buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 26, hétfo
Izsó napja





















Évfordulók:
1979: Mika Toimi Waltari halála (Helsinki)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Kettõsségek, hármasságok és tovább


2003.06.11

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Mind hangosabb – nem is, egyre szövevényesebb, ingoványosabb „vád” a posztmodern elméletformálások ellen, hogy ezek az emberek a maguk meg nem valósítható szépirodalmi mûveiket írják tudomány örvén, s az eredmény, mint túl hamar kiderül, olyan is. Földényi F. László az ilyesmitôl mindenképp csillagtávol él és jár. Igaz, ô sem költô, nem drámaíró, nem regénymester, s annak ellenére, hogy prózája hétfokúan kitûnô, prózaírónak sem nevezném ôt. Földényi F. László pontosan az, akinek a maga szellemi pozíciójában lennie kell, és új, gyûjteményes kötete (A gömb alakú torony) (Jelenkor Kiadó) ennek minden eddigieknél ékesebb példázása.

Igaz, sokkal hosszabban s más könyveirôl szerettem volna „esszézve, társként” írni, azokról a dolgairól, amikor Antonin Artaud-t fedezte fel, a 20. század bizonyos irodalmi táróinak és rétegvidékeinek felszíni vagy mélységes devianciáit (rendhagyóságait, borzongásait), hanem hát ezek a remekmûvei megmaradnak így, látom, magánolvasmányomnak – nyûvöm is ôket. Sokszor csak gondolatban. „Lám, a Laci (Földényi F.) ezt már mikor megmondta” – „Milyen ôszintén tért ki a Gadamer-méltatás elôl, s mennyire nem destruktívan”, ezzel azt mondom: etalon tudott lenni ô, és a mostani könyvében mind e roppant értékeinek gyümölcsét takarítja be. Van lüktetése egy író életmûvében a könyvek sorának, különbözéseinek. És rálelek a szívet-zsongató, agyat-zaklató részletekre most is, mikor például Goya kutyájáról ír, meg hogy az ausztrál bennszülöttek mit mondtak az emberiség fejlôdésérôl. Hogy egykor az állatok még emberek voltak, és így tovább.

Hanem az úgynevezett „mai kor” kérdéseihez is elemien tud hozzászólni, sosem ünnepi beszéd az!

Olyan árnyaltan fejezi ki véleményét, hogy azzal sem magának nem árt, sem másokat meg nem sért. (Enyhe zavarban vagyok, mert megtaláltam a könyvben azt a kis paszszust, melyet személyemnek szánt, s bizony, legnagyobb kitüntetésemként hordom „TD és Európa vonatkozásában”.)

Kettôssége Földényinek nem abból a szempontból van, hogy mint a merész függelékben felsorolja – mily sokfelé élvez ô elismerést Németország, Ausztria, Hollandia, én nem tudom, még mely népek s nemzetek szellemi tájain, s hogy számomra is miként volt egy-egy boldog pillanatban iránymutató az ô munkálkodása, ahogy ugyanis láttam, mely könyvekhez írt elô- és utószót, még ha olvasnom mindet nem volt is módom. Nem, Földényi kettôssége több, mint a „magyar és nyugatos”. A duplicitás nála az elmondhatatlan finomságé és – lepôdjünk meg – a tragikumé. Ízig-vérig irodalmi úriember, mégis mindenestül kiszolgáltatott lélek. Nem is jutott ki neki az a hazai megbecsülés, mely a szimplább, s ha az bármi kiváló is, képleteket, igen, eleve a képleteket keresi, vagy képlékenységeknek bocsát meg. Jégben szikrázó okosságát Földényinek mifelénk nem bírták eddig megfelelôen értékelni, nem tudtak mit kezdeni vele, bár az is igaz, egy rossz szót alig kapott. Valóban európai formátumú esztéta-gondolkodónk, aki remek író is, ha van ilyen: Földényi az. Még nem késô.... itt nem kitüntetésekre gondolok, ugyan már... nem késô kezdeni vele még valamit. Az olvasásban magában. „Odakünn”, ami nemsokára „idebenn” lesz, szinte vetélkednek érte, Földényi irályáért, s megmondom, szerencséje is van, hogy nagy egyensúlyt tart derûjével, méltányosságával (magam erre nem lennék képes!), de ami tény, az tény: különleges klasszisa repíti (túl, jaj túl) rejtelmesen.

Hármasságnak is nevezhetném a Palatinus zászlaja alatt hajózó verseskötetet. Somlyó Zoltán Összegyûjtött Versei. Az „elátkozott költô” és egyéb legendák, ó! Kosztolányiék kortársa, és mint a megint pengevillogtató pontosságát elôvevô Térey János a kísérôszövegek egyikében beméri... de olvassuk el, hová. (Köszönöm, nem mellesleg, hogy Szép Ernô végre ilyen jó szót kap!) A francia ügetôéletben, mely pedig pontos ló-hely, emberi dolgoknak is példázata (lásd ausztrál bennszülöttek?), semi-classic névvel illetik az olyan nagy-versenyeket, amelyek azért mégsem „klasszikusok”, mint ahogy tizenkét-tizenhárom verseny az. Somlyó Zoltán örökké újra fog elbûvölni minket csodás költôi helyeivel, sosem fogjuk azonban a klasszikusok közé sorolni ôt, akkor már Berdát (akit szintén soha!) elôbb. Nem az a baj, hogy rengeteget írt, s össze-vissza is, ami szintén nem baj, csak ha az illetônek a sok és az össze-vissza végül: megárt. Ezt Somlyó György, a költô kiváló-költô-fia sem tagadja, egyik legszebb írását adván a kötet másik kísérôdarabjául. Hogyan is ne! De ez nem csorbítja örömünket. Remek olvasmány Somlyó Zoltán azoknak, akik a látványos, vadromantikus, mégis pontos lírát imádják, és a ma ilyképp divatos... khm, khm... dolgok fájdalmas távolságban maradnak tôle. Meg hát ne legyünk méltánytalanok, csak mert Régi Valakirôl van szó. A hozzánk sok minden másban is közelebbi Jékely Zoltán sem volt életmûvének 85%-ában oly nagyon jelentékeny, hanem a maradék 15%-kal (nekem) a legnagyobbak közt áll. Hagyjuk ezt, igen kelendô könyvnek jósolnám ezt a „csak” összegyûjtôs könyvet, ha bíznék az emberi vadromantika ízlésvilágában. Aki rákap Somlyó Zoltán költészetére, nem bánja meg. Vannak líránknak olyan értékei, árnyalatai, villogásai, melyeket csak ô tudott; és nagy mûvészhez méltó módon ki is munkálta mindet.

Egyszerû módon sorolódik a „kettôsségek” kategóriájába Charles Olson (válogatott) verseinek erdélyi-budapesti kiadása (Szôcs Géza fordítása, a nagyszerû költô, Robert Creeley elôszava) – nemcsak a kiadás két helye okán, de mert kétnyelvûen jelent meg, s ez az olvasó üdve így. Olson rég legenda, titkos tipp, és csodálom, miért nem estünk neki életmûvének korábban is, mások is, sokan. Mindegy, most itt ez az Olsont híven bemutató, nagyszerû küllemû könyv, mely jó olvasmány is egyben. (A fene enné meg, hogy a lírát, ha nem cseng és bong, szeretik „nem jó olvasmánynak” tekinteni.) Olson jószerén költôiskola zászlóshajója is, ám érdemén más. A laza szerkezetû rejtély és az egészen evidens érthetôség szövedéke. Jó sok minden van a kötetben, és a „textus” ránézésre is: ígéretes. El lehet tölteni társaságában tenger napot, és olyan csak, mintha kalandoznánk erre meg arra; dolgok történnének nagy intenzitással, ám ezekbôl általános horderejû gondolatok is sugalmazódnak. Hadd idézzem az egyik olyan verset viszont, ahol Olson azonnal a közepibe sodor minket:

    Ha leereszkednél a halottakhoz
    hogy majd dobommal és lantommal térj meg tôlük
    ezt neked mondom
    fogadd meg jótanácsaim

    Ne végy magadra tiszta öltözéket
    beléd mocskolnak majd a lentiek
    megjelölnek majd bélyegükkel
    mintha csak idegen volnál A bukás, La Chute II

S így tovább. Egészen lélegzetelállítóan nagy líra, Pound rokona, Elioté, de Apollinaire-é is... tehát senkié. Teljes világ-kép, fontos tudni róla, urambocsá, kicsit ismerkedni vele, még az is. Ráfér ajánlásom. (Nyári fürdôköpenyben írom, nem tiszta öltözékben, ezt.)

Csak hát Olson dehogy bemocskol, ellenkezôleg, kristálytiszta légiességekbe emel, bár közben ott cserélnek versében egy-egy kocsikereket, meg mindenféle alpári hajókról is szó esik, s más ilyenekrôl. Korunk költôje... csak de kár, hogy e bizonyos korunk nincsen már meg. Erre jó hát mégis a poézis! (Talán.)

Az aztán végképp nem vitás, hogy egy Habsburg-könyv miért kettôsség. (Osztrák–Magyar Monarchia.) Az Európa adta ki egy bizonyos Stephan Baier – Eva Demmerle szerzôpáros kötetét ily tárgyban: Habsburg Ottó élete, ez a címe. Bár testes munka, érzésem szerint könnyedén siker lehet. Mindig izgat bennünket a Habsburg-kérdés, meg hát aztán itt nem csupán errôl van szó. De a Habsburgokról még annyit, hogy az osztrákok szerencsésebbek a családdal, mégis több közük van hozzá. Mi jellemzô módon „kiegyeztünk” (itt is). Én az Erzsébet királynôrôl szóló könyveknél jobban élvezem, ha szaktörténelem van a habsburgiádákban, netán ha a Habsburgok csak érintôlegesen jönnek elô (Karl Kraus, Musil, Kafka mûveiben, de az más kategória), igen, ha megtudok valamit, és ebben az új kiadványban rengeteg az ilyen érték. Egész kis kézikönyv a 20. század történelmének közeli fertályából, és sok minden benne van a mai Európáról is. Lazán olvasgatható, akár témakörök szerint is, mert nem a fôhôs élete az igazán izgalmas benne, hanem a rengeteg kitekintés. Olyan munka, amilyenekbôl nem lehet elég: tömören, röviden kapjuk azt, amire kíváncsiak lennénk, vagy sem, de az élet, a politika etc. kíváncsivá tett minket rá. Nagyon olvasmányos (más módon, mint poétáink!), jól van kitalálva és megcsinálva. Magam is elöl hagyom egyik ilyen polcomon, bár se Habsburg-, se Európa-mániás nem vagyok valami nagyon.

S nem nagyon tudom, mi a véleményem az amerikai „kommunista-üldözés” kérdéskörben, még a nevezetes szenátor ügyét sem tudom világosan megítélni (személy szerint nyilván kellemetlen fráter volt s nem nagy kapacitás), igen, hát hogy miként alakulnak történelmi szükségszerûségek, hol van mindennek határa azért... ám Philip Roth újabb könyve (Szégyenfolt; Európa Kiadó) nem is effélékrôl szól, inkább a rasszizmus témaköre jön benne elô, igaz, itt sem merném idézni a kiváló Szakcsi Lakatos zongoramûvészt, akinek (mondom, nem idézem, tessék utána-kutatni!) napilapban elejtett mélyen bölcs megjegyzése felett közéletünk szépen elsíklott, miközben egyebekért hajbakapások sokkal kisebb skálán is már adódnak. Tehát Philip Roth jól ír, és a hármasságok kategóriájába tartozik dolgával itt, mert hogy ez a munka egy trilógia harmadik darabja (az elsô volt: Amszterdami pasztorál, a második Kommunistához mentem feleségül), és itt valóban ember és ember viszonyáról, egymás valódi megismerésének lehetôségeirôl (vagy inkább lehetetlenségérôl) van szó.

Rendszerbíráló könyv, hogy a manapság nálunk divatossá vált kifejezést használjam. Már csak azt kellene mondanom ehhez, hogy „baloldali radikális”, és kifejtenem, hogy ez semmiképp sem radikálisan baloldali világnézetet jelent, hanem hogy ha már azt, hogy normális, elneveztünk úgy, hogy radikális (hû, de tetszene Musilnak, Krausnak, Kafka meg még nagyobb szorongásokba esne!), szóval ha ez így van, hát Philip Roth könyvénél úgy maradok meg, hogy történetét nyilvánvalóan izgalommal olvassák majd, élvezni fogják, nekem viszont az író alapállása tetszik, és Klee és Salinger életmûvébôl mindig hiányoltam is, hogy csak olyan kevéssé van meg bennük a sok konstruktivitás mellett a jó adag „rosseb az egészbe” felfogás.

Földényi F. László: A gömb alakú torony
Jelenkor Kiadó
296 oldal, 2600 Ft

Solymó Zoltán: Összegyûjtött versei
Palatinus Kiadó
486 oldal, 2870 Ft

Charles Olson: Válogatott versek
Ford. Szõcs Géza

Stephan Baier–Eva Demmerle: Habsburg Ottó élete
Európa Könyviadó
618 oldal, 3300 Ft

Philip Roth: Szégyenfolt
Európa Könyvkiadó
444 oldal, 2200 Ft

 
 
 

Tandori Dezső
költő, műfordító

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu