buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 20, kedd
István napja





















Évfordulók:
1901: Salvatore Quasimodo születése (Modica)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Rezignált helytállás


2003.07.03

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

A hatvanas évek óta olvasom Bertók László verseit, s vagyok híve költészetének. Irodalomtörténetté vált már pályakezdé-sének idõszaka, annyi mindennel együtt múlt századivá, de bennünk, akik már akkor is éltünk, nemcsak tanbúként van jelen, emlékként, ami volt, hanem ma is létezõként. Nemcsak az emberiség, hanem maga az egyes ember is azonos a személyes történelmével. Amilyen ma, kétezer táján, kétezer után Bertók László verseinek világa, abban ott van a kamaszkor óta eltelt fél évszázad, ott vannak a korai versek meg az érettek is. A legközvetlenebbül természetesen a közvetlenebb elõzmények.

Vannak, akik azt mondják, csak az irodalomtörténészek, kritikusok mániája az alkotók irányzatokba sorolása, az egyes életmûvek korszakokra bontása. Persze minden író más, ám kétségtelenül vannak egymáshoz jobban hasonlítók. S az is bizonyos, hogy az életmûvekben ritka a nagyfokú homogenitás, általában elkülöníthetõk pályaszakaszok. Az viszont kétségtelen, hogy egyetlen szerzõ gyakran több irányzathoz is sorolható: hol egyetlen, hol egymást követõ korszakaira figyelve.- Az 1945 utáni irodalom történetét tárgyaló akadémiai kézikönyvek zömmel a hetvenes években íródott, s 1986-ban megjelent lírakötete például a nemzedékben megkülönbözteti az élménylíra új képviselõit, az intellektuális vershagyomány megújítóit s egy harmadik csoportban a besorolhatatlanokat, köztük Bertókot. Holott akkoriban talán indokoltabb lett volna az elsõ, egy évtizeddel késõbb azonban már inkább a második csoportban jelölni ki a helyét. Egy jelenkori munkának pedig azzal is számot kellene vetnie, hogy milyen a neoavantgárd, a posztmodern és a költõ viszonya. Mindebbõl nyilvánvaló, hogy Bertóknak elhatárolható költõi korszakai vannak. A jelenlegit megelõzte a szonettek kilenc éve, s az õket végérvényesen egybegyûjtõ Három az ötödiken címû kötet 1955-ben. Azóta megjelent a Deszkatavasz (1988), a Februári kés (2000) és most a Valahol, valami. Ez a három kötet nyilvánvalóan egy korszak termése. Arról még korai lenne beszélni, hogy lezárult-e ez a pályaszakasz. Bár közismert az alkotó vonzódása a hármas számhoz, ezt õ maga aligha kezeli fétisszerûen. S a folyóiratokban megjelent újabb, a kötet lezárása után készült versek – egyelõre legalábbis – nem mutatnak lényeges változást, a könyv harmadik ciklusát folytatják szinte.

A hatvanas életévek delelõjén túljutva, testileg döcögõsen., lélekben viharosan száguldva közeledve a hetvenhez, a rendszeres önelemzés ugyanolyan természetes, mint a felnõttkor küszöbén. A létezés hiábavalóságának gondolatával való viaskodás ifjan és idõs korban aligha kerülhetõ meg. A kötet címadó verse is életszámvetés. Nem azzal néz szembe, hogy vajon mindig hasznosan töltötte-e el életidejét, mert erre a kérdésre tudni véli a választ, hanem azon meditál, hogy származott-e kára a családnak, az országnak, bárkinek abból, amit õ elmulasztott, bár talán megtehetett volna. E „mulasztások” oka leginkább a tökéletességre törekvés, a megfelelés ideája volt, de mi lett volna, ha csupán a saját törvényei szerint létezik és alkot. Minderre válasz aligha adható, de az kiviláglik, hogy itt egy meghatározó élményrõl és annak intellektuális megragadásáról van szó. S a konfliktus elsõsorban nem is a tevékenység és annak elmaradása között feszül, hanem az emberi létezés és szûkebben az irodalom funkcióinak kétféle felfogása, értelmezése között. Az egyik a társadalomban létezõ embert és a szolgálatelvûséget tartja elsõdlegesnek, a másik a személyiség minél függetlenebb kibontakoztatását. E kettõsség kiélezése a magyar történelem, a szellemi élet sajátosságaiból következik. Bertók László életmûve és ez a legújabb kötete is példa arra, hogy bármilyen élesen fogalmazzuk is meg a gondokat, van lehetõség a feloldásukra, van lehetõség szintézisteremtõ út megtalálására. Egy részlet a kötet borítóján is szerepel a Ki kérdez? címû versbõl, s ennek így hangik a válasza – csak látszólag paradox módon öltöztetve kérdésbe: „Miért, hogy lent is, fönt is / csak úgy van értelme, ha / ketten vagytok, ha mindketten / nekifeszültök, ha fölfogjátok, / hogy egymás hangja, tekintete / szándéka, szárnya nélkül / senkik vagytok?”

A pályaszámvetés kérdezõ jellege, értékhiányt tételezése jelentõs mértékben az öregedés bajaiból következik. A könyv harmadik ciklusában központi tárgykörré, motívumcsokorrá válik a bajnövelõ öregség. Olyan tapasztalatok, élmények mutatkoznak meg a versekben, amelyek szinte mindenkivel elõfordulhatnak ebben az életkorban, s ezek reflexív és rezignált tárgyalásmódja, az életnek mindezt átszövõ tisztelete mindannyiunkhoz közel hozhatja ezt a költészetet. Mert – a három cikluscímet egybejátszva – az élet valóban kifolyik a Lyukas korsóból, de õ maga érték, amely kivillan, mint Felhõbõl a hold, s ezt az ajándékot Köszön- nöm kellene.

Bertók László: Valahol, valami
Magvetõ Kiadó
94 oldal, 1390 Ft

 
 
 

Vasy Géza

Magvető Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu