buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Egy tudós muzsikus, aki szívvel (is) gondolkodik


2003.07.03

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Nikolaus Harnoncourt diadalmasan megérkezett Magyarországra, muzsikusként és gondolkodóként egyaránt. Jelenleg – két forgalomban lévõ könyvvel, egy tõle, egy róla – õ a legjobban reprezentált kortárs komolyzenei elõadómûvész. Neve így tartósan lekerülhet a „Miért nem kell nekünk…?” igen terjedelmes, képzeletbeli listájáról. (Például Glenn Gould vagy Kurtág György mellõl, hogy csak zenészeket említsünk.)

Harnoncourt magyarországi diadala nemcsak örvendetes, de elgondolkodtató és biztató is, hiszen vele egy rendhagyó (anti-)világsztárt fogadtunk be, olyat, akinek rendszerint csupán szûkkörû a rajongótábora. Ráadásul a hagyományokra hivatkozó, de inkább korlátolt zenészeket és zenehallgatókat olykor sokkolóan „provokáló” nézetei ellenére (nálunk, sajnos, nem miatta) népszerû. Kevesen mernek ilyeneket mondani: „számomra nem léteznek ’sztárok’. Számomra nagy zenészek léteznek, legyenek akár énekesek, akár hangszeresek. Minél nagyobbak, minél jobbak, annál kevésbé akárják önmagukat mutogatni, annál inkább törekszenek arra, hogy a zene tartalmát megfelelõen érvényre juttassák.” Vagy: „a technikai perfekció elérése után kezdõdik csak az igazi munka” – ezt Glenn Gould is mondhatta volna (õt sem igazán szeretik a zenészek). (Idézetek egy 1985-ös interjújából.) De sok bírálatot váltott ki a régi zene egyik apostolának tartott muzsikus az alábbihoz hasonló kijelentéseivel is: „Engem nem érdekel a korbeli elõadás rekonstrukciója. Csak ott használok korabeli hangszereket, ahol ez egy mai elõadáshoz zenei szempontból elõnyösebb.”

A Mester elsõ hazai, ma már antikváriumokban is beszerezhetetlen könyve, A beszédszerû zene (Musik als Klangrede), alcíme Utak egy új zeneértés felé, 1990-ben jelent meg az Editio Musicánál Péteri Judit fordításában, még viszonylag frissen, az 1985-ös 5. kiadás alapján (az elsõ kiadás 1982-es, a fordítás 1988-as keltezésû). Két figyelemre méltó esszé üdvözölte: Balassa Péteré, aki Harnoncourt módszerét Hermann Hesse Az üveggyöngyjáték címû regényében leírtakhoz hasonlította, Dolinszky Miklós pedig, részben Balassa nyomán, Harnoncourt és Gadamer párbeszédérõl értekezett. E kötet 1984-ben kiadott párdarabjának magyar fordítására 2002-ig kellett várni. Az Európa Könyvkiadónál Zene mint párbeszéd lett a címe, nem igazán szerencsésen (a Der musikalische Dialog után), Dolinszky Miklós fordításában. Átfogó portrét nyújt Nikolaus Harnoncourt-ról Monika Mertl Szívvel gondolkodva… címû könyve (Mágus Kiadó, 2002, fordította Sarlós O. Zsuzsa), mely alcíme szerint az Harnoncourt házaspár életrajza, 1999-bõl. A Mágus Kiadó kötetét bármelyik mûvész megirigyelhetné: színes borítójú keménytáblájú kötés, CD-melléklettel. A megélénkülõ zenei könyvkiadásunknak igazi értékei e Harnocourt-könyvek.

Monika Mertl munkája kézikönyvszerûen foglalja össze Harnoncourt legfontosabb nézeteit, de egyiket sem abban a terjedelemben, hogy nélkülözhetõvé tenné az eredeti írások ismeretét, így bármennyire is megkésett a Zene mint párbeszéd c. kötet, szerencsésen egészítik ki egymást. (Bár az igazi elméleti alapvetés inkább A beszédszerû zene c. kötetben található.)

Nyilvánvaló, Harnoncourt korunk egyik legjelentõsebb muzsikusa, kiemelkedõ gondolkodója, tudósa, musicus doctusa. Azon kevés zenészek egyike, akit gondolatai alapján is becsülhetünk, melyek rendszerré álltak össze.

Talán az olyan filológuséhoz hasonlíthatjuk Harnoncourt munkamódszerét, aki egy mûnek nemcsak a leghitelesebb és legteljesebb szövegét „állítja” elõ, megtisztogatva a szöveg minden egyes betûjét, hanem egyben a legmélyrehatóbb értelmezését is adja. Minden mûvel, minden alkalommal szinte mindig elölrõl kezdve végig járja a megértés útját. A régi zenei mozgalom, melynek Harnoncourt egyik úttörõje és kiteljesítõje, erre a tartósan megújulni képes, mindig önálló úton járni kényszerülõ módszerre épül, és ezzel forradalmasította a zeneértést és -interpretációt, törvényszerû, hogy képviselõi eljutottak a kortárs zene elõadásáig. (Sajnálatos, hogy Harnoncourt írásait csak Mozart mûveiig ismerhetjük meg egyelõre. A magyar könyvkiadás akár kezdeményezõje is lehetett volna egy „friss” Harnoncourt kötet összeállításának.)

E teljes(ebb) megértésre törekvés Harnoncourt-nál párosul a „koncertüzem” elutasításával is, mintegy sugallva, hogy a kettõ nehezen összeférhetõ. A Mester írásai, nyilatkozatai ugyanazt a megvilágosító hatást nyújtják, mint zenei interpretációinak többsége, melyek nem kis része immár nyugodtan korszakosnak is nevezhetõ.

Hiányérzetem is maradt e könyvek olvastán: Bachról vártam voltam több revelatív fölismerést, talán személyesebbet, valami „titkot” Talán ez is oka lehet a személyesség megjelenésének: „olyan alaposan kidolgozta mûveit, hogy ebben a közegben nem jutott hely az elõadói szabadságnak”. Igen fontos viszont Bach személyiségének, mélységes vallásosságának megértéséhez az, amit paródia-módszerérõl ír: mindig a szakrális mûvekhez használja föl világi mûveit, és nem fordítva.

Ami elmaradt Bach esetében, azt megtaláltam Mozart-írásaiban. A Requiemrõl írja: „Az egész mû mélységesen személyes hitvallásként hatott rám. Félelmetes és megrázó ez egy olyan komponistától, aki életét-élményeit és mûveit mindaddig feltûnõen kettéválasztotta.” Harnoncourt számomra Bach-kantátafölvételei alapján vált legendás mûvésszé. Igazi nagyságát viszont inkább kápráztató részletgazdagságú Mozart-fölvételei alapján éreztem meg (pl. a Prágai szimfónia).
Különleges figyelemet kell szentelnünk Harnoncourt mûvészi egyéniségének világnézeti alapjaira. A Mertl-könyvben szemelvényesen közölt 1991-es Mozart-beszédében így ír:

„Mi zenészek – mint minden mûvész – egy hatalmas szent nyelvvel élünk. Mindent meg kell tennünk, hogy ez ne vesszen el az anyagi fejlõdés szorításában. Nincs már sok idõ, ha egyáltalán még nem túl késõ, mert a gondolkodás és a józan ész, valamint a logika nyelvére való kotlátozottság, és ezáltal a tudományban és a civilizációban elért haladás miatti elragadtatottság mind jobban eltávolítanak minket tulajdonképpeni emberi mivoltunktól. Nem véletlen, hogy ez az eltávolodás a vallásosság kiszikkadásával karöltve jár: a technokráciának, az anyagiasságnak és jóléti gondolkodásnak nincs szüksége vallásra, nem is ismeri a vallást, még csak a morált sem.

A mûvészet éppen hogy nem kellemes ráadás – a mûvészet az istenivel összekotõ köldökzsinór, ez garantálja emberlétünket.”

Hazájában elég mostoha sors jutott Harnoncourt-nak, nem véletlen, hogy Monika Mertl Thomas Bernhardot idézi ezzel kapcsolatban. (Nálunk is elkelne egy bernhardi nagyságú bíráló.) Kényelmetlen alak õ is erkölcsiségével, következetességével egy provinciális környezetben. Az európai mûvészet szellemiségének ezért válhatott egyik elkötelezett, hû örzõjévé, akire hazája sokáig nem tartott igényt, most pedig õ utasítja el annak minden elismerését.

Harnoncourt elõadói népszerûsége talán hozzájárul szemléletének minél szélesebb körû megismertetéséhez, elterjedéséhez.

Monika Mertl: Szívvel gondolkodva...
Mágus Kiadó
275 oldal, 3990 Ft

 
 
 

Zsoldos Sándor

Mágus Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu