buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Mi után futunk?


2003.06.11

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Aki gondolkodott már a közel és a távol dolgain, jól tudja, hogy azok szabályai-törvényei kiismerhetetlenek. Mert ami térben vagy idõben olyan messze esik tõlünk, sokszor az a legféltettebb, legközelibb kincsünk; amivel pedig egészen közeli viszonyra kényszerít az élet, nem egyszer meszszibbnek érezzük, mint a világ végét. Igen, a személyesség és az otthonvilág gondjai ezek, a rész és egész (sors)problémái: Serfõzõ Simon költõi világa.

A Közel, távol címû kötetben e gondok és problémák poétikai sajátosságok formáját öltik. Azért van ez így, mert a szerzõ a tapasztalati világot és a megszólalást szorosan összetartozónak látja. [„A dolgok nyelvén beszélek” (Teszem)]. Az alkotói pálya negyvenegy éve alatt megszületett versek összeválogatásából kitûnik, hogy szemléletes tárgyias világot épít a szerzõ, de abban az elvont tárgyiasságnak vagy a megnövesztett én hangjának is szerepet juttat. Így jön létre az õ egységes, szerves poézise, amely annyi évtized alatt (1961-tõl) alapjaiban mit sem változik. „Maradok én is, / aki voltam, / része, / s részeként is / egésze a sorsnak” – írja 2002-ben a hatvanadik születésnapját ünneplõ költõ. Ebben a versben (Aki voltam), és más, 2002-ben publikált költeményeiben (A sötéttel vaklál; Istenem! – a kötet utolsó ciklusában kaptak helyet) megerõsíti, hogy lét- és költészetszemlélete a régi; miközben annak is teret enged, hogy újabb árnyalatban tûnjék fel az oly erõsen beléivódott paraszti, tanyai világ. Így az egység és a szervesség mellett az emberi életidõben változó közelség és távolság viselkedése is megpillantható.

A kötet felépítése szerint Serfõzõ Simon költõi otthonvilágának alakulása jól nyomon követhetõ. A tanya és a falu bensõségét végig érezni a versbeni beszélõn, aki hosszú utat tesz meg, míg a nemzet történelmi sorsszerûségében szemlélõdve tudja tenni dolgát: szól, „s nem is akármit”. A dolgokkal kialakult meghitt viszonyából épül ez a költészet. Valami egészen közvetlen közelségben válik láthatóvá ember, természet, állat, munkaeszköz, szerszám: az egész környezõ világ szoros összetartozása. Minden, itt az égvilágon minden személyes fényben tûnik fel, itt minden megszemélyesül. Az öt érzékszerv tapasztalati világa ez, „a dolgok nyelve”, és ez maga a versbeni beszélõ léte. De az is egy hosszú út, amíg ebbõl a világérzékelésbõl odáig ér, hogy másként való létezését ugyancsak fölvesse: „én már csak mellékmondatok távoli, / messze járó csavargója lennék, (...) régóta csupán betûkben, / verssorokban élnék” (Más látná). Így kiragadva természetesen a modern nyelvszemlélet problémájaként jól értelmezhetõ e fölvetés, de veszteség lenne, ha figyelmen kívül hagynánk beágyazottságát; ha nem látnánk, hogy az egykor elvesztett otthonvilág miatt érzett fájdalom is jelentõsen formálja e megnyilatkozást. Ugyanis a költõi személyiségben kitörölhetetlen nyomot hagyott a kényszerû, kikényszerített változás, amely a paraszti, a családi gazdasági környezetbõl való kiszakadásakor érte.

A kilakolás fájdalma, a régi otthon elhagyása és az új otthonkeresés mégsem egysíkúan uralja a költõi beszédet. Abban látható az egészséges becsvágyból és az elhivatottság érzésébõl összegyúrt tenniakarás, a „többre vágyás” is. De nem személyes ambíciók nõnek fel az eltávolodásban, sokkal inkább „a faluk, dûlõk menti munka” nevében éled meg a tettrekészség, mert azt „megalázták, röstelli azt is, hogy van”. Az „üres lapály, romos domb, kihalt laposok, a szétdúrt, szétrontott haza” képe, és a szülõi háztól, közösségtõl messze került (szarvassá vált?) fiú drámája öszszeillik. A hangsúly mégsem arra esik, hogy szükségszerû a megmásulás, „a fiak” eltávolodása, hogy nincs, hogy nem lehetséges a visszatérés, hanem arra, hogy a személyes sors egyre táguló értelmezésében hogyan válnak láthatóvá 20. századi sorstragédiáink, majd azok történelmi összefüggése.

Közelség és távolság drámája az is, hogy csak „betonhalmok jött-mentjeinek”, az „utcák ismeretlenjeinek” látja a maga és a hozzá hasonlók sorsát, akik „idegen csendbe”, „idegen otthonba” kényszerültek, „kolóniákra” járnak haza, míg „az ûrbõl madaraktól lepiszkított tanyák” mégsem tudnak tõlük messze távolodni. Fõvárosának mondja a falut, s büszkén jelenti: „Én innen ismerem hazám.” És hogy milyen emberi magaslatokra juttatja ez a szemlélet, más költemények mellett leginkább a Bûntelenül ciklus képes megmutatni.

Ez a fejezet a költõi szemlélet idõbeni kitágulása, de a versek poétikai változatlansága révén mintegy összefoglalása, eredménye is a személyes életút eddigi alakulásának. Ugyanazok a dolgok ugyanolyan közelségbõl tûnnek fel, mint a korábbi fejezetekben, csak itt már az egész nemzeti közösség sorsfordulói, történelmi viszontagságai szervezik az egyes verseket. Izgalmas felfigyelni arra, hogyan tud szervesülni a tanyán és a falun szerzett bensõséges életismeret, a városi (munkás) létforma idegensége, valamint az egész nemzet történelmére rányíló érzékenység. Természetesen itt már az elvont tárgyiasság nagyobb teret kap, de a korábbi „hosszúverseken” (Édestestvéreim, Anyám stb.) kipróbált hang – mértéktartóan – ugyancsak szerephez jut. „Ebben az országhatárral körülkerített tanyában: hazámban” szemlélõdik már a költõi személy, az „egykék országában”, amely „vidék csak, tartomány”, és látja „kullogó tekintetû népét”, „e behúzott nyakú, válla gödrében kushadó nép”-et, „akivel önmagát leköpették”. „Hazámból kívül rekedtek tájak, országrészek”, “visszaszorított nép vagyunk” – olvasható a cikluscímadó versben. De ezeken kívül még számos megrázó és felrázó erejû verssort érdemes lenne ide kiemelni. A Feledésbõl az emlékmû címû költemény pedig azzal is fölhívja magára a figyelmet, hogy a történelmi sorstragédiák, „a karóba húzott forradalmaink” számbavétele révén a Bûntelenül fejezet számos versét is magához vonja. Így mintha egyetlen hosszúversben sorolná el a beszélõ, hogy miféle bajok, bánatok és lelkifurdalások, félelmek és szorongások terhe nyomja ezt a nemzetet; hogy errefelé mintha még a „Nap is ezzel a bûntudattal” világítana föl hajnalonként. Figyelmeztet „az irdatlan kerülõvel kertjeink aljáig elérõ Don-kanyar”-ra – de a múlt megoldatlanul hagyott problémái mindvégig a jelen gondjaiként foglalkoztatják a versbeni beszélõt.

Távol van-e tõlünk hát a távoli idõ? Közeli sajátunk-e, amit a történelmi sorsfordulók elénk hoztak? Ezek a költõi és emberi problémák Serfõzõ Simonnál mindvégig a személyes sors faggatásában hitelesülnek, de semmiképp sem tudnak annak a határán belül maradni. Mi után futok? – kérdi a költõi személyiség a kötet utolsó elõtti versében. Értelmét keresi a saját eddigi igyekezetének, de a fentebb jelzett szemléleti tágasság miatt én már csak többes szám elsõ személyben hallom ezt a kérdést. Még akkor is, ha õ hangsúlyozza, hogy „félország jövõ-menõ vonatán” ingázik.

Serfõzõ Simon: Közel, távol
Püski Kiadó
213 oldal, 1800 Ft

 
 
 

Penckófer János

Püski Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu