buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
A lelkes hatalom


2003.07.03

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Kunderának a regény a szabadság mûvészete
 

Mit tehet az ember az elszabadult hatalom ellen, amelynek lelke van? Amely állandóan a meggyõzõdésre, a jobb belátásra apellál, amely áhítozik a megértõ együttérzésre? Amely önnön mérhetetlen kegyetlenségét, embertelenségét mint valami világtörténelmi szükségszerûséget kívánja elfogadni, mint valami kínos, kellemetlen kötelezettséget, amelytõl szabadulna persze minden erejébõl, de hát sajna – nem lehet. Ha a munkásosztály érdeke úgy kívánja, mit lehet tenni, ha tetszik, ha nem, gyilkolni kell, eltiporni, megalázni, megfélemlíteni, elhallgattatni, számûzni, lehetetlenné tenni, lejáratni. Nagy teher ez, elvtársak, igen nagy teher, de viselnünk kell, mert bennünket nem akármilyen fából faragtak. És lelkünk tágas, mint az orosz sztyeppék...

Mit tehet az ember a lelkes hatalom ellen? Amely talán még rosszabb, mint a lelketlen, hiszen az legalább nem akarja, hogy áldozatai szeressék. De a lelkes hatalom állandó, kielégítetlen szeretethiányban szenved.

„A megszállás harmadik napját éltük. Az autóm kormányánál ültem, valahol Prága és Ceske Budejovice között. Az országutakon, a földeken, az erdõkben, mindenütt orosz katonák táboroztak. Aztán megállították az autómat. Három katona átkutatta. Amikor végeztek, a mûveletet irányító tiszt azt kérdezte tõle: – Kak csusztvujeszty? – vagyis hogy érzi magát? Kérdésében sem rosszindulat, sem irónia nem volt. Ellenkezõleg: a tiszt folytatta: – Ez az egész egy nagy félreértés. De majd minden rendbe jön! Higgye el, mi szeretjük Csehországot! Mi szeretjük magukat! mi vasz ljubim! Az országot tankok ezrei döntötték romba... a cseh politikusokat letartóztatták és elhurcolták, a megszálló hadsereg tisztje pedig szerelmet vall. Értsenek jól, szavaival a tiszt nem azt akarta kifejezni, hogy nem ért egyet a megszállással, szó sincs róla. Akkoriban mindannyian hasonló dolgokat mondtak, és nem az erõszakot elkövetett kéjes szadista beszélt belõlük, hanem egy másik archetípus, a szeretetében megbántott ember: miért nem akarnak ezek a csehek (akiket annyira szeretünk) velünk élni, és úgy élni, ahogy mi? Milyen kár, hogy tankokat kellett bevetnünk ahhoz, hogy megtanítsuk õket, mi az a szeretet!”

Mit tehet az ember a tankok szeretettanfolyama ellen?

Például kiröhögi õket.

Bohócot csinál belõlük.

Fityiszt mutat nekik.

Kelet-Közép-Európában a regényírók közül kétségtelenül Milan Kundera mutatta a legnagyobb fityiszt a szovjethatalomnak, orbitális fityiszt dugott az elvtársak orra alá, gargantuai méretût, hogy attól kódulhattak. A fityiszmutogatás a Jakab és az urával kezdõdött 1971-ben, amelyet – ki tudja, miért – nem siettek magyarra fordítani vidám barakkunk jeles szlavistái, így aztán csak most jelent meg a francia kiadáshoz 1981-ben írott elõszóval, amelybõl az imént idéztem. Kundera Diderot-hoz és a karneváli nevetéskultúrához fordul védelemért a hatalom érzelmességével szemben, és a Félkegyelmû megrendezése helyett – amelynek lehetõségét egyik barátja ajánlotta föl neki, miután az író minden mûvét betiltották Csehszlovákiában – inkább variációt ír a Mindenmindegy Jakabra.

Persze, nem Kundera volt az elsõ kelet-európai értelmiségi a huszadik században, aki a karneváli harsányságban, tobzódásban, alpáriságban keresett tápláló energiát magának az embertelen arcú szocializmus szentimentális uraival szemben. Ennek az egész törekvésnek a lényegét talán a zseniális orosz irodalomtörténész és filozófus, Mihail Bahtyin ragadta meg a legmélyebb és legátfogóbb módon a Rabelais és a népi nevetéskultúra címû nagymonográfiájában. Bahtyint persze – persze? – szintén számûzte Sztálin, mint ahogy Kundera is számûzetésbe kényszerült, mert a hatalom kevés dolgot tûr annál nehezebben, mint ha kiröhögik. És Svejk népe remekül tud röhögni.

„Az ország vezetõit, mint holmi bûnözõket, az orosz hadsereg elhurcolta, senki sem tudta, hol vannak, mindenki reszketett az életükért, és az oroszgyûlölet alkoholként kábította az embereket. A gyûlölet részeg ünnepsége volt ez. A cseh városokat ezernyi kézzel festett plakát díszítette, rajtuk gúnyolódó feliratok, epigrammák, versek, Brezsnyevnek a karikatúrái, és persze a hadseregének, melyen az emberek úgy nevettek, mint az analfabéták cirkuszán” (Kundera: A lét elviselhetetlen könnyûsége, Bp., Európa, 1992.). „Tereza rengeteg filmet fényképezett el. A felvételek jó felét elõhívatlan negatív formájában szétosztogatta a külföldi újságíróknak (a határok éjjel-nappal nyitva álltak, jöttek-mentek a külhoni riporterek, hogy legalább körülnézzenek, s minden dokumentumért hálásak voltak). Sok fényképe jelent meg a legkülönfélébb külföldi újságokban: tankok voltak láthatók rajtuk, fenyegetõ öklök, rombadõlt házak, piros-kék-fehér véres zászlóval leborított halottak, motorbiciklis fiatalemberek, akik vadul száguldoztak a tankok körül, és hosszú rúdra erõsített nemzeti zászlót lobogtattak, elképesztõen kurta szoknyát viselõ fiatal lányok, akik provokálták a szerencsétlen, szexuálisan kiéhezett orosz katonákat, s szemük láttárta csókolóztak az ismeretlen járókelõkkel” (u.o.).

Az elképesztõen kurta szoknyák pimasz erotikájánál nincs hatalmasabb érv az elszabadult hatalom
ellen. Ezt írta meg Kundera a Jakabban is – az erotika felszabadító hatalmát. Vásári komédia –konyhafilozófiai betétekkel fûszerezve – senki nem veszi túlságosan komolyan magát, így aztán a dologban van valami hátborzongatóan, kísértetiesen, fájdalmasan, esendõen komoly. A Jakab és az ura közti kurta párbeszédek néha Stoppard, néha Beckett felé hajlanak, Estragonba oltott Rosencrantz, Vladimirba csavarodó Guildestern, modern Sancho és a búsképû, lóvá tett lovag. Mindez a Canterbury mesék modorában, Diderot nyomán, szabadon.

Szabadon. Kunderának a regény a szabadság mûvészete. A mi szabadságvágyunkat, közép-kelet-európaiakét, a huszadik században Kundera írta meg nekünk, magyaroknak is. Õ írta meg az én kedves könyveimet, amelyek tucatnyi költözés után is újra meg újra föltûnnek a könyvespolcomon. A lét elviselhetetlen könnyûségének filmváltozatában bemutatott dokumentum-felvételek a baráti tankok prágai randalírozásáról katartikus erejûek. Talán ezért is van, hogy a filmet máig nem forgalmazták a magyarországi mozikban.

A bársonyos forradalmak katarzisát Kundera elõlegezte meg nekünk. Hogy azután a rendszerváltoztatás nagy kalandja nálunk, itt Magyarországon sok tekintetben tévútra jusson, megtorpanjon, visszavegye magát. Olvassuk tehát Kunderát:

„Aki úgy gondolja, hogy a közép-európai kommunista rendszereket kizárólag bûnözõk hozták létre, az nincs tisztában egy alapigazsággal: a bûnös rendszereket nem bûnözõk hozták létre, hanem lelkes emberek, akik hitték, hogy a paradicsomba vivõ egyetlen utat fedezték fel. Derekasan védték meggyõzõdésüket, és ezért sok embert kivégeztek. Késõbb kiderült, hogy szó sincs paradicsomról, a lelkes emberekbõl következésképp gyilkosok lettek.

Ekkor mindenki nekiesett a kommunistáknak: Ti vagytok felelõsek az ország nyomorúságáért (elszegényedett és lepusztult), önállóságának elvesztéséért (orosz függõség alá vettetett), a justizmordokért! A megvádoltak így feleltek: Mi nem tudtuk! Bennünket becsaptak! Mi hittünk! Lelkünk mélyén ártatlanok vagyunk!...

...Tomás a következõ meggyõzõdésre jutott: nem az az alapkérdés, hogy tudták-e, vagy nem tudták, hanem hogy ártatlan-e az ember csak azért, mert nem tudta. Mentes-e a trónuson ülõ tökfej mindennemû felelõsségtõl csak azért, mert tökfej?

Tegyük fel, hogy a cseh államügyészt, aki az ötvenes évek elején halált követelt az ártatlan vádlottra, az orosz titkosrendõrség és országának kormánya félrevezette. de hogyan lehetséges, hogy ma, amikor már tudjuk, hogy a vádak abszurdak voltak, a vádlottak pedig ártatlanok, ugyanez az államügyész lelke tisztaságát bizonygatja, és mellét döngeti: az én lelkiismeretem tiszta, nem tudtam, hittem! Hát nem éppen abban rejlik jóvátehetetlen bûne, hogy nem tudta, hogy hitte.

Tomás hallotta a belsõ tisztaságukat védelmezõ kommunisták kiabálását, és arra gondolt: tudatlanságotok okozta, hogy ez az ország talán évszázadokra elvesztette szabadságát, ti meg azt kiabáljátok, hogy ártatlannak érzitek magatokat? hogy bírjátok ezt nézni? Hogyhogy nem vagytok megrémülve? Láttok ti egyáltalán?” (u.o.).

Milan Kundera: Jakab és az ura
Európa Könyvkiadó
146 oldal, 1500 Ft

 
 
 

Orosz István

Európa Könyvkiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu