A zsidóság tragédiája úgy tûnik present continue, folyamatos jelenidõ. Nem feledhetõ és nem kárpótolható, szörnyû emlék, amivel az európai kultúrának mindenkor szembe kell néznie, és ezáltal önmagával is – hiszen hozzátartozik történelméhez. Talán morbid ötlet, de tekinthetnénk a holokausztot a világörökség részének, a nemzeti parkok, paloták és bortermõ vidékek mellett, legyen ott megfoghatatlanul és jóvátehetetlenül, élõ példaként arra, hogy az emberiség nem csak teremteni képes. A soah, a koncentrációs táborok túlélõi mintha személyenként testesítették volna meg a zsidó nemzet sorsát. Hazát, otthont kerestek maguknak, ahogy õseik tették régen, egy helyet, ahol újra kezdhetnék életüket. Felejteniük talán csak nekik szabad, õk azonban nem voltak képesek erre.

Anton Balázš szlovák író, újságíró könyve róluk szól, szenvedéseikrõl és magányukról – arról a magányról, amit „egészséges”, sértetlen lelkû ember soha nem tapasztalhat meg. A feledés földjének hõsei – az Auschwitz haláltáborát túlélõ Kohn Mirjam és Feldmár Erna, Jakub Beòadik, a kezdõ fotográfus, Albert Kalina (más nevén Katz Áron) a Palesztin Hivatal fõnöke – a második világháború utáni Pozsonyban küszködnek a maguk és sorstársaik boldogulásáért. A vasfüggöny leereszkedésének idõszaka ez, amikor az amerikai és szovjet csapatok által „felszabadított” askenázi zsidóság jelenléte hirtelen nemkívánatossá vált Közép-Európában. Erna Magyarországról, az állambiztonsági szervek vizsgálódásai elõl menekül a szlovák városba, hogy a Palesztin Hivataltól támogatást kérjen; Mirjam és Kalina pedig az Izraelbe igyekvõ, kivándorló zsidókat segíti (közöttük Ernát is), akár illegális eszközöket is felhasználva céljaik eléréséhez. Jakub, a fényképész egy útlevélkép készítése kapcsán keveredik az ügybe. Mindnyájukat figyeli a cseh titkosrendõrség – a kommunista karhatalom gyanúja szerint ugyanis az országot elhagyó zsidók aranyat és devizát visznek magukkal Izraelbe. Az események tovább bonyolódnak, mikor Pozsonyban feltûnik az izraeli biztonsági erõk, a Hagana egyik meghatalmazottja, bizonyos Négus, hogy fegyverszállítmányokat rendeljen országa számára. A regény természetesen nem mentes a szerelmi szálak bonyolódásától sem, és a szereplõk (meglehetõsen összetett) érzelmi életének bemutatása A feledés földjét csak még izgalmasabb mûvé teszi.

Anton Balázš regénye egy egész korszakot tesz újra élõvé. Tanulhatunk belõle. Ha a múlton nem is tudunk változtatni, a jelenünkön talán igen, és meg is kell próbálnunk. Hogy a tudatlanságból eredõ idegengyûlölet, a xenofóbia ne harapózhasson el környezetünkben, világunkban, soha (soah) többé már.

Anton Balázš: A feledés földje
Ab-Art Kiadó
135 oldal, 1300 Ft

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!