buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 26, hétfo
Izsó napja





















Évfordulók:
1979: Mika Toimi Waltari halála (Helsinki)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
A naplóíró Gáll Ernő


2003.09.14

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

A hetvenéves Gáll Ernõt köszöntõ esszéjében Páskándi Géza az Ünnepelt munkáiban-kutatásaiban megnyilvánuló egyik legfõbb tendencia lényegére világított rá, a következõket mondván a jeles szerzõrõl: tanulmányaiban, esszéiben heroikus terminológiai küzdelmet folytatott, hogy mind a nagyon belülrõl, mind a nagyon kívülrõl látás-láttatás nézõszögét kikerülje, s hogy ne vélje valamiféle örök minta fix pontjának a mindig változót. Ez a „terminológiai küzdelem” – fõleg az 1970-es évektõl – a kisebbségi problémának és a demokrácia kérdéskörének a minél hitelesebb – tudományos – leírásáért és értelmezéséért zajlott Gáll Ernõ esetében, akinek pályáját egyrészt kettõs kisebbségi helyzete (nagyváradi zsidó származású magyar Romániában), másrészt baloldali-kommunista elkötelezettsége, illetve 1989–90-ig tartóan vezetõ értelmiségi szerepe (1946–49 között a Kolozsváron megjelenõ Igazság fõszerkesztõje, 1949-tõl egyetemi tanár, 1952–56 között a Bolyai Tudományegyetem prorektora, 1957–84 között a Korunk fõszerkesztõje) határozta meg.

A tudós „terminológiai küzdelme” mellett ma már egy másfajta küzdelemrõl is képet alkothat az olvasó, ha kezébe veszi Gáll Ernõ 1977-tõl vezetett Naplóját, melynek elsõ kötete 1990 májusáig nyújt bepillantást egy állandó külsõ és belsõ feszültségek terében s valamiféle általános bizonytalanság légkörében élõ, illetve szakadatlan kétségektõl és keresésektõl kísérten alkotó írástudó hétköznapjaiba és a naplóíró személyiségét meghatározó idegi-lelki „mechanizmusok” és szellemi reflexek mûködésébe. Kétségtelen, a Napló elsõ kötetébõl széleskörû körkép rajzolódik ki arról, hogy az 1989-et megelõzõ majd másfél évtized alatt miként súlyosbodott, sõt fordult válságosra a romániai magyar értelmiség és kulturális intézményeinek állapota, valamint arról, hogy Erdély kulturális fõvárosában miként küzdött – és vergõdött! – egy neves egyéniség egy, utóbb számára is hamisnak bizonyult eszme foglyaként s úgymond a létezõ szocializmus megreformálásának híveként, de ugyanakkor elszenvedve az erõsödõ diktatúra fojtogatását. Többnyire köztudott volt, most meg nyomon is követhetõ, hogy számtalan próbálkozás, kísérlet történt részérõl a nemzetiségi intézmények és szervezetek érdekében a pártállam irányába; kompromisszumokat kellett kötnie, vagy egyszerûen el kellett szenvednie a kudarcokat. Gyakran inti magát a naplóíró bölcs belátásra, sztoicizmusra az eredmények elmaradása miatt, de a Napló egyes szereplõivel kapcsolatban is. A sokfelé ágazó, bel- és külföldi kapcsolatokkal, magyarokhoz és románokhoz fûzõdõ baráti szálakkal rendelkezõ – s a kapcsolatok életben tartását állandóan szorgalmazó – Gáll Ernõ Naplója tanúskodik arról is, hogy a diktatúrában milyen nehéz hiteles és kielégítõ információhoz jutni; nemegyszer panaszkodik a tájékozódás nehézségeire a napló hõse, akárha nem is egy centrumban, hanem valahol a végeken, példának okáért a Kárpát-medence keleti peremének valamely székely falujában élne...

Pályájának az 1945-öt követõ egy-két évtizede alatt Gáll Ernõt is, mint annyi jelentõs kor- és eszmetársát, a Sinkó Ervin által diagnosztizált „önkéntes vakság” gátolta a tisztánlátásban, ezt követõen pedig a pártállam által épített megfoghatatlan, de létezõ falak és szögesdrótok állták el mind a teljes körû tudományos tájékozódás, mind a szabad, nyílt emberközi kapcsolatok kiteljesedésének útját. A napló hõse a romániai kommunista hatalom részérõl az 1980-as években elszenvedett megaláztatások ellenére is magára vonatkoztatottan ragaszkodott a legalitáshoz (lásd 1985. július 2-i és 1990. január 3-i bejegyzéseket!), holott általános érvénnyel kimondta a felismerést, hogy „a hajbókolás, a behódolás csak növeli a támadó igényeit, szégyentelenségét és energiáit. /.../ Ha engedünk a zsarolásnak – akár mint nép, akár egyenként –, teljesen elveszítjük szabadságunkat. /.../ Közben az is igaz, hogy a ’nem’-et mondó rizikót vállal. Bizonyos hõsiességre van szüksége. De jobb életünket kockáztatni, mint bilincsekben élni, és önmagunkat elveszíteni.” (1988. február 27-i bejegyzés) Késõbb, a kelet-európai térség kommunista rendszereinek – valamint a Szovjetuniónak – a bomlása, illetve bukása idején az új politikai-társadalmi folyamatokat és kollíziókat illetõen rémületének, másutt meg értetlenségének adott hangot (lásd 1988. április 25-i, illetve 1990. március 8-i bejegyzések!), nem meglepõ tehát, ha tapasztalnia kell 1990 elején, hogy közéleti szereplésre, kisebbségi szerepvállalásra nem kínálkozik számára komolyabb alkalom: úgymond leírták azt, aki az elsõk között dolgozta ki a nemzetiségi kérdés elméleti alapvetését – jegyzi meg keserûen 1990. április 19-dikén.

1990 elsõ napjaiban veti papírra a naplóíró élete summáját is: „Az én életemet mindenesetre a fasizmus hitleri és sztálini változatai határozták meg. Áldozat és az utóbbi esetben sokáig öntudatlan, megtévesztett és másokat megtévesztõ közremûködõ voltam. Néhány nappal ezelõtt még a securitatétól rettegtem, az elmúlt fél évszázadban (néhány év kivételével), hol intenzíven, hol kevésbé, felváltva a szigurancától, a horthysta kémelhárítótól, a Gestapótól, majd a securitatétól kellett félnem. Nyilvánvaló, hogy az állandó nyomás alatt én is eltorzultam. A félelem rettentõ pervertáló, jellem- és szellemrontó erõ. Ezzel együtt a kettõs kisebbségi státus – a maga változó jelentéseivel – is zavaró mozzanatként érvényesült, de ugyanakkor ösztönzõ tényezõként is hatott.” (1990. január 6-i bejegyzés) Ennek az ösztönzõ tényezõnek köszönhetõen folytatta Gáll Ernõ azokat a stúdiumokat – szavajárása szerint: kínból kéj –, amelyek kisugárzása ma sem szûnt meg a – romániai – magyar közgondolkodásban.

Gáll Ernõ: Napló. I. 1977–1990.
Polis Könyvkiadó, Kolozsvár

 
 
 

Borcsa János

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu