buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 26, hétfo
Izsó napja





















Évfordulók:
1979: Mika Toimi Waltari halála (Helsinki)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Filozófusok ha találkoznak


2003.06.11

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Vagyis mikor találkoztak, ötvenöt évvel ezelôtt, röviddel a második világháború után. Amszterdamban történt, 1948-ban, és azért érdemel említést, mert az elsô ilyen találkozó volt Európa útjain és városaiban. A béke jegyében vettünk részt benne, én mint diák, aki Brüsszelbôl érkezett, bizonyos fokig meghatódva a sok fontos szellemi vezéralak között, és igyekezve valamilyen benyomást kelteni. Eleve reménytelen vállalkozásnak ígérkezett, hiszen szemtôl-szembe találkoztam Bertrand Russell-lel (kis, strucc-fejû ember, nyájas és domináló), René Le Senne-nel és Henri Gouhier-vel, akik a Sorbonne-t képviselték, Ferdinand Gonseth-el, a fél-vak svájci matematikussal, Karl Popperrel, a Bécsbôl Londonba vándorolt neopozitivistával, akinek „a nyitott társadalomról” írt könyve már akkor híres kezdett lenni.

Ott volt még Léon Husson és a louvaini Alphonse de Waehlens, Merleau-Ponty követôje és így fenomenológus, és Jean Guitton, aki nemrég halt meg, mint VI. Pál pápa ismert teológiai bizalmasa. Legtöbb tanár személyesen ismerte még Henri Bergsont (1941-ben hunyt el) az elôzô század nagy alakjai között, és ez a tudat külön tekintélyt kölcsönzött a kongreszszusnak, hiszen a bergsoni filozófia jelentette egyik fô törésvonalát a modern tudománynak és bölcseletnek. (Egyik elsô tettem Brüsszelbe érkezésemkor a Les deux sources de la morale et de la religion megvásárlása volt, bár nem volt pénzem. Egy filozófus-jelölt koplalhat, mondtam magamban...)

Kellemes meglepetés volt, hogy a hollandiai tanár házaspár, akiknél nekem szállást találtak, nem is vették észre, hogy nem francophone vagyok, hanem magyar. Mikor megtudták, még vendégszeretôbbé lettek! Az is a kellemes fogadtatást jelezte, hogy a vendég egyetem bejáratta velünk egész Hollandiát, az északi Fríz vidéktôl a német határig, többek között a híres gát rendszert és a mûvész-városokat. Azt is eszünkbe juttatták, hogy az ország megtisztelônek tartja a kongreszszus helyi rendezését: descartes nyomdokain jártunk, illett, hogy az európai filozófiának új szakasza a karteziánus forradalom szülôhelyén játszódjék le.

Hasonló összejövetelek akkor és most (mit mûvel majd ezzel a kutakodó utókor?) arra szolgálnak, hogy a távolról levelezô tudósok személyesen is találkozzanak, és egyáltalán ne folytassanak magasröpû megbeszéléseket. Különösen akkor, 1948 nyarán, elmesélték háború alatti viselt dolgaikat, de új gondolataikat is, amelyektôl a filozófia ismét elindul. Ilyenkor érdemes megfigyelni, hogy az angolok átveszik a vezetô szerepet (állítólag ez dukál nekik!), a franciák külön csoportot alkotnak, a közép-európaiak mintha egy más bolygóról estek volna a földre. Külön csillag volt Ch. Perelman Brüsszelbôl, akirôl csodálva mesélték, hogy 30 éves de egyoldalas doktori tézise, valamilyen szuperformula a matematikai logika tárgyából, új korszakot nyit a spekuláció történetében. Viszont a források azt is tudni vélték, hogy Perelman egyetemi kollégája, Jean Lamaire féltékeny sikerére, és hogy ez komplikációkat okoz „fent”, az elefántcsonttoronyban.

Az emberi gyarlóság nem maradt ezek szerint a háttérben, a jelenlévô filozófusok nem érdemelték meg feltétlenül a bölcs címet. Az utókornak megvoltak a maga útjai. Bertrand Russel csillaga hanyatlani kezdett, a háború utáni helyzetben az egzisztencializmus lépett fel, mint a russelli logika konkurense. Valóban, visszatérve Amszterdamból, még az ôszön diákseregeink Jean-Paul Sartre-t ünnepelték olyan módon, ami a filozófusnak és az újfajta engage szellemi vezérének járt ki. Mert Sartre mindkettô volt egy személyben., és ezt mindenki tudomására adtuk Brüsszel utcáin. Az idôsebb tanárok ettôl persze távol tartották magukat. Nem egészen, ôk is arattak diadalokat, talán tartósabbakat, mint a fiatal gárda. Míg ez utóbbi harsogva ünnepelte az új hôsöket: Sartre, Camus, Bernanos (a filozófia kezdett vegyülni a regénnyel), addig az „utóvédet” képviselô francia jezsuita, Charles Boyer magas színvonalú vitában gyôzött a kantiánus (és már említett) F. Gonseth felett. Összevetve, úgy tûnt, hogy a filozófia nem szenvedett végleges tôrdöfést a háború folytán, sôt újabb területeket volt képeses megszállni. Ki gondolta volna 1940-ben, hogy Bergsont és Russellt felváltja majd Nietzsche, Heidegger és Michel Foucault? Aligha az amszterdami kongresszus résztvevôi.

 
 
 

Molnár Tamás

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu