buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 20, kedd
István napja





















Évfordulók:
1901: Salvatore Quasimodo születése (Modica)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Az író mint ember


2003.07.03

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Az író nem ember, legalábbis nem olyan, mint én – gondolja az átlagolvasó (aki természetesen nincs) –, bizonyára nem úgy él, nem úgy gondolkodik, mint akárki, egyébként nem lenne író. Ezért is érdekel bennünket annyira az elõzõ századok íróinak, s nem különben kortársainknak a magánélete, neveltetése, családi háttere, hétköznapi tevékenysége stb. Ezért is olvassuk oly nagy élvezettel az életrajzi munkákat, az életútinterjúkat, az írókkal való beszélgetéseket (hiába is mondja Esterházy Péter: „ez nem normális dolog, hogy az írók beszélnek. Az író nem beszélõ állat, az író az író állat!”) – valljuk be, kicsit hasonló kíváncsiság munkál ilyenkor bennünk, mint a bulvárlapok olvasóiban, akik a mai sztárok (az író mint sztár?) magánéletébe próbálnak bepillantani.

Cs. Liszka Györgyi nem bulvárlap-interjúkat készített, de a dunaszerdahelyi Nap Kiadónál Ezüstszálon címmel megjelent kötetében közreadott beszélgetései nagyrészt a fenti kíváncsiságot is kielégítik. A nyolc jeles írót, idõsebbet és fiatalabbat, felvidékit és magyarországit (Barak László, Bereck József, Bettes István, Esterházy Péter, Grendel Lajos, Hizsnyai Zoltán, Tõzsér Árpád, Varró Dániel) ugyanis olyannyira testközelbe hozza, hogy néha már-már úgy érezzük, magunk is ott ülünk a beszélgetõpartnerek mellett. A valóságos, élõ, baráti beszélgetésekre jellemzõ könnyedség, fesztelenség, látszólagos kötetlenség, pajkos évõdés, intellektuális humor bennünket is felold és magával ragad, már-már a személyes találkozás élményével ajándékoz meg. Természetesen kettõn áll a vásár, de nyilvánvaló, hogy az interjúkészítõ személyisége, közvetlenséggel elegy laza erõszakossága, ugyanakkor felkészültsége, az életmûvekben való jártassága (és a partnerei többségével már korábbról meglévõ kontaktusa, sõt a bevezetésben bevallott irántuk érzett szeretete) nélkül nem ilyen szövegek születtek volna. Az pedig az utólagos újságírói, sõt írói teljesítményét dicséri, hogy az írott változatok vissza tudják adni az egykori beszélgetések atmoszféráját, egy-egy pillanat feszültségét éppúgy, mint a varázsát.

Az interjúkészítõt ezúttal elsõsorban nem az író, hanem az ember érdekli, pontosabban inkább: az író, mint ember. „… szerinted, ki az a Hizsnyai Zoltán?” teszi fel a látszólag bugyuta indító kérdést például a többkötetes költõnek, a szlovákiai magyar szellemi életet a kilencvenes évek elején megbolygató esszéistának, a Kalligram folyóirat fõszerkesztõjének. Jön is mindjárt a méltó válasz: „Hizsnyai Zoltán én volnék, aki 1959. február 13-án születtem a Gömör megyei Rimaszécsen…” Vagy az is jellemzõ, ahogy a Barak Lászlóval, a szintén költõként és publicistaként, a Nap Kiadó igazgatójaként, közéleti emberként ismert alkotóval lefolytatott beszélgetés indul: „Hát ki is vagy te tulajdonképpen, miféle szerzet? – Ember vagyok. Legalábbis úgy néz ki, mintha ember volnék. Végül is.” Az egy-egy ilyen kezdés után lezajló párbeszédbõl aztán fokozatosan és érzékletesen körvonalazódik maga az emberi arc is.

Abban, hogy valaki milyen emberré válik, nagy szerepe van a genetikai örökségnek, a családi háttérnek, a neveltetésnek, az iskoláknak, a pályakezdõ élményeknek és lépéseknek (az elsõ versek megírásának), az emberi kapcsolatok alakulásának. Jól tudja ezt Cs. Liszka Györgyi, rendre rá is kérdez beszélgetõpartnereinél, akik közül többen maguk is épp ezt hangsúlyozzák. A prózaíró Bereck József, aki civilben a Csallóköz címû lap fõszerkesztõje például azt mondja: „Nézi az ember a szüleit, önmagát, és rá kell jönnie, hogy az élet genetikai folytonosság. Egy végeérhetetlen láncolat, melynek elején és végén maga az Isten áll, és hogy nincs szebb, mint láncszemként ebbe beleépülni. Hogy õk tulajdonképpen én vagyok…”; vagy Tõzsér Árpád így beszél az apaságról: „Ez kapcsolt bele az emberi folytonosságba, ez az a kontinuitás, melyet, ha valaki nem érez, akkor az égvilágon nem értett meg semmit. Hogyha hátranyúlok, még fogom apám, anyám kezét, ha elõre, akkor meg már a gyerekeimét… Megérezni ezt a kozmikus egységet, ez az az ezüstpillanat, melyben talán a mindenség található.” A hat szlovákiai magyar íróval való beszélgetés külön érdeme, hogy a múltról beszámoló részletei nemcsak az „emberré válás” folyamatához szolgálnak érdekes adalékokkal, de a felvidéki magyar társadalom-, illetve mûvelõdés- és irodalomtörténethez is, hiszen a felnõtté válások, az írói, közéleti pályák kibontakozása, alakulása az elõzõ, kellõen még mindig nem feldolgozott évtizedekben zajlott le.

A szintén rendre visszatérõ, ezért a beszélgetéseket (minden élvezetességük ellenére) kicsit egysíkúvá, sztereotíppá tevõ kérdéskör a nõkhöz való viszonyt érinti. Férfiak emberi portréjának megrajzolásához ez nyilván nem mellékes, és hát nõ kérdez férfiakat, talán ez is indokolttá teszi a kérdést, de az igazi magyarázatot mégis inkább az adja, hogy az interjúk többségét az Új Nõ címû pozsonyi lap rendelte meg, és rövidített változatuk eredetileg ott is jelent meg. A „Mi a véleménye a nõkrõl, úgy általában?” kérdés feltevése a többek között az Egy nõ címû könyvet megíró Esterházy Péternek még csak indokolható is (vagy éppen neki nem?), de hogy a kitûnõ költõtõl Bettes Istvántól miért kérdez ilyeneket („Mit gondolsz a nõkrõl?”; „Szereted a nõket?”) egy nõ, még ha egy nõi magazinnak is dolgozik, az kevésbé világos. Többet megtudunk az emberrõl, tehát eredményesebb a kérdésfeltevés, amikor a házasság, a család intézményéhez, a gyerekekhez való viszony kibeszélésévé tágul, mint például a Grendel Lajossal vagy az Esterházyval folytatott beszélgetés, ez utóbbi ugyanakkor rövidebb és több szempontból csonkább a többinél, mert másról szinte nincs is szó, hiányzik belõle például a fent vázolt elsõ kérdéskör.

S nekem általában mégiscsak hiányzik az írói életmû, illetve az egyes írói mûvek, de legalább azok világának szervesebb és gazdagabb felhasználása, mozgósítása a dialógusok során (a beszélgetések után közölt egy-két vers, illetve prózai szöveg ezt nem tudja pótolni), hiszen az emberi arc mégiscsak az írói teljesítmény miatt válik számunkra érdekessé. Persze, ez már lehet, hogy szakmai ártalom, hiszen magam is készítettem az elmúlt években írókkal beszélgetéseket, melyekben épp ellenkezõleg, szinte csak a mûvekre, életmûvekre koncentráltam, s ezeket, nyilván, azért lehetne kárhoztatni, mert magukról az alkotókról nem sokat lehet belõlük megtudni.

Cs. Liszka Györgyi beszélgetéskötete mindenesetre hatásosan érvel amellett, hogy az ismert írókat emberközelbe hozó, bölcs gondolataikat szórakoztató formában elõadó interjúknak helye van, mind lapjainkban, mind a könyvpiacon. Különösen akkor, ha olyan irodalomtörténeti szempontból fontos tények is megtudhatók belõlük, mint például az, hogy Tõzsér Árpád fiatal korában nõfaló fenegyerek volt, hogy Varró Dániel máig is szereti a gagyi társasjátékokat, s hogy Esterházy Péter miért is rágja a körmét.

Cs. Liszka Györgyi: Ezüstszálon
Nap Kiadó, Dunaszerdahely
191 oldal

 
 
 

Elek Tibor

Nap Kiadó (Dunaszerdahely)

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu