb olvasni, mint az egyes fejezetekbõl vizsgára készülni, de aki médiatudóssá óhajt lenni, annak az effajta írásokon is át kell rágniuk magukat. Látszik, hogy a médiatechnológia elmélete sok-sok mindent tud, napjaink médiája ebbõl vajmi keveset ad tovább.

Szilárdfy Zoltán Ikonográfia – Kultusztörténet címmel közreadott tanulmánygyûjteménye mûvészettörténeti és mûvelõdéstörténeti remeklés, amely Ádám és Éva barokk kultuszának magyarországi nyomaitól a Bálint Sándor szemével bemutatott kegyképeken át a budai klarisszák meditációs oltárképeinek megismerésén és Nepomuki Szent János kultuszában és ikonográfiájában kimutatható magyar vonatkozásokon keresztül juttat el bennünket a rózsához, a legszentebb virágszimbólumhoz.

E mûhöz hangulatában jól illeszkedik a vallásetnológiai fogalmakat tudományközi megközelítésben bemutató Pócs Éva Mikrokozmosz – makrokozmosz kötete, amelynek nagyszámú szerzõje a mindenség modelljeit, a természet és kultúra kapcsolatát, a külvilág és otthon kapcsolatrendszerét, a test és testképek, az egészség és betegség kérdéskörét járja körül, az utóbbi fejezet az orvostörténelem iránt érdeklõdõknek is érdekes olvasmány. Pócs Éva elmondja, hogy „A mindenség és modelljei” témakörben a kozmosz jelképeit vetítik elénk a kultúrában, s a mikrokozmoszban, s az isteni mértékek megjelenését az emberi világban. A következõ részben az embert, mint szellemi és természeti lényt, állati és szellemi természetének kettõsségét próbálják megérteni és megértetni, azután a külvilág és a belsõ világ viszonyait az egyén felõl kitekintve, s így haladnak tovább a Tanulmányok a transzcendensrõl sorozat legújabb kötetében, amely több tudományos konferencia anyagát sûríti, s segíti az eligazodást a tanulmányokhoz kapcsolódó bibliográfiák segítségével.

Egy másik kultúrtörténeti munka L. Mosse kötete, amelynek célja, hogy a férfiasság fogalmát tárja elénk a 18. század közepétõl kezdõdõen, különös tekintettel az európai és amerikai gondolkodásra. „Az elmúlt századok során a modern férfiasság segített meghatározni a viselkedés és az erkölcs irányadó mintáit” – írja a szerzõ, s hogy hogyan, erre ad választ kötetében.

Az idei Kossuth-év tiszteletére jelent meg H. Haraszti Éva kötete A Kossuth-láz Angliában címmel, amely érdekes dokumentumokat tartalmaz a kötet összeállítójának magyarázataival. A mûvet a budapesti Gresham-palotában látható Róth Miksa-féle Kossuthot ábrázoló üvegablak fotója díszíti, amelyet néhány évvel ezelõtt a kitûnõ mûvész, Mester Éva restaurált. Nem árt visszaemlékezni Kossuth angliai éveire, különösen most, Uniós csatlakozásunk idõszakában. Úgy tûnik, hogy Magyarország már egy kicsit korábban is Európához tartozott.

Mint mondám: szélesedik a Kiadó profilja; az MTA Irodalomtudományi Intézete Kortársaink sorozatában Papp Tiborról jelent meg kötet, közreadatott Nacume Szószeki A Kölyök címû regénye, amely a japán irodalom klasszikusának számít, 1906-ban íródott. A neves írónak már több mûve is megjelent magyar fordításban. Kézbe vehettük Juhász Ferenc új verseit (Az õrangyal és a szél), Pavis elõadáselemzéseit, amelyet a színházelmélet szakemberei, dramaturgok, s mindazok kézbe fogják venni, akik e témakörben felsõfokú tanulmányaikat végzik.

A televízióban már láthattunk összeállítást Galántai György balatonboglári kápolnamûtermérõl, az 1970-es évek elejének neoavantgárd helyszínérõl, s a körülötte kialakult mítoszról, a hatalom és a kultúra egykori kapcsolatáról, a nyilvánosság színtereirõl, így e kötet nem csak az Artpool Mûvészetkutató Központ kutatási anyagaként érdekes, hanem a magyar történelem szomorúan izgalmas eseménysoraiba is betekintést enged. Fontosak ezek a dokumentumközlések, mert félõ, hogy lassan minden elmosódik, egybemosódik, s a Balaton háttérbeszorulásával már csak afféle ködös boglári történetekre emlékeznek az óvatos félremagyarázók. Fontos, hogy közreadatott ez a munka, s jó lenne, ha mind több közreadatna múltbéli tisztánlátásunk megtartása érdekében.

Mintaszerûen szerkesztett munkáról van szó, elismerés illeti a könyv nem kisszámú alkotóját, tervezõjét, a szerkesztõket és lektorokat, a fotósokat és az iratokat véletlenül vagy tudatosan megõrzõket.

Kozák Gyula arra vállalkozott, hogy Szinetár Miklóssal mondatja el élettörténetét, a kötet alapjául szolgáló interjú az 1956-os Intézet Közalapítvány Oral History Archívuma számára készült.

A fenti kiadványok egy részéhez is afféle Oral History-k szolgáltak alapul, amelyek hol sámánokról szóltak, hol õrangyalokról, mások Kossuth-történeteket õriztek meg. Megint mások a mikrokozmoszba vittek el bennünket, hogy aztán együtt bámuljuk az immár kisebb könyvtárnyi anyagot kitevõ Balassi-sorozatokat. Jó lenne, ha a fõiskolai és egyetemi stúdiumok tematikáinak összeállítói továbbra is rátekintenének az effajta mûveket õrzõ könyvespolcokra.

 
 
 

dr. Gazda István

Balassi Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu