buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 20, kedd
István napja





















Évfordulók:
1901: Salvatore Quasimodo születése (Modica)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Õrzõ – a „mélyfelejtés” idején


2003.06.11

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

„Révület és mérlegelés szükséges egyensúlyát”, mint a szakmai erkölcs elengedhetetlen föltételét emlegeti Domokos Mátyás Hornyik Miklós interjúkötetének alanyairól szólván (Fuerunt). Ama több évtizede készült beszélgetések – irodalmunk kilenc, azóta eltávozott nagyságát kérdezte a délvidéki irodalomtörténész – nemcsak az eltérõ világképû alkotók „ kollektív tudatalattijában” sértetlenül megõrzött írói-magatartásbéli konszenzusról tanúskodtak, hanem a magyar történelem folytonos szabadsághiányának következményeit is szóba-szóba hozták, ahogy lehetett akkor – s tudjuk, Újvidéken inkább lehetett. Ottlik Géza, Illyés Gyula, Németh László, Weöres Sándor, Pilinszky János mûve az Orwell – és persze Bibó István! – emlegette „belsõ” félelemnélküliség állapotában fogant, az alkotói révület és a józan mérlegelés önismeretre szólító súlyegyenében ha tetszik, morális sugárzásuk épp ezért megkérdõjelezhetetlen, s e kiváló szellemek annak a fölfénylõ – írói-irodalmi – szemléletnek a létjogát is bizonyították-bizonyítják itt, amely e rendkívül ízléses kiállítású – a Nap Kiadó „Magyar esszék” sorozatában megjelent – könyv szerzõjének is a sajátja, jó félszázada immár.

Domokos Mátyás a magyar literatúra nagyságai által írt „virtuális irodalomtörténetrõl” mindig jó szívvel beszél, a kizárólagosságra törõ öntelt tudálékossággal szemben is akár. Mértéknek is tudja ezt talán, amelyben az említett révületre és mértékletességre utaló hajlam egyszerre van jelen, „méghozzá a teremtõ szellem erkölcsébõl következõ morális indiciumok alapján, amelynek rendje […] szent és sérthetetlen”. E félmondatot – akárcsak a „mélyfelejtés” metaforáját – a szakmai szolidaritás és az írói hivatás erkölcsének tán végsõ széjjelporladását alig leplezett indulattal diagnosztizáló Gens una sumus? címû – az Írósorsban is olvasható – 1999-es esszéjében írta le ugyan a szerzõ, de az ott kifejtett gondolat e kötet szellemi-szereptudati háttereként is értelmezhetõ. Domokos e „szent és sérthetetlen” – vagy ahogy Ottlik mondaná – a lelkünk mélyén sértetlenül õrzött ép tartalmaknak a legyûrhetetlen vigyázója és szószólója ugyanis, s annak az ellenálló írói-értelmiségi magatartásnak a makacs képviselõje nemkülönben, amelyet – mindjárt e gyûjtemény elején – két Babitsról írott dolgozatában is oly szenvedéllyel fejteget (Légy ellenállás; Közegellenállás). Az utolsóul sorolt „szócikkben” (Szócikk a Forrás folyóirat hiánylexikonába) viszont az örökölt nyavalyák kínozta beteg magyar társadalomra szabadított „mûvi vakságról” beszél „epekeserû” ingerültséggel, arról tehát, ami – a „diktatórikus igénnyel fellépett posztkommunista szövegirodalomtól” is megtámogatva – éppen e Babitstól (is!) reánk hagyományozott erkölcsi parancsot dekonstruálná végképp érvénytelenné, a szemléleti liberalizmus álorcájában persze. A könyv harmincegy írása – néhány kivétellel az utóbbi három-négy évben születtek – így lesz értékmentéssé s erkölcsi-szellemi perré egy idõben, ahol a választott cím nemcsak a tárgyalt írókra és mûvekre, de – felszólító módú figyelmeztetésként immár – reánk, vakká és süketté nevelt-teoretizált (olvasó, de inkább nem olvasó) mai magyarokra is vonatkozik.

Domokos Mátyás személyessége, dolgozatainak emlékezõ-vallomásos tónusa (a teremtõ „révület” jelenléte ez?), s a mindevvel párhuzamos értékelõ és filológusi fegyelem (a „mérlegelés” aránytartó nyugalma?), a megidézett barátok és mesterek eszejárását, mûvészi és morális feladattudatát is átörökíti az idõben ekként, s lesz a külsõ és belsõ szabadság tanúságtétele egy – az értékteremtés lehetõségének mélystruktúrájára nézvést – továbbra is szabadsághiánytól szenvedõ korban.

Szerzõnk – akárcsak hõsei – joggal hiszi, hogy az a bizonyos „üzenet” reá is bízatott, s ha Illyésrõl (öt esszében s egy interjúban szól róla), Németh Lászlóról (Hatalom és igazság; Szembesülés), Pilinszkyrõl, Mándy Ivánról (Iván), Veres Péterrõl (Népmesei hõs atomkorban) vagy éppen Bibó Istvánról (Egy szókratikus jelenség a 20. század magyar történelmében) beszél, ha megindultan emlékezik (In memoriam Fodor András), ha az Apokrif keletkezésének történetét nyomozza (Egy kis Pilinszky-filológia), ha a Nagy Lászlót célra tartó ostobasággal félremagyarázóval perlekedik (Nagy László – 2000-ben), ha egy-egy vers rejtelmeit s körülményeit bogozza oldalakon át (Kincs a szemétben; „Öreg szívek” költõje: Illyés Gyula) vagy ha derûs – az embert s kort hûen jellemzõ – pillanatokat idéz föl csupán (Irodalmi történetek), akkor e vállalt elõdök és értékek által kitaposott csapáson halad elõre föltartóztathatatlanul. Pályája a magyar irodalom – és a magyarság – újabb kori széttaposásának kezdetén indult, de olvasmányai, múltja és iskolái (szépírói derûvel szól errõl: Röviden – magamról, Emlékszilánkok egykori iskolámról és tanáraimról), meg a vele egyenrangú munkatársként-barátként szót váltó szellemóriások megvédték mindenféle „fertõzéstõl”. Morális identitását, „koherens látomását a világról” (errõl is a Gens una sumus? beszél) õ megtarthatta hát, s annak tudatát is persze, hogy az irodalomnak, akárcsak az életnek (érvként Goethét, Stendhalt s a novellista Szabó Istvánt [„az írás szava legyen az élet szava”] idézi többször), tétje van mifelénk továbbra is. A veszélyeztetett szociális, nemzeti és erkölcsi értékekre való érzékenységet felelõs indulattal sugárzó munkáit a „közöm volt s közöm van hozzá” hitével s illetékességtudatával szóló önéletrajzi elemek éppen ezért szõhetik át: olyan, a maga és hazája múltját, jelenét, no meg a világot egyben látó színes egyéniség szól hozzánk, aki éppen azt a magatartást és értékvilágot – s lényében a teremtõ szabadságra s az értelmes ellenállásra való ama hajlamot – õrizte meg s mutatja be nekünk lebilincselõn, amelyet egy földi paradicsomról hazudozó (elõbb „létezett szocialista”, majd „posztfeudál-kommunista”, ahogy õ mondja) kor bennünk s irodalmi-olvasói készségeinkben már nagyrészt széjjelzúzott. Az értékmentés elszántságát több tucat kötettel bizonyított kiadó szép gesztusát felülmúlni ezért csak egy módon lehet: úgy, ha a hetvenötödik esztendejét április tizennyolcadikán (Németh László születésnapján!) betöltött, s munkáival a kollektív „mélyfelejtés” ellen küzdõ Domokos Mátyást mi is illõn felköszöntjük – ép emlékezetre s nyitott lélekre valló olvasással.

Domokos Mátyás: Szembesülés
Nap Kiadó
264 oldal, 2200 Ft

 
 
 

N. Pál József

Nap Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu