buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 20, kedd
István napja





















Évfordulók:
1901: Salvatore Quasimodo születése (Modica)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
A világ, mondatokban


2003.06.11

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Sem mindent elmondani, sem mindent elolvasni nem lehetséges. Elõbbire Füst Milán Naplóját idézi Olasz Sándor: „…mindent elmondani nem lehet”, utóbbira minden irodalmár dilemmája lehet a példa. Ám írónak s irodalomtörténésznek lenni mégis csak ama minden megkísértésének igézetében érdemes.

Minden irodalomtörténész ugyanis alapvetõen arra a kérdésre keresi a válaszlehetõségeket, hogy a kor, melyben vizsgálódik, a világ- és önmegismerésnek milyen irodalmi szövegekben megjelenõ alakzatait hozta létre. Aztán másodjára természetesen arra keresi a választ, hogy ezek a szövegek – ha teszik: „léttani” metaforák – miféle törvényszerûségekké rendezhetõk össze (s összerendezhetõk-e egyáltalán). Ehhez pedig – nincs mese! – mindent el kell olvasni. Olasz Sándor nemcsak eleget tesz eme, már önmagában sem akármilyen kihívásnak, hanem arra is képes, amire csak kivételes esetekben lelhetünk példát a hasonló jellegû munkák között: az õ tanulmányaiból szerkesztett kötet ugyanis nemcsak korábban megjelent dolgozatok összessége, hanem egy végiggondoltan építkezõ tudósi pálya dokumentuma is, mely immár új minõségként funkcionál.

A könyv egésze ugyanis kézikönyvként, szinte tankönyvként használható magyar szakos fõiskolások és egyetemisták számára. (Vélhetõen éppen ezért is egészíti ki a tanulmányokat hasznos bibliográfia, névmutató, sõt, írói kislexikon.) De természetesen nemcsak a diákok forgathatják haszonnal e munkát, hanem tanárok, illetve az érdeklõdõ közönség is: Olasz Sándor ugyanis tudományosan ír, ugyanakkor világosan és érthetõen. (Némi szakmai alapmûveltség természetesen szükséges a dolgozatok befogadásához.) Stílusa nem riasztja, hanem vonzza mindazokat, akik a velük nagyjából egykorú irodalom iránt nemcsak olvasóként, hanem a rendszerben látás igényével is érdeklõdnek: rokonszenves szerzõi tekintet pásztázza végig számukra az elmúlt félszázad magyar irodalmát.

Nem túlzás, ha azt mondjuk: prózatörténeti korszakmonográfia rejtõzik Olasz Sándor tanulmányegyüttesében. Erre megvan az érzékelhetõ szerzõi szándék is, hisz a kötet nem mûelemzések (esetleges) sorozata, hanem – a kutatói érdeklõdés okán – helyet kaptak benne bevezetõ, illetve öszszegzõ jellegû tanulmányok is, melyek egy-egy probléma általános összefüggéseire világítanak rá (ilyen például „a családregény metamorfózisait” bemutató dolgozat, a benne megbúvó kitûnõ Závada–Jadviga-elemzéssel). Sõt, a szerzõ elõszeretettel alkalmazza a „kettõs elemzés” mûfaját is, fõképpen a kilencvenes évek irodalmáról szólva (például Csiki László és Hász Róbert, Sándor Iván és Krasznahorkai László, Darvasi László és Háy János szerepel együtt egy-egy dolgozatban). A tárgyhoz való eme viszonyulás is egy monográfia valamely lehetséges szemléleti aspektusát elõlegzi.

Olasz Sándort mindenekelõtt a regénypoétikai paradigmaváltás(ok) érdekli(k), s ezért szinte szenvedélyesen – ám megszokott tárgyilagosságához ragaszkodva – szeretné be- vagy épp visszaemelni azokat a mûveket az elmúlt félszázad kánonjába, melyekrõl ma nem divat beszélni (ilyen például az önálló fejezettel nem szereplõ Fejestõl a Rozsdatemetõ, Sarkaditól A gyáva, a Viharban, Sánta Ferenc Húsz órája, Galgóczi Pókhálója stb. – de hasonló megfontolásból említtetik a méltóképp még ma sem elemzett hamvasi nagyregény, a Karnevál is). Olasz tematikai értelemben s idõben, de mindenekelõtt a beszédmódokat, poétikákat vizsgálva tágítja kérdéshorizontját – s tágítja így természetesen a mi olvasói horizontunkat. „A modern magyar regény modelljei” az 1940-es évek második felétõl datálódnak (Németh László, Kodolányi János, Ottlik Géza adják a tanulmánycímeket), s a következõ évtizedekben komoly szerepe van a prózapoétika alakításában Sánta Ferenc paraboláinak éppúgy, mint Mészöly, Déry, Mándy, Jókai Anna, Sütõ András vagy az újabb generáció újabb világértelmezéseinek, Gion mágikus realizmusának s Szilágyi István gyönyörûséges látomásainak.

Az „elnyújtott nyolcvanas éveket” – mások mellett – Kertész Imre, Nádas Péter, Grendel Lajos regényein keresztül láttatja velünk a szerzõ, mielõtt a közelmúlt irodalomtörténéseire tekint, hogy végül a kilencvenes években egy új regénykorszak jellemzõ jegyeit fedezze föl s érzékeltesse velünk. Úgy látja, a magyar próza ismét egyfajta „neoklasszicizálódási” folyamatba lépett, s ha nem is a régi értelemben vett, lyotardi „nagy elbeszélések” születnek újra, de a nyelv és a nyelvjáték mint prózapoétikai „alapvetés” mellé újra odaszegõdik a történet mint értékhordozó.

Ez a könyv „a helyén van” mûfajilag, formailag és tartalmilag egyaránt: jól szerkesztett belül, ízléses kívül. Elegánsan visszafogott a stílus – még a kötetcím is! –, egyenletesen magas a tanulmányok színvonala, vagyis „minden megvan”, ami ebben a mûfajban – nem csupán itt és most – szükséges és fontos lehet azok számára, akik mégiscsak szeretnének egyszer mindent elolvasni, mert mániákusan hiszik, hogy a világ mondatokban elbeszélhetõ s mondatokból megérhetõ.

Olasz Sándor: Mai magyar regények
Nemzeti Tankönyvkiadó
239 oldal, 1848 Ft

 
 
 

Fűzfa Balázs

Nemzeti Tankönyvkiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu