buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Árván a zajló Budapesten – Juhász Ferenc 75 éve


2003.09.14

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Képzeljük el, hogy Petõfi megéri a 75. életévét. 1898-ban, a millénium kellõs közepén. Avagy Ady Endre. 1952-ben. S József Attila, 1988-ban. Elképzelhetetlen? Persze, hogy elképzelhetetlen. Petõfi is, Ady is, József Attila is azért lehettek a „legnagyobbak”, „nagyobbak”, mint Arany, Babits vagy Kassák, mert nagyságukhoz hozzájárult legendájuk s korai haláluk is.

Ám mégis... mi lett volna, ha mégis megérik? Ünnepelték volna õket? Nemzeti ünnep lett volna a hetvenötödik születésnapjuk? Mert nemrég, 2003. augusztus 16-án ilyenfajta nap köszöntött ránk. Az akkor a 75. esztendejét betöltõ Juhász Ferenc, tetszik vagy sem ez valakinek, a fentebb felsorolt legnagyobbak közé tartozik. S hogy mégsem az elsõk között foglal helyet, az talán éppen azért van, mert megérte a magyar költõ esetében oly ritka jubileumot, s nem kaszálta õt le korán a Förtelmes Kaszálógép. Így csak az Arany-Babits-Kassák kategóriája juthat osztályrészéül, s ez, jól tudjuk, Kelet-Közép-Európában, mindig kevesebb, mint a vérükbe fulladt hõsök státusza. A magyar literatúra kedveli a hõsi korahalottakat, s nem becsüli a hosszú életkort. De hogy ennyire ne becsülje?

Nézzük jubilánsunkat, Juhász Ferencet! Huszonkétéves korában, 1950-ben (!) Kossuth-díjas. 1954-ben, huszonhatévesen megírja A tékozló országot, a Zalán futása és Arany eposzai óta a legjelentõsebb magyar eposzt. S 1956 végén megjelenik A tenyészet országa címû gyûjteményes kötete, benne a magyar költészet emlékezetes verseivel (A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából – eredetileg Szarvas-ének –, Babonák napja: csütörtök, amikor a legnehezebb, Vers négy hangra, jajgatásra és könyörgésre, átoktalanul).

A tékozló ország megjelenése után jelenti ki Hatvany Lajos, Ady és József Attila felfedezõje-mecénása, hogy Juhász a harmadik a sorban. Aztán jött persze 1956 (ahogy korábban 1849, 1919 s 1945), s Juhász nagyívû költészetét is kettévágta a kegyetlen történelem. Nem biológiailag, szellemileg. S lehet, hogy ez nagyobb tragédia volt, mintha másként történik, s Juhász végleg elnémul. Hogyan is írta, épp 56 után egy másik méltatlanul elfelejtett nagy költõ, Benjámin László: Arany Jánoshoz címû versében?

    Vannak, kiknek búcsúzni sem kell, viszik a mennybe csudaszárnyak
    Kedvenc fiai az idõknek, gyûrûsei a szép halálnak...
    S van, ki fizetne a halálért, menne, menne, rontják az évek,
    de nem kell a ringyó halálnak, ittmarad önmaga sebének...
    Téged a halál ittfelejtett, dicsõségedben elesetten,
    Rossz életedbe számûzötten, árván a zajló Budapesten...

Juhász 56 után majd tíz évig hallgat. S noha 1964-ben megjelenik a Harc a fehér báránnyal, ez voltaképpen az 56-ban félbeszakadt kötet befejezése. Egyetlen késõbb fogant, a Szarvas-énekhez méltó új vers van benne, Az éjszaka képei. Aztán persze normalizálódik az itt felejtett vándor is, a hatvanas évek végétõl megállíthatatlan folyamként ömlenek az újabb époszok (Gyermekdalok, A Szent Tûzözön regéi, Anyám, A halottak királya, késõbb a Halott feketerigó, a Fekete saskirály, a Krisztus levétele a keresztrõl), költõjük még hivatalos literátorrá is válik, évtizedeken át az Új Irás fõszerkesztõje, ám a Juhász-hívõk (még õk is, vagy éppen õk) egyre elégedetlenebbek.
Juhász soha nem tudja megismételni hajdani produkcióját, s hetvenöt éves korában voltaképpen elfelejtette õt (is) az irodalmi élet. Okkal-é avagy ok nélkül? Mert hát képzeljük csak el azt is, hogy ha ugyanaz megtörténik Petõfivel, Adyval, József Attilával? Ha nem halnak meg oly korán, hanem évtizedeken át írják újabb, akár rossz verseiket is, akkor a húsz-harmincévesen megírt remekeik már nem lennének remekek? Amiért Juhász nem halt meg huszonévesen, azért a Szarvas-ének, a Vers négy hangra, A tékozló ország és Az éjszaka képei már nem nagy versek, már nem érvényesek? A szó szoros értelmében megáll az ember esze.

Itt él közöttünk évtizedek óta egy nagy magyar költõ, amilyen „Hét évszázad” alatt is legföljebb öt-hat találtatott, s amilyen a mai világirodalomban is kevés akad, ha akad egyáltalán s a süket kortársutókor, a Faludykért, Petrikért, Orbán János Dénesekért (van-e ki e nevet nem ismeri?; õ volt az, aki egy tévémûsorban, egy ankét során föltette a kérdést, hogy mit keres a század legjobb magyar költõi között Juhász Ferenc?), szóval a süket utókor pedig csak leköpni tudja az egyik legnagyobbját.

Személyes emlékem: egy könyvheti dedikáláson órákig egyedül ültem Juhász Ferenccel, anélkül, hogy egyetlen érdeklõdõ jött volna dedikáltatni. Akkor, amikor tizedrendû perc-emberkék (tévé-sztárok, hordó-politikusok) dedikációira százak sorakoztak. S késõbb még azt is megtudtam, hogy az elárusítók be sem merték vallani Juhásznak, hogy a Könyvhéten egyetlen könyvét sem adták el. Hát, ami ezt illeti, ez még József Attilát is túlszárnyalta.

Hogyan is folytatja Benjámin László?

    Keserû, hajlott öregember! Téged a sors ugyan megáldott,
    itthagyott néped miatt fájni, siratni eltûnt jóbarátot.
    Téged a halál ittfelejtett, dicsõségedben elesetten,
    Rossz életedbe számûzötten, árván a zajló Budapesten.

 
 
 

Cselényi László

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu