buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Kukumbáré


2003.06.11

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Semmibõl világot teremteni – talán ilyen egyszerûen is meg lehetne fogalmazni a mûvészet lényegét. A semmi-t, persze jelképesen értve, hiszen tudjuk, a semmi még a minden-nel is csaknem rokon értelmû fogalom.

Kiss Ottó új novelláskötetének (Angyal és Tsa) egyik hõse, Lauri bácsi például sárból teremt egész világot (Szávó udvara), de legalábbis Kukumbárét (tenyérben ellapított sárgolyót, ami a kövezethez csapva akkorát szól, mint az õsrobbanás) vagy Zsombó Milán is sárból formálja meg önnön fejalakját (A nyugalom szobra). Zólyomi postás viszont „történeteket eszel ki, hogy így csináljon a gondolatokból valóságot” (A kék oroszlán bezár), mivel, ahogy a Teremtõ, úgy, mi sem tudunk meglenni alkotás nélkül, elemi szükséglet az, még Bérci mûvezetõ (Zólyomi ivócimborája) szerint is, dr. Jánk Jenõ pedig a betegeitõl hallott történeteket vagy a vele megesetteket (ami „Maga a valóság”) teszi papírra (Szabovnyik Zsuzsanna).

Semmibõl világot teremteni – ez már-már egyenértékû a csodával, viszont „Az ember ebben a világban csodát tenni nem képes, legföljebb a könyvekben képes csodát tenni, akkor is csak a fantázia angyala segítségével. Ha van egyáltalán angyala a fantáziának. Mert könynyen lehet, hogy az angyal is csak a fantázia szülötte” – halljuk Zimmermann bácsi bölcselkedését (Wessenauerék kútja), amit Kiss Ottó novelláskötete egyfajta ironikus önértelmezéseként is fogadhatunk. Teremtés, csoda, valóság, fantázia, angyal – ezek azok a fogalmak ugyanis (ahogy már az eddigiekbõl is láthattuk), melyek körül (újabb és újabb jelentéstartalommal gazdagítva azokat) az egész kötet világa forog.

Az ötösével négy ciklusba osztott húsz novella többségében a valóságosság illúzióját kezdetben mindig megteremtõ, és valóban valóságosnak is látszó, a délkelet-magyarországi kisvárosok (az egyiket, Gyulát idõnként meg is nevezõ) és falvak valóságos világának elemeibõl építkezõ történet elõbb-utóbb átbillen, vagy észrevétlenül áttûnik a képzelet, a fantázia világába, az olvasót is kibillentve az ún. valósághoz fûzõdõ beidegzõdéseibõl. Régmúltbeli események jelenbeli újraélése, az álomnak valósággá válása, a valóság megálmodása, varázslatos átváltozások és különbnél különb misztikus események nem idegenek ebben a világban. Alapvetõ ismeretelméleti, mûvészetismeret-elméleti kérdések, egyáltalán a mûvészet és valóság, irodalom és valóság alkotók és befogadók által már sokszorosan feldolgozott, de kimeríthetetlenül bonyolult viszonya kapnak ezekben az írásokban újabb, egyéni megfogalmazást, ráadásul élvezetes történetek, olvasmányos, ugyanakkor artisztikus megformálásában.

Kiss Ottó ízig-vérig novellista, rendkívüli érzéke van a rövid, érdekes történetek ökonomikus alakítása, a fabuláris és a metaforikus szerkezet egymásba játszatása, a hatásos jelenetezés, a sejtelmes, elhallgatásokkal tarkított párbeszédek, a poentírozó, általában mégis nyitott, az olvasót elbizonytalanító, vagy aktív értelmezõi szerepre felhívó befejezés iránt, és nagyon tudja, hogyan lehet metafizikai sugallatokkal gazdagítani hétköznapi történéseket. Ugyan elõzõ prózakötete (Szövetek, 1999) akár regényként is kezelhetõ, de már az elõbbi erényeket jelzõ 31 darabból álló novellafüzérként is. Ugyanakkor az is látható mindkét kötetben, hogy Kiss Ottó bár igazi novellista, szeret bonyolultabb szerkezeteket teremtve túltekinteni az egyes írásokon: a Szövetekben már-már regényvilágot felépítve, itt pedig, az elmúlt 4-5 évben írott novelláiból válogatva, különbözõ kapcsolódási pontok szerint összerakott ciklusokat összeállítva. Sõt, az eredeti szövegek némi módosításából, a történeteket író orvos alakjának kiemelésébõl és abból, hogy az elsõ (Szabovnyik Zsuzsanna) és az utolsó, a Wessenauerék kútja címû, a kötet világának és legfõbb motívumainak összefoglalásaként is olvasható írással egyfajta keretes szerkezetet teremtett, látható, hogy ezúttal is kötetegészben gondolkodott. Ez a fajta mesterségbeli tudatosság és igényesség, a szerkezeti és nyelvi pontosság iránti elkötelezettség látható az egyes szövegeken is, ugyanakkor szerencsére nem érzékelhetõ semmiféle csináltság, mesterkéltség, épp ellenkezõleg, legyen szó elsõ személyû magánszólamról, vagy akár harmadik személyû narrációról, mindig a hétköznapi beszéd, a társalgási nyelv egyszerûsége és természetessége, spontánul ható ritmusa jellemzi.

Az írásoktól nem idegen a játék és a humor, a tragikum és a komikum ötvözése sem, lásd például az Olimpia presszó és A Kék Oroszlán bezár címû már-már hrabali életképeket, de talán még inkább jellemzõ rájuk a líraiság, pontosabban a lírai látásmód. Erre csak részben magyarázat az, hogy Kiss Ottó költõként kezdte pályáját a nyolcvanas évek végén, s a Viszszafelé hull a hó (1997), illetve a Csillagszedõ Márió (2002) címû gyermekhangra írott versesköteteivel komoly sikereket is elkönyvelhetett. Ez a líraiság ugyanis nem elsõsorban erõteljes hangulatiságból, vagy lírai képalkotásból, hanem például az elbeszélõi személyességbõl, a múltbeli élmények iránti nosztalgiából, a múlt és a jelen idõsíkjainak egymásba játszásából, a motívumismétlésekbõl származik, mint például a kötet legerõsebb, utolsó, Szávó udvara címû ciklusa írásaiban. Van, amikor az ábrázolt világ, a maga kilátástalanságával, a megjelenített emberi sorsok, a maguk sivárságával már eleve líraiságot hordoznak, az elõadás- és szerkesztésmód, például az ismétlésekkel, a párhuzamokkal, a különbözõ szimbólumok és motívumok összecsendítésével csak felerõsíti azt, mint a Kanada címû ciklus írásaiban. A kötet legtöbb novellájának líraiságához ugyanakkor hozzájárul az érzelmek hol nyílt, hol elbújtatott, de mindenkor meghatározó szerepe az emberek egymás közötti viszonyaiban, s olykor még a hangulatteremtõ névadásban is felfedezhetõ valamiféle líraiság: Szabovnyik Zsuzsanna, Zengõ Tihamér, Landeszman Ernõ, Soperla Eszter, Wessenauer Jázmina.

Líraiság, érzelmi gazdagság és artisztikusság mindez idõnként már-már túlcsordul, Kiss Ottó mûvészete a szép esztétikai kategóriájának határán egyensúlyoz, talán egyéni ízlés kérdése is már az, hogy egy-egy írás vagy egy-egy írásrészlet a maga érzelmi telítettségével, nyelvi kidolgozottságával, megformáltságával túllendül-e rajta vagy sem.

Miközben a Kanada ciklus novellái (a címadó mellett a Patkányirtás, a Gyereknap, a Van neki ez a kutyája, a Császár és a Zizi néni) a Kiss Ottó-i prózavilág valósághátterérõl vallanak már-már szociográfikus hitelességgel, realisztikus pontossággal, mindenféle csodás elem nélkül, kegyetlenül illúziótlanul. A metaforikus elõadás- és szerkesztésmód eredményeképpen azonban többrõl van szó ezekben az írásokban is, a konkrét szociológiai kilátástalanság, a szegénység egzisztenciális értelmûvé válik, a magány, az elvágyódás ontológiai eredetûnek mutatkozik. Ebben az Istentõl elhagyatott világban a rettenetes angyal mondja meg, hogy mi lesz (Gyereknap), vagy a belül üres, szív nélküli negatív angyalok befolyásolják az eseményeket (A felhõk, a szivárvány és a negatív angyalok). Azaz, jóllehet a létezés sivár, vagy talán épp azért, jelen van ebben a világban a transzcendencia iránti vágy, a mítoszteremtés éppúgy ennek a jele, ahogy az alkotás is (formálódjon bár a mû sárból vagy gondolatokból) – „A valóság, tömény állapotban, egybõl elállítja a szívverést.” – mondja Zimmermann bácsi. Ahol pedig negatív angyalok vannak, ott természetszerûen szívvel teli angyaloknak is lenniük kell, akik csodákra is képesek, illetve, akiknek a léte már maga is csoda. A keresztény mitológia, vagy hitvilág legfõbb személyiségére, Istenre, Jézus Krisztusra gyakorta történik utalás, rájátszás ezekben a történetekben és az angyal, az isteni szféra szimbolikus alakjaként, a jézusi üzenet hordozójaként megjelenésével leginkább azt bizonyítja, hogy ha az ember nem is, a szeretet képes csodákra.

Nem merném állítani, hogy Kiss Ottó „angyali realizmusa” egyenes ági leszármazottja a magyar irodalom „tündéri realistái” prózájának, Gelléri Andor Endrétõl Gion Nándorig, Darvasi Lászlóig, hogy bármi köze lenne a századelõ misztikus íróihoz, esetleg olyan egymástól távoli alkotók tér, idõ és emberi játékaihoz, mint Borges vagy Hrabal, ezzel szemben állítom, hogy napjaink prózairodalmának egyik eredeti és karakteres színfoltja, épp ezért megbecsülendõ értéke.

Kiss Ottó: Angyal és Tsa
Árkád-Palatinus Kiadó
182 oldal, 1890 Ft

 
 
 

Palatinus Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu