buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 22, csütörtök
Menyhért és Mirjam napja





















Évfordulók:
1920: Ray Bradbury születése (Waukegan)
1958: Roger Martin du Gard halála

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Másvilág


2003.06.11

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Mint egy Anyák napi üzenet, került a kezembe május elején Paula Fox: Majomsziget, és Sharon Creech: Anya nélkül soha címû regénye. Mindkét történet a távoli Amerikában játszódik. A két mû alapszituációja azonos, az édesanya elvesztése. Az anya fájdalmas hiánya, hol reményvesztett, hol nekibuzduló keresése motiválja a tizenkét esztendôs Clay Carrity (Majomsziget), és a tizennégy éves kamaszlány, Sal (Anya nélkül soha) cselekedeteit, és ezáltal a regények cselekményét magát. Az Amerikából jöttem, mesterségem címere… valaha közkedvelt játék volt. A mesterséget aztán el kellet mutogatni, gondolnám, virtuális nyelvi akadályok miatt. Nos, az Amerikából jöttem, mesterségem címere: anyátlan (apátlan) árvának lenni kies honunkban se ismeretlen, noha távolról se annyira közkedvelt kamaszkori elfoglaltság. Ebbôl a szempontból se érdektelen ez a két történet. Hogyan is artikulálódik gyermekregény szinten, vagyis kvázi fôhôseink ifjonti lelkén átszûrve, és elbeszélve (nem pusztán megmutogatva) ez a probléma álmaink világában, Amerikában, odaát.

Kezdem Paula Fox fôhôsének, Clay Carrity történetével. A regény azzal indul, hogy a kissrác egy november végi napon arra ébred, hogy anyja eltûnt a szociális szükséglakásból, ami áll egy szûk szobából, a mellékhelyiségek közösek, a folyosó végén. Nos, máris mintha nem New York egyik nyomornegyedében lennénk, közel a Hudson-folyóhoz, hanem... bármelyik nagyobb városban Magyarországon. A Carrity család röpke egy év alatt zuhan az „amerikai álom”, a jómódú alsó középosztály életminôségébôl a munkanélküliség, a nincstelenség, a már-már hajléktalanság poklába azzal, hogy az apa elveszíti képszerkesztôi állását egy csôdbe jutott képeslapnál. Carrity papa küzd, amíg küzdhet. Ám amikor Carrity mama bejelenti, hogy nyomoruk legteljesebb közepén áldott állapotba került, durvábban fogalmazva terhes lett, megszakad benne valami. Mondhatni, végképp terhessé válik számára az a teher, ami a családja eltartását illeti. Lelép. Az anya „áldott állapota” miatt munkát nem kap. Ennyi. A szituáció a szociális pszicho-thiller mûfajára osztható. Pedig a történet még csak itt kezdôdik. Mert mint említettem, a mama is lelép. Még egy cetlit se hagy a fiának, csak huszonnyolc dollárt a zabpelyhes doboz alatt. Clay várja az anyját, amíg várhatja.

Iskolába többé nem megy. Guberál, kukázik, retteg és csavarog. Balsorsában a jószerencse annyit azért segít rajta, hogy útjába terel két jószívû hajléktalant. Náluk húzza meg magát egy parkban. Most meg már mintha nem is New Yorkban vagy például Budapesten, hanem Dickens Londonjában lennénk. A történetet pedig hiteles dokumentumként tekintô olvasó elképed. Nahát! Ilyen van? Még odaát, álmaink kontinensén is lehetséges ez? Clay a karácsonyt és az újévet is melegszívû csöves barátaival éli meg a kôkemény télben. Tüdôgyulladást kap. Kórházba kerül. Innen a sorsa végre egyre jobbra fordul. Meggyógyul, nevelô szülôkhöz kerül, aztán megtalálják az eltûnt, és idôközben második gyermekét megszülô anyát is. A család, ha csonkán is, megint együtt van. A mama méltányos szociális segélyt kap, aztán állása is lesz, bíztatják, ha a hugica már mehet bölcsödébe.

És akkor az olvasó felsóhajt, na ugye, mégse olyan kegyetlen ez a világ, mégse Dickens korában élünk. Hogy miért lépett le a mama? Hát... bekattant. De már bánja. Hogy hogy lesz akkor tovább? Nos, a szerzô, Paula Fox ezt a kérdést hagyja igencsak profi módon nyitva.

A Majomsziget (vagyis a csövesek parkja) megrázó, jól megírt történet. A kiadó és a szerzô nyolc-tizenkét éves olvasóknak ajánlja. Magam elé képzelek néhány kiskamaszt, akik elolvassák ezt a regényt. Egy srácot, akinél otthon azért nagyjából minden rendben van. Túl azon, hogy nyilván nála is mûködik majd a „na jó, de velem ilyesmi nem történhet meg” effektus, azért néhány napig csak nagyobb hálával tekintget anyjára, apjára. Aztán elképzelek egy másik srácot, akinél otthon akad némi hasonlóság az olvasott történethez. Neki meg talán az nyújt majd vigaszt, hogy az ô élete is csak egy mese lehet, ahol a végén minden jóra fordul. Mégis elsôsorban a szülôknek ajánlom ezt a könyvet. Vegyék meg, olvassák el, és adják a gyerek kezébe.

Paula Fox regényét Andersen díjjal tüntették ki, amit a gyermek irodalom Nobel-díjaként tartanak számon. Magyar változatát az Animus adta ki, a fordítás Szántó András munkája, a borítót Beleznai Kornél készítette.

Sharon Creech: Anya nélkül soha címû regényének fôhôse, a nôiségében már-már cseperedô Sal is az anyját keresi. Sal anyja is „bekattan”, itt is a második gyermek talán az átmeneti elmeborulás közvetlen kiváltó oka. Csakhogy itt a várva várt második halva születik. Amíg ez meg nem történik, Sal családja is tipikus amerikai álomcsalád, az alsó középosztály reprezentánsa. A helyszín a Ohio folyó melletti Bybanks városka, illetve a település közelében található kies farm, ahol az apa (amúgy az igazi) sikeresen gazdálkodik. Dehát az anya elmegy, hogy magát megkeresse. Pontosabban azt az ifjúkori önmagát, aki valaha volt, mielôtt férjhez nem ment a tökéletes férfihoz, hogy szüljön egy tökéletes leányt neki. Hogy minden tökéletes, az élet tökéletes, az annyira tökéletesen biztos, ahogy az is biztos, ebben a buliban csak egyvalaki tökéletlen: az anya. Nos, ez a szerzônônek elég ahhoz, hogy a tökéletesen megszerkesztett, tökéletesen könnyfacsaró történetét megírhassa. Távolról se szeretnék különösebben gúnyolódni. Sharon Creech könyve a klasszikus pöttyös regény. Ha romantikus lelkületû kamasz leány lennék, önfeledten kajolnám a fejezeteit, és ha a végére érnék, az sincs kizárva, hogy helybôl kezdeném olvasni elôrôl, elvégre hosszú ám a nyár, pláne ha nem telik a családi költségvetésbôl valami lüktetô nagy nyaralásra.

Sharon Creech cselekményvezetése párhuzamos szerkesztésû. Egyrészt játszódik nagypapa és nagymama kocsijában, akik elhatározzák, hogy Amerikát keresztben csaknem átszelve elviszik az unokájukat az anyához, mégpedig úgy ám, hogy pont anya szülinapjára állítanának majd be hozzá. Lesz ám meglepi, könnyek csorgatása, megbánás és nagy elhatározás: anya haza jön velük, és majd mindenki boldog lesz újra a tökéletes családban. A cselekmény párhuzamos szála egy Euclid nevû kisvárosban játszódik a közelmúltban, ahová az apa költözött Sallal, nem bírván elviselni a tökéletes farm immár tökéletesen felzaklató emlékeit. A közelmúlt történetét Sal meséli el nagyszüleinek a majd egy hétig tartó autózás közben. És a kamaszlány mesélés közben döbben rá, hogy a legújabb és máris legjobb barátnôje, osztálytársa, Phoebe családjának sztorija mely sok mindenben hasonlatos az övékéhez. No persze, itt is a mama lép le, minden magyarázkodás nélkül. Aztán persze kiderül, miért.

A regény tetôpontján mindkét anya elôkerül. Phoebe anyja egy házasság elôtt született, be nem vallott fiú váratlan megjelenése miatt kattan be, és megy el, a sorsát maga elôtt tisztázni. Sal édesanyja buszbalesetben meghalt. Ahogy az autóút végén meghal a csak szeretetre méltó nagyi is. Hát... ha ennyi lenne a történet vége, akkor ez tökéletesen elég lenne ahhoz, hogy akkor mindennek legyen vége. De nem így van. Sal, az apa és a nagypapi képesek visszamenni a farmra, képesek új életet kezdeni, ahogy képesek erre Phoebe szülei is. A keserûség, a gyász könnyei imígyen az öröm könnyeivé édesednek. A mûvet Jonatán Modern Könyvtára sorozatában a Minerva Nova Kiadó adta ki, a magyar szöveg Borsovszky Éva munkája, illusztrálta Komlódi Judit. Mondom, ha lenne egy kamasz lányom, én megvenném neki.

E két Amerikából jött regény után szinte könnyed nyári olvasmányként ajánlhatom Dóka Péter: Az ellopott zsiráf címû ifjúsági regényét. Végre itthon vagyunk. Helyszínünk egy lakótelep valahol Budapesten, szereplôink a játszótér macsó, vagy csak macsónak látszó nebulói. Noha a cselekmény itt is a szülôk átmeneti elvesztésével indul. No, ne tessenek mindjárt nekikomorodni! Fôhôsünk, Barnabás, és az öccse, Jenci ôsei csak pót nászutazásra mennek Velencébe. Nem a tóhoz. Oda eddig azért mentek, mert másra nem volt pénzük. Hogy apa, anya elhúznak nászutazni, az még így, júliusban király ötlet lenne, ha cserébe nem hívnák fel gyerekvigyázóba a nagyszülôket faluról. És ez így mindjárt nem király, hanem ciki. Szalai tata és Ili néni?! Csak azt ne! De pedig de. A srácok nyomasztó idôknek néznek elébe. Csakhogy. Jön Dezsi. Az alapvetô haver. Az ô alapvetô problémáival. Amelyek közül a legmegrázóbb az, hogy a legtöbbször szigorú, de legalább igazságtalan anyukája, aki egyedül neveli Dezsit, egy maffiózó fazonnal áll össze. És ez még nem elég ám. Mert Dezsi, mit ad isten, kihallgatja, hogy a maffiózó két bûntársával valami nagy bulira készül. Hogy mi az? Ellopni az Állatkertbôl egy süldô zsiráfot. Na jó. De kinek kéne egy zsiráf? És pont Magyarországon. Ennek ellenére a zsiráf ellopatik. Nem semmi! Ahogy mondani szokás, a nyomozás több szálon is elindul. A cselekmény viszont egy szálon halad. Közben megismerkedhetünk egészen eszméletlen fazonokkal, akik közül kétség kívül csúcs Beniczky Péter magánnyomozó, aki valaha elsô osztályú elméleti kriminalista volt a rendôrségen, onnan sikerült leküzdenie magát a nyomorgás (már megint!) szintjére. Szalai tatáról kiderül, hogy tök jó arc, pláne akkor, ha néhány fröccsöt is megiszik elôtte. Olyankor még kugli fenomén is. A cselekményrôl még csak annyit árulok el, mert magától tényleg senki nem találná ki: a kis zsiráf megkerül...

Dóka Péter könyve könnyed, szellemes, olvasni kedvelô kamaszoknak való. Az ember elkezdi lapozni, elvigyorodik, aztán úgy százhúsz oldalon keresztül úgy is marad. Vegyék meg! (Delfin sorozat, Móra Könyvkiadó, Kelemen István rajzaival.)

Ha már az olvasni kedvelô kamaszokról esett szó, mert biztosan számosan akadnak ôk, akár a fehér hollók az Albínók Országában, ami az Óperenciás tengeren túl található, Bosnyák Viktória: Tündérboszorkány címû regényét apropóként felhasználva most szeretnék feltárni egy, az egész világot átfogó, nemzetközileg globális, és globálisan bestiális, jó elôre megfontolt és különleges kegyetlenséggel mûködtetett összeesküvést! Kérem! Bennünket embereket mérgeznek! Megmérgezik az emberiséget! Nem tévedek, nem képzelôdök, nincs üldözési mániám, nem vagyok ôrült, mert minden reggel, délben és este beszedem a piruláimat. És a mérgezés tuti. Errôl tudunk néhányan. Például tud róla Bosnyák Viktória is. Tudja, hogy az összeesküvés vezetôje a Nagy Analfa névvel emlegetett boszorkány, aki az egész sátánian bibircsókos életét arra áldozza, hogy megutáltassa az emberiséggel az olvasást. Minden eszközt bevet, senkit nem kímél. Megmérgez vizet, ételt, levegôt, felbérelt emberei (?) vannak közhivataloknál, a privát szférában. Boszorkányai ott vigyorognak a menzákon, mint kiszolgálók, ott ôgyelegnek a vízmûvek kútjai körül, ôk szolgálnak ki a közértekben, sôt, a tévében többnyire ôk olvassák be a híreket. Bosnyák Viktória nagyon bátor asszony. Hogy ezt le merte írni. És e tettével teljességgel leleplezte eme világméretû összeesküvés egy aprónak tûnô kis szeletét. Pontosabban nem ô leplezi le, ô csak leírja hogyan is történt az, hogy Budapesten a Békés utcai általános iskolában hogyan sikerült fôhôsünknek, Istenhegyi (Gutenberg) Lászlónak és barátainak lapátra tenni a menzán vajákoskodó két Mucit, Nagy Analfa két nulla-nulla-hetes elszánt, miniruhás bombázó csajoknak álcázott ügynökét.

Elsô rálátásra olybá tûnhet, hogy a két Muci csak az iskola matróna korú könyvtárosa ellen fenekedik. Aki különben jó tündér, mégpedig könyvtündér, akinek az teréz -anyui hivatása, hogy a gyerekek kezébe könyvet adjon, szellemüket-szívûket gazdagítva, szépítgetve ezzel. Nomármost a Mucik eléggé jól mûködnek, vagyis mérgeznek, hiszen a padlástérben mûködô könyvtárnak a történet kezdetén immár évek óta csak egyetlen olvasója van: Laci. Ezért aztán a jó tündér rohamosan öregszik, immár kétszáznyolcvan évesnek látszik (mert hogy annyi is). A könyvtáros jó tündéreket az olvasók növekvô száma visszafiatalítja. De hát Morc Arankát már semmi nem mentheti meg a bukástól. Aztán mégis. Mert Lacinak, úgy is, mint a nagy Gutenbergnek közvetlen leszármazottja, az a csodálatos adottsága, hogy képes megváltoztatni a legunalmasabbnak, vagy legszomorúbbnak tartott könyvek történeteit olyanra, amilyet még egy súlyosan mérgezett diák is élvezettel képes elolvasni. Értsük ezt úgy, hogy az általa olvasott könyvben más történet jelenik meg kinyomtatva! Ez azért világszám, azt meg kell adni. (A világhelyzet súlyosságához képest a szerzôi jogok itt mellékesek). Morc Aranka, akinek a rendes tündérneve különben Kedves Aranka, Laci eme varázslatos tulajdonságát fedezi fel. Szövetséget kötnek, a szövetségbe más diákok is társulnak, különös tekintettel az ikrekre, Sárira és Dórira, Laci barátaira. A küzdelem éles, a gyôzelem teljes.

Ám mondanom se kell, ez csak részsiker. Nagy Analfa nem adja fel. Ezért ajánlom Bosnyák Viktória beszámolóját, úgy is, mint stratégiai kézikönyvet azoknak, akiket még nem mérgeztek meg annyira, hogy a könyvben nem papírnehezéket, a könyvtárban nem hóttunalmas, és dögporos nyomi szobát, és az ebbôl adódóan kissé fusztrált könyvtáros hölgyekben még nem boszorkányt, hanem egy jó tündért látnak. Engedjenek Bosnyák Viktória kérésének, tessenek rájuk mosolyogni. Állítólag ettôl is fiatalodnak.

(Móra Könyvkiadó; a borítót Papp Beatrix tervezte, a szerzôt Kaiser Ottó fotózta le, amin a szerzô mosolyog.)

 
 
 

Sultz Sándor

Móra Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu