buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 18, vasárnap
Ilona napja





















Évfordulók:
1850: Honoré de Balzac halála (Párizs)
1977: Déry Tibor halála (Budapest)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Irodalom és birodalom


2003.09.14

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Lehetetlen ellenállnom a szójátéknak, amely annyira aktuális. És ezzel felvetôdik a kérdés, vajon Amerika, felduzzadva új, globális fázisában, az irodalom terén is valami újat fog-e alkotni, mint az elsô világháború után. Annak idején, az „új hullám” résztvevôi a következôk voltak: Hemingway, Fitzgerald, Faulkner, Dos Passos és Steinbeck. Bal és jobb oldalon Európa utánozta ôket, Nobel-díjak is keletkeztek. Hollywood alig figyelt fel rájuk, minôségük túl magas volt. Csak a világmércét ütötték meg, a moziét nem. De fontosságuk elég volt ahhoz, hogy az olvasóközönség elfelejtse miattuk a tényt, hogy Amerika már egy elôbbi specifikus irodalmi fontos kort is megélt a 19. században. Irodalomtanárok és – néha egy-egy kiadó emlékezett arra a korra. In illo tempore – mondják a régészek. Pedig a modern amerikai regényt nem lehet teljesen értelmezni a 100-150 évvel ezelôtti nélkül. Mikor ezt egyszer Dos Passosnak említettem (Rio de Janeiróban kerültünk össze, váratlanul a Karnevál idején), igazat adott nekem: valóban szerény ember volt.

Mi az amerikai irodalom lényeges vonása? Az európai irodalom minden ága Hellászhoz nyúlik vissza, az ôsapák Homérosz, Szophoklész, Vergiliusz, Seneca és hosszú sora az ember-kép alkotóknak, Dante, Montaigne, Pascal, Goethe. Egészen a mai napig Amerika irodalomtörténete rövidke – és fontos itt megjegyezni: nem érdekli az európai hôstörténet és annak alakjai, annak problematikája. Az amerikai ember (író, olvasó) általános és a maga nemében mély tapasztalata a városi civilizáció, amelytôl meg akar szabadulni, maga mögött hagyni, attól menekülni. Ez az amerikai alapérzés, ez a „metafizika”. Az ország még ma is szûz terület, az ûrt itt-ott feltölti valami: a vég nélküli város, a kereskedelem és az ipar, az állandó és unalmas „kommunikáció”, a milliónyi törvény, mely gátolja a természettel és az emberekkel való kapcsolatot. Mindez korlátként hat, fôleg gátlásként, mert a mindig jelenlevô politikailag korrekt, óriási súlyt jelent a szabad vágyak számára.

Vigyázzunk ezen a ponton. Stendhal Julien Sorelje is küzd a társadalom ellen, de ô ezt a társadalmat meg akarja hódítani: a szerelem eszközeivel, intelligenciával, papi vagy civil úton. Püspök kíván lenni vagy miniszter, nemes úr vagy hírhedt nôcsábász. De a társadalmat mint olyat nem kérdôjelezi meg, azon belül akar a csúcsra jutni, annak minden ösvényét kihasználni a kapaszkodás közben. Az amerikai psziché számára mindez nem lényeges: ideája a korlát nélküliség, mert, szemben a prérivel, a Vadnyugattal, a polgári dzsungellel, szabadon akar kóborolni, kalandozni. Azt hiszi, hogy ezt a szabadságot, a sikerrel nyeri el, és túl késôn észleli, hogy újabb csapda vár rá: a country club golf pályája, a business mindent ellepô sikersztorija. Újra és újra törekszik ezen az úton, de lelke kiapad, az életpálya unalomba torkollik.

Nézzünk néhány példát. Fenimore Cooper Vadölôjével kezdôdik. Bár az Indiánt kipusztították, megmaradt cserkészô ideálnak, diákcsoportok egy-egy törzset választanak szimbólumként. Sok évvel ezelôtt egy ifjúsági nyári táborban voltam felügyelô. Minden kunyhó így volt elnevezve: sziú, dakota, stb., a gyerekek így azonosították magukat, így élték át két hónapon keresztül a legendás múltat. tehát nem mint csendôr/rabló, nem mint kuruc/labanc, nem mint keresztény és pogány, nem mint Grál lovag – hanem mint az ország és társadalom által semlegesített és így már nem létezô múlt.
Ugyanez az irodalom további anyaga. Melville esetében a bálna (Moby Dick) a legyôzendô barát-ellenség; Hawthorne-nál a puritán uralom (A skarlát betû, amely üldözi a házasságtörôt); Nathanael Westnél a szeretetre képtelen hollywoodi kis kurva, vagy éppen a száraz vénkisasszony, aki leveleivel árasztja el újsága „szerelmi posta” rovatát. Az egyedüllét megnyomorít, de kiút nincs vagy a halálba vezet; Arthur Miller Nobel-díjas színdarabja, A tejesember halála azt üzeni, hogy a business összetöri a családot, a „siker” nem más, mint illúzió; Steinbeck nagy regénye cáfolja a termôföld áldásos anyaságát: kiszárad, porrá válik, menekülésre késztet; Jack Kerouac a végtelen országutat választja, a városból, a mindenütt jelenlévô városból csak az italozást ismeri, mint pillanatnyi nyugvóhelyet.

Az író tehát menekül. A város konformizmus, unalom, a falsság apoteózisa. Nézzük meg E. Hooper festményeit: brutálisan napsütött külváros, se árnyék, sem emberi lény, még kutya sem. Egy-két alak betért a milkbárba, kávéját hörpöli anélkül, hogy beszélgetésbe elegyedne, maga elé néz. Utána visszatér sivár szobájába. Majd betér a szomszédos kávézóba. Így telik el vasárnapja. Csoda-e, hogy elôbb-utóbb drogozásra adja fejét? Másnap reggel munkába megy, beáll a sorba...

Ez Hooper döbbenetes képeinek tartalmatlan tartalma. A mûfajnak a lét sivárságának nem egyedülálló példánya, mondhatnánk hogy megtaláljuk egy más fokon Simenon regényeiben. megfelelô címke lehetne „Az ipari társadalom cifra nyomorúsága”; az amerikai változat azért érdekes, mert olyan országnak irodalmi/mûvészeti kifejezése, ahol az alkotmány minden polgárnak biztosítja a boldogságot és az ahhoz vezetô utat. Megjegyzendô azonban, hogy a társadalom írói közül sokan a mellékutcát követik. Theodor Dreiser sikerre halászó hôse (Amerikai tragédia) gyilkossággal végzi rövid karrierjét, megfojtja menyasszonyát. A siker (success) elcsábítja kiválasztottját, benne van a játszmában. Ez karaktert kíván, de a gyenge John Updike-persona a meneküléseit írja le: családtól, munkától, esetleg a felhalmozott pénz-tömegtôl, mint Thomas Wolfe karikatúrára való alakjainál (Bonfire of the Vanities). egyes csoportok az élet pozitívumait mesélik el. Nem a négerek, akik még mindig a faji csatatéren tekintik magukat (nem oktalanul), inkább az izraeliták (Saul Below, Podhoretz, Philip Roth), akik a gettóból küzdötték fel magukat, és most elemzik a megtett utat. Számukra a társadalom nem ellenség, hanem ellenfél, és a karrier megérdemelt, sôt erôdítmény-sorozat, amelyet megtámadtak, majd bevettek. Ezekben a liberális berkekben az alkotmány beváltotta ígéretét, nincs mi ellen lázadni.

Úgyszintén olyan „kisebbségek” esetében, mint a feministák, a spanyol nyelvûek, a felfelé húzódó ázsiaiak (kínai, japán, hindu). ôk már az elôre elkészített ágyba feküdtek, a birodalom tudatos politikájának szellemében. Irodalmuk, ha van ilyesmi, egyéni ügyekkel foglalkozik, ôk másként élik meg Amerikát, mint az elôzô századok bevándorlói. És ezzel semlegesíti irodalmuk Amerikát, mint mítoszt, mint európai jövevényt, mint metafizikai hátteret. Ha lesz egyáltalán „globális irodalom”, ezt most készítik elô az újonnan érkezô gyökértelen migránsok. Náluk Amerika „bevált”, ôk nem „menekülnek” a társadalomtól, ôk minden értelemben „letelepednek”. Vajon születik irodalom ebbôl a birodalmi talajból? Nem tudhatni.

Valószínûleg nem, vagy pedig sekélyes. A szociológus David Riesman háború utáni diagnózisa még mindig a legtalálóbb: The Lonely Crowd, a „magányos tömeg”. Ez az alaptény, mint mondtuk, a metafizika; embermilliók egymásra dobva, egy hivatalos siker reményében, amely, ha beválik, az a másik egyén hátrányára történik. De a tömeg magányos, idegen nyelven „közlekedik”, kommunikál, a siker nyelvén. Ez nem az irodalom nyelve. Kísérletek történtek, de ezek nem alkottak kiváló egyént, regényhôst. A ma már majdnem elfelejtett Upton Sinclair próbálkozott, a chicagói vágóhíd leírásával, Zolát imitálva, aki a kollektív psziché leírásának mestere volt. Következett Nathanael West kis remekmûve, a Miss Lonelyhearts, aztán Norman Mailer háborús könyve, The Naked and the Dead (Meztelenek és holtak), a Csendes-óceáni hadjáratról Amerika ellen. A finom patika mérleg még nem mûködik, amely megmérné az egyént szemben a sokasággal; valószínûleg azért, mert ideológiailag tilos az általános eszmét kétségbe vonni, felfedni a jó és a gonosz természetét, manôvereit. Az optimizmus kötelezô, mint más nemzetnél a dicsôséges múlt.

A „birodalom” akkor fog irodalmat szülni, amikor a szenvedés megszûnik egyéni sivárságot ábrázolni, és átérzi a tragédiát, a conditio humanát, annak univerzalitását. A huszonegyedik században ez megtörténhetne, mivel a birodalmi érzék (amennyiben lesz ilyen), arra kényszerít, hogy áldozatain keresztül megismerjük az embert, Ecce homo. Amerika még nem tart ott...

 
 
 

Molnár Tamás

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu