buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 20, kedd
István napja





















Évfordulók:
1901: Salvatore Quasimodo születése (Modica)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Nietzsche rekonstruált hajónaplója


2003.09.14

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Nietzsche évekig kijárt az irdatlan partjára, csodálta végeláthatatlan nagyságát, és ámulatba ejtette borzalmassága. A távolba vágyott, de eleinte gondolni sem mert arra, hogy eltávolodjon a biztonságosnak vélt parttól, a hullámok zenéje azonban egyre csak csábította. Kezdetben azzal is megelégedett, amit a parton élt meg, sokáig úgy is hitte, hogy a szilárd talajon szert tehet az univerzális tudásra. Igyekezett is mindent megragadni, még az idôt is, de leginkább önmagát, s öneszmélésének minden egyes mozzanatát papírra is vetette. Önmegtapasztalása során döbbent rá arra a felismerésre, hogy meghátrált az irdatlantól, s az egyetemesség helyett, a szigorú tudományosság ölelô-fojtogató karjaiba vetette magát. Klasszika-filológus lett Baselben, s kora elismert tudósaként csak lopva mert az ismeretlen messzeségbe tekinteni.

1865 októberében azonban egy lipcsei antikváriumban a messzeség karnyújtásnyira került – megvette Schopenhauer A világ mint akarat és képzet c. mûvét. A stabilnak hitt talaj megingott a lába alatt, miután kiderült, hogy az ész, a történetiség és az erkölcs által strukturált világ hamis, mögötte rejtôzik a valóság, melyet az akarat jár át, vagyis az ember a vak ösztönnek engedelmeskedik. Schopenhauer ettôl kezdve Nietzsche nevelôje, kalauza lett, aki képes volt eligazítani az irdatlan tengerére szálló ifjút.

De ki igazíthat el bennünket ennek a hosszadalmas, határozott cél nélküli, de rendkívül mozgalmas útnak a történéseiben. Nem más, mint az utat oly alaposan ismerô révkalauz, Safranski, akinek sikerült „a második Kolumbusz” felfedezô útjain készült beszámolók alapján (az) igazi szellemi hajónaplót (re)konstruálnia. Hiteles, paradigmáktól mentes, kötetlen, s kellôen provokatív eredményt tarthat kezében az olvasó. Nietzsche nagyon nehezen szánta rá magát arra, hogy saját mûveit újra elolvassa, Safranski kötetét azonban nagy valószínûség szerint igazi szellemi kalandként élné meg, újabb alkalomnak, hogy szembesüljön önnön valójával. Visszapillanthatna a maga mögött hagyott korra, melyet Safranski olyan hitelesen képes ábrázolni, hogy idônként az az olvasó érzése, hogy egy Nietzsche-kortárs idézi fel élete eseményeit, kora szellemi történéseit.

Ha felütjük a szellemi hajónapló/életrajz oldalait, egy a két lábon járó enciklopédiák világából az igazi alkotás igénye és a cselekvés bátorsága által inspirált ifjút ismerhetünk meg, aki a zene révén megteszi azt a nagy ugrást, mellyel az irdatlan lét középpontjába lendülhet. A baseli professzor azonban ekkor még bizonytalan, s csak egy kis idôre kíván eltávolodni a parttól, hogy „átszellemült phüzisz”-ként tekinthessen vissza. Úgy akart a világra tekinteni, hogy „tevékenyen egyáltalán ne bonyolódjon” abba, s az „élet bírájaként” és reformátoraként kémlelhesse a partot. Ekkor ébredt rá arra, hogy a filozófus bátorsága nem a tények meghatározásában, hanem a kérdezni tudásban rejlik, s abban a képességben, hogy egyetlen ugrással minden lét középpontjában kerüljön.

Az eszmélés élményét a hajónaplóban A tragédia születése címszó alatt találjuk. A partot kémlelô Nietzsche arról számol be, hogy valaha a dionüszoszi és az apollóni a zene révén az irdatlanban egységet alkotott, de a szó hatalma és Szókratész tudásvágya megbontotta ezt az egységet, s partra vetette az embert. Érzékei eltompultak, hallását is csak nagy nehezen nyerte vissza. A mûvészet, fôként a zene a szirének hangját idézô metafizikai, bábeli zûrzavar ellenszeréül szolgált.

Csakhogy a hajó a wagneri zene ellenére is megfenekleni látszott, s a zátonyról csak nagy nehézségek árán sikerült leemelni, a tekintélyek és ködképek ballasztjait kellett a tengerbe vetni, és a wagneri mûvészet-metafizikától, mûvészetvallástól kellett megválni ahhoz, hogy a szabad gondolatok árama tovább lendíthesse a hajót.

Ahogy egyre beljebb sodródott, a tudás szerepe is átértékelôdik, s a Korszerûtlen elmélkedésekben már arról számolt be, hogy az irdatlan felismerhetô, ámde ez a felismerés minden borzalma ellenére is kibírható. A tudás sugallta optimizmusba azonban kétely vegyül, s a szerzôi szerep és a stílus is megváltozik. Már nem azért ír, hogy másokat megismerjen, hanem azért, hogy alkalmat adjon arra, hogy ôt olvassák. A hajónapló ettôl fogva már nem egyszerû beszámoló, hanem alkalom, lehetôség a szerzô önfeltárulkozására, vagyis felismeri, hogy felfedezendô cél nem más, mint önmaga. Ez csak „minden szó erôs koncentrációja” révén érhetô el, s ez készteti a szerzôt aforizmák írására.

Rendszerbe kívánja foglalni gondolatait, s aforizmáival a vallástól, mûvészettôl és moráltól mentes abszolút valóságot, egyszóval az irdatlan valóságát igyekszik megragadni. Ezáltal az Emberi túlságosan is emberiben már a hérakleitoszi szüntelen változás és a világ lényegének, mint jegesedett logikai posztulátumnak a harca bontakozik ki.

Küzd a gondolatokkal, megtapasztalja a nyelv kényszerû határait, s kimondja a végsô ítéletet: a világ logikai tételezése, s így a magánvaló is csak illúzió, melyet az igazság akarása negligál, s csak tévedések, képzelgések és distanciák tárulhatnak elénk. Meg kell szabadulnunk az összemberi célokba, a természet feletti dominanciába és a metafizikai dimenziókba vetett hittôl. De észre kell vennünk azt is, hogy eközben a szabadság is a természeti determinizmus áldozatául esett, pedig az ember létfeltétele a szabadság, s a gondolkodás szabadságáról semmilyen körülmények között sem szabad lemondani. „Még élek, még gondolkodom: élnem kell még, mert még gondolkodnom kell.”

Egyszóval tovább folytatja veszélyekkel teli útját az ismeretlen felé. A Hajnalpír a morál leleplezésének dokumentuma, mely egy új áramlatba sodorja az új világot fürkészô szellemet. Az erkölcs az individuumot dividuum létre kárhoztatja, ugyanis azáltal, hogy az erény uralja az embert, ezáltal (lelkiismerete folytán) meghasadt. De a hatalom akarása révén az egység még visszaállítható. Erre a feladatra a géniuszok, a történelem nagy egyéniségei hivatottak. A lét és tudat, jelenség és tudat vizsgálata során a személyes és az irdatlan kapcsolatát olyan plasztikusan tárta fel, hogy magát Freudot is meglepte.

De pár oldallal késôbb már egy újabb kikötôrôl olvashatunk, olyanról, mely már nem a part mentén húzódik, az irdatlan veszi körül egészen s a neve Sils Maria – innen a part már nem is látható. Itt éri a Zarathustra-élmény, mely újabb fordulatot hozott, olyat, melyet önmagának is csak félve és kétkedve mert megvallani. Az örök visszatérés gondolata egyelôre háttérbe is szorult, s csak az ösztönt, az észt és a tudatot analizáló Vidám tudomány végén veti fel.

Ezután mintha az irdatlan kormányozná Nietzsche hajóját, hiszen tíz nap feljegyzéseibôl összeáll a Zarathustra elsô kötete, a magasztos üzenetek tárháza. A tragikus dionüszoszi, az emberfölötti ember, az örök visszatérés és a hatalom akarása hömpölyög képeken, monológokon keresztül. Ekkor már egyre messzebb jut Nietzsche, már fel sem vetôdik benne, hogy visszaforduljon, nem kíván már partra szállni, épp ellenkezôleg. A hatalom akarása címen minden érték átértékelését tûzi ki célul, talán éppenséggel a part felszámolását. Ami ezután következik az az egyre lassuló iram, a Wagner esete, a Bálványok alkonya, Az Antikrisztus és az Ecce homo árama. Az irdatlan egyre csendesebbnek és végtelenebbnek mutatkozott, a hajó pedig az önmegismerés árján himbálózott. A távolból újabb bárkák közelednek, s az irdatlanba veszett hajó felé veszik az irányt.

Nietzschérôl nehéz írni, filozófusnak és mûvészi adottságokkal rendelkezô embernek kell lenni ahhoz, hogy hitelesen mutathassa be a szellemi életrajzot, hisz Dionüszosz és Apollón kegyeltjeként kell bebocsáttatást nyernie az irdatlanba. Safranski vállalkozása sikeresnek bizonyult. (Ez a Schopenhauerrôl és Heideggerrôl írt könyvek ismeretében nem is tûnt kétségesnek.) Az olvasó nemcsak Nietzschével szembesülhet, hanem Thomas Manntól Foucaultig betekintést nyerhet a bölcselô hatástörténetébe is. A Krónika fejezettel a szerzô gondolt azokra is, akik a hajónapló bejegyzései között tények segítségével kívánnak eligazodni.

A fordítás igényessége méltán igazodik Nietzsche és Safranski magasra emelt mércéjéhez, így hármas élményben lehet része a szellemi kalandokat kedvelô magyar olvasónak.

Rüdiger Safranski: Nietzsche
Európa Könyvkiadó
371 oldal, 2900 Ft

 
 
 

Farkas Zoltán

Európa Könyvkiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu