buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 22, csütörtök
Menyhért és Mirjam napja





















Évfordulók:
1920: Ray Bradbury születése (Waukegan)
1958: Roger Martin du Gard halála

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Éhség
Tar Sándor novellái


2003.06.11

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Gondolom, a táplálkozási zavarokkal küzdõk – kiknek száma kis hazánkban is növekszik, mutatván, hogy a civilizációs betegségek átvételében élen járunk –, nem nagyon fogják Tar Sándor könyvét egymás kezébõl kapkodni. Legfeljebb néhány karcsúságra áhítozó, bennfentes bölcsész, aki hallott már valamit a szerzõrõl, esetleg valami útszéli politikai pletykát. Kik nem fogják olvasni még? Nos, õk sem igen, akikrõl Tar Sándor ír. Akik szintén táplálkozási zavarokkal küzdenek, csak éppen nem az a gondjuk, hogyan tartsák vissza magukat a hûtõszekrénytõl, hanem mondjuk, hogy miképpen tudnák a kutya elõl feltûnés nélkül megkaparintani az ehetõnek látszó falatot. Õsi magyar szóval: éheznek.

Nem fogják olvasni azok sem, akik nem éheznek ugyan, de kisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy kutyahúst evõkkel, a kutya elõl a húst elevõkkel, a zsírt kanállal evõkkel foglalkozzanak. A hazánkban negyvenöt óta történt legmélyrehatóbb változásról, mely alattomos földindulásként tízezreket tett földönfutóvá hónapok leforgása alatt, ugyanakkor milliárdossá/milliomossá varázsolt néhány száz ügyeskedõt, hívjuk bár õket üzletembernek vagy a rendszerváltás nyerteseinek, errõl a változásról irodalmilag értékelhetõ nagyregény a mai napig nem született. Nem csodálkoznék, ha évek múlva azzal is Tar Sándor állna elõ, úgy látszik, csodálatosan gazdag irodalmunkban egyetlen emberre marad, hogy a vesztesekrõl szóljon. Mert változatlan energiával, és egyre lenyûgözõbb színvonalon írja szívszorongató, lelkiismeret-korbácsoló, vérlázító és sírni való történeteit, novelláit a nyomorúságnak, az elesettségnek, kifosztottságnak. Megszomorítottak és megalázottak krónikása, a legfájóbb irodalmat mûveli, és nincs megkönnyebbülés. A katarzisz szép csöndben kimúlt, nem jöhet létre, nincs okunk rá, a szerzõ ennyi megkönnyebbülést sem enged az olvasónak.

Voltak boldogabb korok, amikor az irodalom némi vigaszt nyújthatott az olvasónak az elszenvedett életért, az irodalomból megismert reménytelen sorsokért, sõt olykor életmintákat adott, hõsöket mutatott fel.

Elmúlt ez az idõ. Alig találunk hõsöket a mai irodalomban. Íróink önmagukat írják sikeres életmûveken keresztül, nincs fantáziájuk, energiájuk, érdeklõdésük másra saját nagyra nõtt személyiségükön kívül. A kivételek, Szabó Magda, Gion Nándor, Závada Pál, mintha másik bolygóról jöttek volna. Onnan, ahol Kárász Nelli, Égetõ Eszter, a Hábetler család és ahol Édes Anna és Pacsirta megszülethetett.

Lehet, igazságtalan vagyok, de az azért sokatmondó, hogy az elmúlt évek irodalmából nem nagyon emlékszem irodalmi hõsökre. A szerzõk nevére annál inkább.

S noha Tar Sándor végre olyan író, kinek hõseit nem felejtjük el egykönnyen – hõs helyett megfelelõbb talán a szereplõ – a létezésnek annyira mélyén, térképen fel sem tüntetett vidékeken tengõdnek ezek az emberek, nevük sokszor csak keresztnév, gúnynév, olykor õk sem emlékeznek igazi nevükre.

Tar pokolmélyi kaleidoszkópjában a szereplõk nyugodtan átsétálhatnának egyik novellából a másikba, ugyanazt találnák ott is, magukkal jönnének szembe akárhol.

Megszûnt az átjárás más, boldogabb világokba, szerencsésebb emberek közé, vagy soha nem is volt? Történelem és társadalomtudósok feladata lesz, lenne, hol szakadt meg a kapcsolat emberek között, hol mélyült átléphetetlenné a szakadék a sikeresek és a sikertelenek között. Nem is az igazi nagy nyertesekre gondolok, csak azokra, akiknek éppen van munkájuk, emberhez méltón küszködnek a létért. Mert Tar Sándor hõsei már szó szerint alig-emberek, nem egyszer ölniük kell, ha ki akarnak törni a megaláztatottságból, embert kell ölniük, hogy embernek érezhessék magukat.

Jézuska egyetlen szót tud mondani: Hemmá. Ha ugyan ez a hangsor szónak nevezhetõ. Jézuska elmebeteg óriás, mellesleg ha elég kolbászt kap, szexuálisan rendben tartja a környék nõit, s olykor férfiait. A telepen, ahol Jézuska él, egyébként is jól bevált õsközösségi minta szerint zajlik a szex, elõbb utóbb sorra kerül mindenki mindenkinél. Mint az állatok! – mondanám, ha nem tudnám, hogy a pandák és a madarak igenis válogatnak.

Tar hõsei vagy a börtönbõl jöttek, vagy a munkahelyüket sodorta el a rendszerváltás, mintha a demokráciában nem lenne szükség lakatosra, esztergályosra, marósra. A jó érzékkel karvalytõkésnek nevezett új tulajdonosoknak nincs szükségük munkásokra. A munkahely elvesztése önmagában is tragédia, mert inkább az idõsebbeket küldik el – ahol egyáltalán válogatnak – akikkel szóba sem állnak már sehol, s ha még egy válás is tetézi a nyomorúságot, majdnem biztos, hogy utcára kerül az illetõ. Aki egy fûthetõ szobáért, meleg ételért gondolkodás nélkül megszabadítja szenvedéseitõl a hervadt asszonyság urát. Aki nem szerelemre, hanem kenyérre éhes, azért kuncsorog a vécében étkezõ lány után. Aki meg szerelmes, a sikertelen kísérlet után visszaadja az óvszert, nincs már rá szüksége.

Nem munkakerülõk. Mániákusan dolgozni szeretnének, ha addig élnek is, vissza akarják kapni elvesztett életüket. Mert a munka az életük volt. Visszakapni esztelen hazudozások, kockázatos manõverek révén is, hogy aztán a felrobbant gyalugép még a maradék esélyt is elvegye. „Mikor egy targoncán futva vitték át az udvaron a biztonsági emberek a kijárat felé, az jutott eszébe, hogy mit mond majd Erzsinek, ha hazamegy. Azt, hogy készítsd ki az öltönyömet, de most a feketét. Amit azért vettünk annak idején, hogy abba temessetek el. Mert én már meghaltam. Akkoris, ha élek.”

Ezen a tájon könnyen tiltott kutyaviadalra kerülhet a munkát hiába keresõ, céltalanul lõdörgõ ember, s ha már odakerült, könnyen õ is része lesz a viadalnak, már emberviadalról van szó, a tiltott élvezeteket kedvelõ pénzes fickók hadd mulassanak, és akkor már könnyen roppan a nyaki csigolya.

Aztán a féllábú Váradi, akinek egyik lába a nagyvadaknak kitett tõrbe botlott, s mert soha nem bízott orvosokban, a láb elfertõzõdött, le kellett vágni. Azóta néha kutya akad a nyúlcsapdába, azt eszi Váradi a szomszédjával. Legnagyobb gondja, hogy nem kap fél pár cipõt a lábára. Mert minek vegyen két cipõt, ha csak egy lába van?

Abszurd, írnám le az agyonkoptatott szót, de valahogy nem illik Tar novelláihoz az irodalmi jellemzés. Az abszurd nála véresen komoly.

Nem könnyû olvasmány Tar Sándor világa. Egész emberségünk lázadozik, sír, szûköl, ennyi nyomorúságtól.

Az író kamerája a másik Magyarország felé fordul, melynek lakói egyértelmûen rontják az országimázst, de akikkel naponta találkozunk, ha oda merünk nézni a templomok lépcsõjén maguknak megágyazókra, a szatyrokba hulladékot gyûjtõkre, akik honfitársaink akkor is, ha csak ritkán vetõdünk el az általuk lakott elbújt falvakba. Becsüljük meg Tar Sándort, ki rendületlenül tudósít róluk. Nagy irodalom, de a könyvet becsukva csöppet sem irodalmi nyugtalanság vett rajtam erõt. Azt írtam, a katarzisz elveszett. Nem tudom, akkor miért nem megy ki a fejembõl napok óta ez a néhány sor: „Éhe a kenyérnek, éhe a szónak, éhe a szépnek hajt titeket. Nagyobb igaza sose volt még népnek, hitványabb Nérók még sehol se éltek.”

Tar Sándor: A térkép szélén
Magvetõ Kiadó
245 oldal, 1990 Ft

 
 
 

Tóth Erzsébet

Magvető Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu