buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
„Ünnepi” Magyarország
Jegyzetek egy furcsa könyvrõl


2003.06.11

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

A Garami László, Kurunczi Margit, Tóth Ágnes által írt-összeállított Varázslatos Magyarország címû könyv szép könyv. A több mint ötszáz oldalas, fényes mûnyomó papírra nyomott, oldalanként akár több mesteri színes fotót is tartalmazó kötet az elsõ átlapozás után kedvet teremt az olvasáshoz, mi több: az utazáshoz is, az ország ismert vagy kevésbé ismert természeti-kulturális értékeinek a felfedezéséhez. Ha ezt nézzük, akkor ezzel a kötet összeállítói el is érték céljukat, hiszen az az volt, hogy az itthoni értékek megismerését segítsék. Az átlapozás során megmutatkozik a könyv szerkezete is, a szerkesztõk négy metszetben térképezték fel az országot, elsõként a Budapestrõl induló fõútvonalak mentén haladtak, aztán azokról le-letérve, így a mai autós világhoz alkalmazkodva járták be az országot, s hívják fel a figyelmet a fontos látnivalókra. A második metszetben a természeti értékeket veszik sorra, itt is a fokozatosság elvét tartják be, elsõként a nemzeti parkokat mutatják be, aztán a tájvédelmi körzetek, majd a természetvédelmi területek következnek. Ezt követi a múzeumok bemutatása, tematikai csoportosításban, majd egy gasztronómiai utazás következik – azt is mondhatjuk tehát, hogy az ország képe ebbõl a négy metszetbõl áll össze. Az egy területhez kapcsolódó ismereteket tehát legalább négy helyen találjuk meg, ám végsõ soron ez a szerkezet követhetõ, ha pedig elfogadjuk azt az alapelvet, hogy kézikönyvként kellene használni a kötetet, akkor semmi gondot nem jelenthet a rendszerezésnek ez a módja, hiszen egy ilyen terjedelmû kötetben még könnyû bolyongani.

A baj ott kezdõdik, hogy mégsem lehet kézikönyvként használni ezt a könyvet, mert hiába szép könyv, hiába fantasztikusak a képek, korán feltûnik, hogy az az ismeretanyag, amit a könyv közvetít, kevésnek bizonyul. Sokat tûnõdtem ezen a jelenségen, s minél tovább tûnõdtem, annál furcsábbnak találtam a könyvet. Mert lehet, hogy nem is a könyvben megjelenõ ismeretekkel van baj, vagy inkább úgy mondom, hogy nem azzal az ismeretmennyiséggel, amekkorát egy ilyen terjedelmû könyvben meg lehet jeleníteni, hanem azzal, ahogyan ezeket az ismereteket megjelenítik. Mert hiába mondom azt, hogy hiányoznak fontos értékek ebbõl a könyvbõl, nekem például nagyon hiányzik egy fénykép a feldebrõi altemplomról, egyetlen utalás az egregyi templomra, egy fotó a veleméri templom freskóiról, hiányzik, hogy egyetlen utalást sem találtam Berekfürdõre (a fürdõk egyébként is megérdemeltek volna egy fejezetet, különösen most, hogy a hazai fürdõipar ismét fejlõdésnek indult), de a hiányokat nem tudom felróni hibaként, hiszen annak a helyén, ami hiányzik, ott áll valami más, a terjedelmet pedig adottnak kell elfogadnom. Gondom inkább a szöveggel van, a szöveggel, s azzal a szemléletmóddal, ami a szöveg mögött rejlik.

Lássunk egy példát arra, amirõl beszélek. A városokat, látnivalókat, múzeumokat bemutató leírások olyannyira rövidek, hogy a megjelenítésük értelme is eltûnik. Kecskeméttel például hét (!) mondat foglalkozik az országjáró fejezetben, a kötet szerkezetébõl következõen arányosan hét mondat, ennek a hét mondatnak az egyike így hangzik: „A hagyományos látnivalók mellett a Naív (így – F. L.) Mûvészek Múzeuma, a Szórakaténusz Játék Múzeum (így – F. L. ) a Kortárs Kerámia Múzeum (így – F. L.) érdemel figyelmet.” A városképrõl egyetlen szó nem esik, pedig a látogató elõször azzal találkozik, a múzeumok nyilván okkal említõdnek, de azoknak önálló fejezetük van a könyv másik részében, nem beszélve arról, hogy illett volna legalább a nevüket pontosan írni. Amikor elõször olvastam el ezt a mondatot, azonnal feltûnt, hogy ha már a múzeumokat említik, akkor a Magyar Fotográfiai Múzeumot is említeniük kellett volna, annál is inkább, mert a gyûjteményébõl közölnek képeket. Igaz, késõbb, a múzeumok között megtaláltam a Fotográfiai Múzeum bemutatását, s ott már jól írják a Szórakaténusz Játékmúzeum nevét is, arra azonban nem utalnak, hogy ez a remek intézmény játszóházként is funkcionál, s a kecskeméti gyerekek elsõsorban így ismerik. A múzeumok között sem említik a Kecskeméti Képtárat ( az Alföld talán legszebb épületében, a Cifra Palotában található, errõl az épületrõl sem esik egyetlen szó sem a könyvben), a Képtárban õrzik Tóth Menyhért képeit, s – többek között – a Glücks-gyûjtemény darabjait. S még csak egyetlen mondatnál tartunk… A hiányok közt, hogy más területre evezzünk, megemlítem a göcseji falumúzeum említetlenül hagyását is… Az üresen való beszélés mellett feltûnõ a szerkesztettség hiánya is. Példát említve: a kötet bevezetõjében például leírják, hogy a kötetet lapozva megtudhatjuk, „miként és miért fõzik a halászlét másként Baján, mint Sopronban”, a gasztronómiai részben viszont a szegedi halászlé receptjét adják meg, pedig az alaplé nélküli lé megérdemelte volna a recept megadását. A villányi borászokról és borokról ennyi áll a könyvben: „Heten vannak, vagyis hét állomása van a villányi borútnak, hét településen kell átinnia magát annak a bátor csapatnak, aki az Elsõ Magyar Borúton végig akar menni, Máriagyûdtõl Palkonyáig. A villányi borok után jöhet a nyelvtörõ mondóka: ’az ibafai papnak…’”, a mondókát már nem idézem, ismeri mindenki…

Ha másból nem, akkor az elõbb idézett mondatból már mindenki érezheti, hogy valójában nem az a kérdés, hogy mit említenek meg, s mit hagynak említetlenül a könyvben, hanem az, hogy hogyan teszik ezt. Az ilyen, s az ehhez hasonló mondatok miatt érzem furcsának, nehezen elfogadhatónak a könyv hangvételét. Ismét csak Kecskemétrõl olvasom a következõket: „Irány Kecskemét az Alföld szíve, ahol az aranyhomokon minden legenda gyökeret ver, vadnyugati – bocsánat vadkeleti módra. A város, mint egy külön régió a magyar karakter megismerésének egyik fontos állomása, környéke a megóvott védett puszta a régi betyárvilág titkainak szótlan õrzõje.” Az idézett részben a hiányzó vesszõket nem tettem ki, más hibákat sem javítottam – de nem csak a veszszõk hiánya teszi üres zagyvasággá a leírtakat. Igaz, Pécs sem járt jobban, hiszen errõl a városról a következõket írják: „A pécsiek mediterrán emberek, így gondolkoznak, élnek, muzsikálnak, esznek és építkeznek. Magyarországon Pécsett van a legtöbb éttermi terasz, kávéházi szék, s ide a mecseki lejtõn fekvõ városba köszönt be leghamarabb a tavasz…” A szerkesztettség hiányát jelzi, hogy amikor a Melegmány-Völgyi Természetvédelmi Területet mutatják be, akkor „két füstös-kormos város, Pécs és Komló” közötti területrõl beszélnek. A lényeg persze az, hogy a kötet hangütése alapján valamiféle soha nem volt ünnepi Magyarország képe bontakozik ki a szemünk elõtt, idealizált, nem a valós, s nem is a múltjából-történelmébõl kibomló Magyarországot szeretnének láttatni velünk. Pedig a képek, s még a kialakított szerkezet révén is akár kiváló útikönyv is születhetett volna…

Nem szeretnék azonban igazságtalan lenni, ezért kiemelem a kötet második nagy tömbjét, a tájat-természetet bemutató részt, ez a több mint száz oldalas összeállítás egészen kiváló, s szakszerûségéhez sem férhet semmi kétség.

Garami László–Kurinczi Margit–Tóth Ágnes: Varázslatos Magyarország
Viva Média-Holding– Atheneum 2000 Kiadó
528 oldal, 7490 Ft

 
 
 

Füzi László

Athenaeum 2000 Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu