buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 20, kedd
István napja





















Évfordulók:
1901: Salvatore Quasimodo születése (Modica)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
fél ébbek a leg külön fél ébbek a leg külön


2003.09.14

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Költôk
Acsai Roland. „Tomográf poézis”

A JAK–Kijárat verseskönyv a „Természetes ellenség”. Így. S nem Acsai Roland mondja azt, hogy: „Acsai Roland – Természetes ellenség”. Hogy ô lenne az. Azt se mondja, hogy apja oly fontos szerepet játszana, mint hörcsögök s pockok természetes ellensége. Vagy a madárvilágban ennek az, amannak ez. Vagy hogy az Idô lenne természetes, gyilkoló ellensége mindennek mindeneknek. (Így jönnek létre, persze, az Idô révén, a csupa-halál, csupa-pusztulás könyvben a föld rétegei, a képzelet és a képzetek világának földtani alakzatai. Párhuzamosai, melyek – térben! – azonnal találkoznak.

Acsaival sokat beszélgettünk annak lehetôségérôl, hogyan is írhatok verseirôl én, e dolgok többszöri ajánlója, s hogy „fülszöveg-bagolyságom” is ott a belsô borítón. Hogyan? Amikor a maga lehetôségeinek legjobbjává minôsítettem a költôt, de folyton bíztattam: erôsebben, még keményebben... valahogy irgalmatlanabbul. Hogyan? Mikor emberi-szellemi (bár inkább hörcsögi, bagolyi, pocoki, ipolytarnóci, gyors-feltárói, bagger-tói, iszonyú-lassú-gyötrôdésû ember-mivoltunk és ember-tájunk) képeit látom tomográfomon, s látja az olvasó is ezt (Acsai demokratikus költô! nem rejtjelez), mit mondjak még?

Mint hogy – mint Mészöly írja naivul „Ozolin, a rekorder”-rôl (nem volt ilyen, így nem volt/ha volt is) – magasabbra, távolabbra, e nagyszerû kötet feledhetetlen, de még felülmúlható hangvételénél is tovább, tovább a maga nemében? Acsai két nagy veszedelmet kerül el. Marno Jánost és csekély recenzió személyem költészetét, mikor így ír ahogyan – második kötetek egyik lehetôségéhez képest: pazarul – ír. De tôle, Acsai Rolandtól még ez sem elég. Nem kevés, sok. De nem a „leszorított”, a sorok átindázásánál kicsit célzatos, keresgélôen bemutató-magabiztos hangjával, eszköziségével még nem az a végsô eredmény, melyet Acsaitól továbbjutása érdekében várok.
Bizonnyal az utóbbi évtized legegységesebb kötete. Nyilván bûvöletébe vette Acsait ez. A halál központi szerepe a versek együttesében. Elragadó ez a bôség. A pusztulás csekély terepû világmindenségének kibontása. Szinte „ôrület”. Mégsem tudom megmondani, mi kellene még ehhez. Majd Acsai Roland megmutatja.

Mivel kritikát nem írok, s ô várta volna tôlem – talán – a mûbírálatot (de nem látok nálunk kritikai rendszert, erôteret, melybe mondandómat illeszthetném!), azt mondom, ország-világ szeme láttára, füle hallatára: Acsai Roland jeles ígéret! Mit mondhatnék róla mást, ha a hiper-kiváló, csupa hiper-eredményû Téreyt és Solymosi Bálintot is „nagy ígéret”-nek neveztem valahol, jó, Szép Ernôék, Dsida Jenôék, Kosztolányiék mellett? Acsai Roland nem torpant meg pályáján. De mostantól: lássuk, ki ô, mi teszi ôt?!

Paulinyi Zsuzsa: Egyetlen (v. Egyetlen 1), Orpheusz Kiadó
Ha Acsai könyve a legelevenebb kérdéseket hozza elô megint – „hogyan tovább? mi rétegzôdhet még?” –, a költônô bevégzett, rövid pályát összegez tragikusan. Erre hadd ne térjünk ki. Keverednek itt a címek. Lehetne az is: Zuhanás közben. Ezzel kereskedelmi izgalmat keltettem, s azzal is talán, hogy P. Zs. édesapja jóbarátom, mondjuk, egyik legnagyszerûbb olvasóm, másoké is, mûvész szintén, s érzékeny beszélgetôkapcsolat is fûz össze minket. Magam adtam oda a „legendás” Egyetlen kötetcímemet, mely helyett „Töredék Hamletnek” lett a pártállami könyvkiadásban a cím (bár a mai, nem pártállami sajtóban „Az Oceánban” c. kötetem „Az óceánban”-ként jelenik meg, engem magasztalásaival kitüntetô – hûha! – remek kollégám „Talált tárgyak megtisztításá”-ról szól, és a Hamlet-kötet megjelenési évét, a klasszikus 1968-as helyett az érdektelen a1969-es esztendôre teszi. Nos, Paulinyi Zsuzsa poétai munkássága gyötrelmesen lezárt egész. Ott lenne – ott van! – a helye mások közt, akik hasonlóan indulnak, ha zsengébb évszámokkal is, huszonévesen mindjárt. De P. Zs. lezárta. Valahogy – mint Sylvia Plath. Költôi világjelentôségét csillagévek választják el az amerikai poétanôtôl, de emberségét, sorsát nem. S versei is elevenek, önállóak, minden kezdeményes jellegükkel együtt is (olykor). Zsille Gábor fájóan kitûnô kísérô szövege sok mindenben eligazít. Íme, van egy költônk megint, aki – nincs. Ég Önnel, Paulinyi Zsuzsa, bár morgolódtam a papára, miért kérte el azt a pergamen-létû címet, de hát mert magam adtam, s mert nem olyan eredeti, vesszen a tradíció. Ha az emberi életek így veszhetnek. Sehol senki nem hibás.

Nagyon ajánlom az Olvasó figyelmébe e nemben „utolsó újdonságként” a könyvet. Valakiét, aki Rilkéék évadán, körükben érezhette volna talán mégis dolgokkal-boldognak magát, a festôkolónián fenn tenger-közelén, de nem így adódott. Valakit elveszítettünk.

„Elméletírók”
Rendre veszítünk, állatokat – s veszítjük emez embertelenségünkkel önmagunkat. Olty Márta: Az állatok nyomorúsága. E könyvre térek rá. Öngyilkosság után más gyilkosaink. A Makkabi Kiadó újdonsága olvastán sírom el magam itt elôször (és utoljára). Élet-remeklés, majdnem remekmû. (Ily tárgyban nincsenek, nem lehetnek „remekmûvek”. Nem arról van szó. Ez a könyv a maga nemében a legtöbb.)

Olvassuk el. Mit mondjak róla? Ismerem a szerzôt, ha csak rövid beszélgetésekbôl is – de szellemébôl. Családi jóbarátság fûz Oltyékhoz, egészen kiváló orvosom dr. Olty Ede révén, magánügy, de ezt mind félredobnám, egy kellemes telefonra hagynám; itt másról van szó, kontinensekkel arrább leledzik a táj, amelyikrôl.

Pilinszky azt mondaná Olty Márta mûvérôl: egy megváltott élet. Ezzel a könyvvel váltódott meg. csak hát semmi sem változik, így sem. Legborzalmasabb óráimon azt szoktam érezni: Istenem, és ha az emberek ezt mûvelik egymással? Mit mûvelnek az állatokkal? Ezt ordítani, üvölteni kéne, és Olty Márta is ezt tenné, teszi. Nincs olyan témakör (jaj, ne perverzül olvassuk! a szerzô erre semmi alapot nem is ad, nem rémségek reprezentatív rostája ez a mû! csak hát rengeteg érzôdik e rostán... és tömény borzalmak maradnak fenn), nincs borzalom-lehetôség, amit ne érintene. S közben, ha a „régi világok” le nem járatták volna e fogalmat, humánus és „keresztényi (keresztényi?) légkör, szellemiség... kívül és belül. S adatok, tömérdek apró részlet, melyekben a Kárhozat Ura lakik. Nem a Jóisten.

Csodás józanság jellemzi a szenvedélyesen állatvédô Olty Mártát. Olyan higgadtan tud alaptényekre visszakanyarodni állat és állat viszonyában, állat és Mindenség dolgában, hogy... tankönyv lehetne ez a munka. Más a középiskolákban, szigorúan és enyhületre ajánlott olvasmány. S közben sehol semmi embergyûlölet, bár a teljes megvetés ott „reszket” úgynevezett szép fajunk iránt (J. A.). Nem sorolom: az állatok, mint a cirkusz, a tudomány, az álszeretet, a kivagyiság, a pénz stb. áldozatai. Hamlettel mondom: nehéz gyönyörködni az emberben. S az ô törvényeiben. Ld. állatvédelmi törvény. Magunkat védjük meg még a lelkifurdalásaink ellenében is. – Az utóbbi idôk legszívettépôbb szakkönyve ez a mû, íme.

Olvasom, mert olvasni alig bírom. Nagyszerû, tudósi felkészültség teszi mégis közkeletûvé a drámai alkotást. Ó, az ember! Eliot mondja: „nevetni van-e még jogom?” (kb. idézet, fordításomból). Létezni van-e még jogunk? De pusztulásunk lehetôsége, embereké, félek, elmúlt. marad az öncsalás (bele se gondolni a vágóhidakba), marad, hogy 26. éve alakítottunk itt mi közvetlen környezetemben rászoruló madarak „életszerkezetévé” a dolgokat. Lassan mindnyájan fáradunk. Az emberiség gyôz. Óriás lesz, ahogy a szovjet mondotta volt.

Az állatokkal szemben mindenki szovjet, mondaná a filozóf. Hogy velük mint vagy, nem magánügy. Mégis... Íme.

Elméletíró Szántó F. István is (Zárójelek között – ez a kötetének a címe, Fiatal Írók Szövetsége Kiadó, ha jól írom) és a borító egyenesen álomszép, spanyol maiak és Veszelszky Béla és még sokak közt egyensúlyoz Jean-Paul Marcheschi képtöredéke), esszéista, ahogyan ô maga e szóval küzd (esszéirodalom, esszépróza, esszé-tanulmány hagyjuk). Olyan szellôs, üdítô könyv, amilyen csak képzelhetô, és O. M. munkája után a figyelem kellôen fordul épp egy ilyenre.

Szántó F. minden, csak fiatal író nem. Érett esszépróza, ugyanakkor a kezdeti kísérleteket is magával hengergetô mûrôl van szó. (Gratuláció az általam költôként is nagyra tartott Zsávolya Zoltánnak, aki azt írja: persze, persze, van itt olyasmi is, amin lassan túlmegy az idô.) Szántó F. István esszékötetének egészén nem fog túlmenni az idô. A maias kérdések olyan eleven bátorsággal, le nem kenyerezhetôséggel vannak exponálva (pardon), például hogy mi hiányzik a mai kritikai életbôl... mitôl megy át a részemrôl a legjobbak közé sorolt Földényi F. László esszéisztikája mégis „csupán” tanulmányba (Földényit magam magasztaltam a minap e hasábokon! az is így van, emez is komoly kérdés), laudációba. Aztán hogyan függ össze egy tengereket bekóborló vitorlás ember (Szántó F., ha jól tudom) természetimádata és panteizmusa a konkrét korzikai sziklák romantikájával, ugyanakkor a folyóirat-szerkesztéssel. Hogyan éli meg a számára elképzelhetô – nem szegényes! – jelent a szellem örök értékeinek tudatában etc.

Szerzônk remekül ír, de nem remekmûre törekszik, nem „végsô megfogalmazásra”. Kalandos szellem, ugyanakkor könyvtárlakó, ugyanakkor... szabad lelke. Ez a szabadság most könyvének legnagyobb értéke, a tágasság! Állítólag jön tôle újabb, hát jöjjön is.

Próza
Györe Balázs
(a mi „apás, krízises etc. Györe Balázsunk) újra bemutatkozik. Hogyan értse ezt az Olvasó? Elindult, mondjuk így, életmûsorozata (a csuda fickó Andor Csaba és a Madách etc. jóvoltából), és elsô kis regénye van most itt így. Megint szépséges fehérben, görögös-századfordulós fekete, pre-szecessziós kerettel, és a régi, bár „javított” tartalommal. A régi tartalom is jó volt.

Induló, de nem kezdô könyv volt akkor Györéé. A mindenek feletti Keszthelyi Rezsô (maga sem könnyítette meg mindig az irodalom hivatalosságának helyzetét, hogy egekig magasztalják! sebaj) máig eleven érvényû kísérôszövegével, itt az „A 91-esen nyugodtan elalhatok” c. Györe-próza. Ismétlem, az elsô.

Beszélgettünk a dologról Györével, mondtam neki: majd megpróbálok összekotorni itt olyasmit, hogy tessék, mekkora utat tettél meg máig, hogy egy bizonyos prózaírás élô klasszikusának is tartanak számosan. Mennyire ott volt ebben az elsô kötetedben minden lehetôséged és célzásod (ambíciód). hûséged. Az, hogy ne hazudjunk. Azt írjuk csak, csalásokkal és a magunk hazudozásaival (is) úgyis terhes világban, legalább irodalomban azt mondjuk, amit tudunk, ami hitünk szerint úgy van. Ne csaljunk.

Felfényesedô életmû bizonyítja, hogy Györe Balázs író barátunk irodalma sosem csalt. Valódi ma is, zsengeségét élvezzük külön (az elsô kis regényét), meghatott boldogsággal gondoljuk, na, idáig jutott mára „a mi kutyánk kölyke”.

Ezt tôlem senki rossz néven ne vegye.

S ekképpen lett viszonylagosan teljes a legkülönbféleségek gyûjteménye. Megjegyzem, csupa olyan legkülönb-gyanús dolog is a maga jegyében. Ha ezen nagy szomorúságot, izgalmas indulást, hiteles kérdést, „felkérdezést” értünk. És nem szûnô szellemi nyugtalanságot.

Acsai Roland: Természetes ellenség
József Attila Kör– Kijárat Kiadó
64 oldal, 900 Ft

Paulinyi Zsuzsa: Egyetlen
Orpheusz Kiadó
109 oldal, 1200 Ft

Olty Márta: Az állatok nyomorúsága
Makkabi Kiadó

Szántó F. István: Zárójelek között
Fiatal Írók Szövetsége
160 olda, 1500 Ft

Györe Balázs: Halottak apja
Kalligram Kiadó
148 oldal, 1900 Ft

 
 
 

Tandori Dezső
költő, műfordító

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu