buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
A hely szelleme – emigráns szemmel


2003.09.14

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Pjotr Vajl, irodalomtörténész és kritikus az 1970-es évek elején kényszerült családjával a Szovjetunióból emigrációba. Rigában élt, a volt Lett tagköztársaság fõvárosában, amely a nagymérvû betelepítés következtében – az oroszok a lakosság több mint ötven százalékát tették ki – a köznapokban szovjetizálódott ugyan, ám szellemében õrizte még az európai tradíciót. Vajl számára a baltikumi lét eleve termékeny distanciát jelentett saját – orosz – kultúrájával szemben. Az emigrációban viszont, ahogy könyvei tanúskodnak róla – például az A. Geniszszel közösen írt, az Európa Könyvkiadónál korábban megjelent Édes anyanyelv címû, orosz irodalomról szóló esszégyûjtemény – az orosz kultúra egy olyan fundamentumot, olyan sajátos prizmát adott neki, melyen keresztül az idegen világokat és kultúrákat jóval érzékenyebben fogadta be, mint azok, akiket nem fosztottak meg szülõföldjüktõl.

Vajl élt Amerikában és Európában is, a Szabadság Rádiónál dolgozott, s így nemcsak turistaként, de újságíróként is sokat utazott szerte a világban. A hely zsenije címû könyve útinapló, melyben a szerzõ európai, amerikai és ázsiai városokban bolygatja fel a hely szellemét, felidézve az ott élt híres emberek (írók, költõk, zeneszerzõk, építészek, színészek, filmrendezõk) alkotói útját, s gyakran ellentmondásokkal teli viszonyukat az adott városhoz és kultúrához. Vajl ugyanakkor modern és hedonista utazó is, nem kerüli el a hely kínálta élvezeteket, észrevesz mindent, ami különleges és bizarr, ami általában megragadja a turista figyelmét. Vajl nézõpontjának egyediségét azonban az emigráns lét képezi. Az emigránsé, aki szabadon utazhat mindenüvé, csak szülõföldjére nem térhet vissza. Éppen ezért ebben az útinaplóban jóval hangsúlyosabb mindaz, ami a hazára (Oroszországra és a volt Szovjetunióra) emlékezteti, ami felidézi azokat a dilemmákat, amelytõl az orosz világpolgár sem lehet mentes. Nem véletlen a helyek és „zsenik” kiválasztása sem. Legtöbben közülük vagy elhagyták szülõföldjüket, vagy a szeretet-gyûlölet ambivalenciájától szenvedve élnek városukban. Ebbõl a szempontból a kötet esszéi közül kiemelkedik a Dublin-Joyce irodalmi városkép, melyben maga Vajl is felkeresi azokat a dublini helyeket, ahol az Ulysses „játszódik”. Noha Joyce-ról megállapítja, hogy „õ rajzolta rá Dublint a világtérképre”, ugyanakkor plasztikusan elemzi az író „ödipuszi kapcsolatát” szülõvárosával. Mint ismeretes, Joyce létformájának az önszámûzetést választotta, életének nagy részét hazáján kívül, Olaszországban, Svájcban és Franciaországban töltötte. Írországot szinte démonizálta – „Az ördögnek erõs dublini akcentusa van” –, ám a hely szellemétõl megszabadulni sosem tudott.

A másik számûzött, aki nemcsak szellemével, de esszéírói módszerével is végig ott kísért Vajl könyvében – Joszif Brodszkij, az orosz emigráns Nobel-díjas költõ, aki közeli barátja volt. Brodszkij munkásságával Vajl több írásában is foglalkozott. Vele kapcsolatos szomorú, személyes élményét említi meg például a Bécs-Mahler esszében: Mahler Hetedik szimfóniája hallgatása közben csöngött a telefon, ekkor közölték vele Brodszkij halálának hírét. A könyv többi fejezetében is elõ-elõbukkan egy-egy Brodszkij verssor, emlékfoszlány. A hely zsenijében Brodszkijt Isztambullal és Byronnal párosítja, kiemelve mindkét költõnél az otthontalanság érzését és a számûzetés motívumát. Vajl egyedi módon értelmezi Brodszkij Utazás Sztambulba esszéjét; szerinte „Brodszkij Sztambulban rendezte meg szülõvárosába való visszatérésének fõpróbáját”. A Byron-portréban is döntõ az orosz nézõpont; az angol költõ élete és munkássága mellett felvillantja az orosz byronizmus ellentmondásos természetét, s mind e mellett részletesen ejt szót az orosz Byron-fordítások kétes filológiai minõségérõl is.

A Flaubert-portré esetében szintén hangsúlyos a fõváros-vidék, Párizs-Rouen-dilemma. „Csak Párizsban lett belõle igazi roueni, igazi vidéki ember”. A Bovaryné-történet Vajl roueni, személyes benyomásai kapcsán új aspektussal gazdagodik: a szerzõ nem csupán a Flaubert-könyvet „olvassa”, de a francia vidék „enciklopédiáját” is.

Gyakoriak A hely zsenijé-ben az orosz-szovjet párhuzamok, mind a szellemi, mind a köznapi életet illetõen. Spanyolországban a „népiség kategorikus imperatívusza” (Ortega y Gasset), amely nyomasztja a mûvészt, Vajl szerint összecseng az orosz kultúra hasonló problémájával. A 19. századi orosz irodalomban Spanyolország gyakran Oroszország metaforája volt, mivel mindkettõ Európa szélén foglalt helyet, s mindkettõ isten háta mögötti provinciának számított. Ám nem kell megijedni: e párhuzamok meglátása nem zavarja Vajlt abban, hogy például Gaudí Barcelonáját értõ-érzõ módon láttassa, a könyv nyomán remek építészeti sétát lehet tenni a városban. Bécs is az elsõ pillanatban – ez volt az orosz emigráció elsõ állomása – Leningrádra emlékezteti: „… olyan volt, mintha Leningrád alaposan megszedte volna magát, csak a víz hiányzott.” A bécsi operáról és Mahlerrõl szóló esszében ugyanakkor a monarchia századfordulós kulturális életének a részletekig menõ, aprólékos elemzésével találkozunk. Vajl igazi orosz világpolgár lenne, ha a szovjet történelem nem jutna oly gyakran az eszébe. A japán kertekrõl például ezt írja: „Van valami bolsevik jelleg a japán kertben: »mindent lerombolunk, egészen az alapokig, és azután…«”. Törökországban pedig az Atatürk-kultusz azért zavarja, mert ezzel „Sztálin árnya az oroszországi embert Törökországban mindenütt kísérti…”

Vajl könyvének van még egy fontos, rejtett motívuma: nem didaktikusan és ideologikusan, hanem a hely és a géniuszok szelleme közvetítésével azt sugallja, hogy az egyenlõsítõ civilizáció, a globalizáció ellenében meg kell õrizni a nemzeti jelleget, azt az esztétikumot és különösséget, amely másoktól megkülönböztet bennünket, mert csak ez képezhet igazi, lelki-szellemi, sõt materiális értelemben vett közösséget. Erre példa szerinte a latin népek piaca és gasztronómiája: „Az egyenlõsítõ civilizációnak, mely befedi a világot az egyforma szolgáltatások megbízható, elõnyös és kényelmes hálózatával, a latin népek piacai jelentik a gyenge pontját.” „Íme: a szobornoszty (a megszentelt közösségi elv a pravoszlávoknál – Sz. K.), a közösség önfeledtsége, amikor az igazi buzgalom a kereskedõket vállalkozókká változtatja és a kiáltozást glosszoláliává”. Vajl könyvét nem csak olvasni, de fordítani is élvezet, remek stílusban, magas filológiai kultúrát tükrözõ, ugyanakkor természetes nyelven íródott, gazdag forrásanyagot használ fel és új, gyakran váratlan szempontokat ad a világirodalom jelentõs alkotásai értelmezéséhez.

Pjotr Vajl: A hely zsenije
Európa Könyvkiadó
379 oldal, 2200 Ft

 
 
 

Szőke Katalin

Európa Könyvkiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu