buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Mi van meg hol


2003.06.11

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Az 1996 és 2003 között írott esszék, cikkek (vegyes mûfajú rövid szövegek válogatása olyan irodalmi-irodalomtörténeti térbe és idõbe érkezik, amelyet Esterházy Péter pályáján a Harmonia cealestis (2000) és a Javított kiadás (2002) utániság, az olvasói és szakmai közvéleményben pedig a Kertész Imre tavalyi Nobel-díját övezõ és követõ – örömmel átitatott vagy ellenszenvtõl habzó – tanácstalanság jellemez. A várakozás – hogy a következõ alkotás mintegy „visszafelé” magyarázza – nem a Harmoniá...-t,hanem a Harmonia cealestist és a Javított kiadást mint egymáshoz viszonyuló, egymáshoz tapadó, mégis független textusokat; és nem a Sorstalanságot, hanem a Kertész-életmûvet mint a Sorstalanságból kinövõ, ám arról részben le is váló könyvek együttesét.

A Kõbányai János Jób könyve címû Kertész-apológiájában (pamfletjében) a „virtuális magyar Nobel-díjasok” egyikének nevezett Esterházy (rajta kívül Konrád Györgyre és Nádas Péterre vonatkozik a terminus) máris jelentkezett – nem csupán a felhalmozott publicisztikák mennyisége és koherenciája okán – egy olyan gyûjteménnyel, amely 1./ a két elõzõ mûhöz, az apa-motívumhoz stb. viszonylag kevéssé kötõdik; 2./ részben alkalmas lehet arra, hogy Kulcsár Szabó Ernõ 1996-os Esterházy-kismonográfiájának akkor logikus állítása ellenére az irodalmi tárgyú eszszét is „az író igazi terepének” láttassa; 3./ címével a Nobel-díja alkalmából pályatársi örömmel laudált Kertész egyik könyvére (Valaki más), azaz a centrálissá – és nem riválissá – lett ouevre-re utal rá.

A szabadság nehéz mámora: 1 könyv, mely a szerzõnek 1 könyv felcímû olvasónaplózó közlésfolyamán nyugszik. Esterházy 1-re lapot kért, az Élet és Irodalom címût, vagy az ÉS kérte õt az 1-re, s mindketten nyerõt húztak. Az író eddigi egyetlen esszékötete sem futott ki olyan tágas nyelvi – nyelvközi – mezsgyére, mint ez. Egyes írásai külországi folyóiratokba, könyvekbe készültek. Gyakori a német és magyar nyelv, a német és magyar irodalom valamilyen találkozása, érintkezése. Esterházy a németet „elmagyarítja”, a magyart „kinémetesíti” ha kell, és ha lehet. Az angol-magyartól sem idegenkedik. Az 1 Norfolkban ez 1 Lawrence Norfolk ha nem is 3:6-ra vagy 1:7: 1:2-re végez az irodalmi focipályán: „A posztmodernnek ez a barokk vagy manierista változata Budapesten mondjuk úgy jellemezhetõ, hogy Norfolk fantáziája a Darvasiéhoz mérhetõ..., intellektualitása, szellemi tájékozódása és idõnkénti obskúrussága pedig mondjuk a Márton Lászlóéhoz.” (Ha már labdarúgás, abból van ezúttal is. A foci EP számára tudatforma, Puskás Ferenc „ballábas, nagy magyar gondolkodó”.) Az irodalmi internacionalizmusban Kathrin Röggla Garaczi húga, és Venegyikt Jerofejev orosz, Hrabal cseh nyelve, Danilo Kis sok nyelve is szervesül a kötetben. Esterházy – nem meglepetésként: roppant fontos tényként és eseményként – a kis magyar pasztorálást úgy végzi és írja, mint akire (õrá is) az Európa-nyáj bízva van.

E közösségi irányultság, nyitottság mellett ott a befelé forduló személyesség is. „Akkor mivel telnek az évek, az utóbbi évek? – kérdi egy (ál-)interjúféle. – Az utóbbi évek azzal telnek, hogy Joliot Curie térre nézõ anyakomplexusát cserélné el Joliot Curie térre nézõ apakomplexusra.” Ez 1998-ban íródott; azóta alighanem volt – apróhirdetés – visszacsere is. Joliot Curie, a kétlábas, nagy magyar gondolkodó nevének kontextuális – egyperces – említése az Örkényben egyébként is nagyon erõs könyv legcsodálatosabb Örkény-hommage-a, pedig mindenestül Esterházy lakás-problémájának dokumentuma. (Egy másik lakás/kép/ügy: Mi hiányzik honnét.)

Bár az ismétlésre, az önkopírozásra való hajlam – repetito est mater studiorum? Harmonia... + Javított...: pater studiorum? –, a nemegyszer narcisztikus nekilendülés zavaró lehet, a hamisítatlan esterházyádák eltüntetik mindezt. A mi a bánat címû, remekmívû Pilinszky-szentképben ez áll: „A költõ: a szavai. Az alvószerek, a plakátmagány, a maontják...” Színházi kiránduláskor, a szolnoki Amadeus kapcsán Négy darab tündök keletkezik. A szabad-ság nehéz mámora: szövegszinten rengeteg – ha nem is csupa – tünd és maontja. Nemcsak szavak: szótömbök. A Rokonok-interpretáció: a nem a múltból a jelenbe, hanem a jelenbõl a jövõbe olvasott, megdorgált” Móricz... Az Egy másik Szajla, amint a Kötcse-monográfiát Oravecz Imre verses regénye mellé stilizálva kirajzolja Szajlaországot, Kötcseországot... Ahogy egy Thomas Bernhard-fordítás sorsa a tandorizálódás... A védõszent Mészöly Miklóshoz szóló esszé-imák egyike az öregmészölyözésben kulminál... A nagy íróhalottak búcsúztatása elõtti rituális és lelkiismereti olvasás: farkasréti olvasás... S van legövébb könyv: „minden írónak van egy könyve, amelyet meg kell írnia (nem okvetlenül a legjobb)”...

A mondás, a mondat végsõ soron a szeretetért jeleníti meg magát. „Egyetlenegy lényeges kérdés van: meg tud-e az ember bárkit is szeretni itt a földön, élete során? – Hálás vagyok Györe Balázsnak ezért a mondatért”: a Györe-fragmentumot természetszerûleg kell a saját szövegévé hajlítania Esterházynak, hisz’ „Kertész Imre »nincs bennem szeretet«-mondata jut eszembe”. Az utolsó fejezet – A megbocsátásról – szervesen ide kapcsolódó hat írása, csalódásunkra, kevesebbet tudat a felelõs, kritikus és intellektualizált szeretet-tevékenység módozatairól, vallási és világi vonatkozásairól, mint az erõteljesebben irodalmi (és képzõmûvészeti) semmint historizáló-politizáló közírásnak felfogható kötet egésze.

Az apa- (és az anya-) probléma – Joliot Curie téri, centrális mivoltában – elég rejtetten fordul elõ. A frankfurti – könyvvásári – beszédben (1999. október 12.), amelynél ihletettebb és nagyvonalúbb megnyitóbeszédet aligha lehet elképzelni egy elõszavakat, kiállítás- és egyéb megnyitókat legfeljebb szükséges rossznak tekintõ író tollán, a „Magyarország irodalmi ország” – Minden kicsit túlzás, a cigány lova. A magyar irodalom nem ennyire jó” satuja után megnyílik és be is zárul egy személyes prés, a tisztességesen végigmesélt saját történet. „Eszembe jut az édesapám” – s a végén (eredetileg egy könyvvásáron, a frankfurtin, német nyelven): „Köszönjük, az apám és én köszönjük a figyelmüket”.

Esterházy írástechnikai virtuozitását fölemlegetni három évtizedes – és ilyen – út után már nem elismerés, csak fontoskodás lenne. Egy mesterfogás: a kimondott szó visszavétele, illetve a ki nem mondottnak a megelõlegezése mégis figyelmet érdemel. Ezzel (is) lebegteti, többértelmûvé teszi azt a diskurzust, amelyet olvasójával, s amelyet tárgyáról folytat. A számos lehetséges példa közül egy tagadással realizált projekció (Hajnóczy Péterrõl, alkoholizmusáról, mûveirõl): „Evvel összefüggésben juszt sem írom le Malcolm Lowry nevét” – és, íme, lõn.

Nem csupán kény és kedv, hogy Névmutatója is akadt a könyvnek. Ez az adattár fõleg a Bevezetés a szépirodalomba (1986) kötetzáró nagynévsorának jelentéseivel talál funkcionális kapcsolódást.
A vitapontok? Nem lényegiek. Esterházy számára jó karikaturista valaki, aki nekem nem. Kész. A „(Többé-kevésbé mindenki magyar.)” típusú szövegréseket Esterházy a közhely-elmélkedésnél letudja. Egy 1998. nyári Jelenkor-közlésért – Nemes Nagy Ágnes-beszélgetés, „Töttössy Bea munkája” – nem kellene ennyire (6 sor) lelkendezni. Kétséges, hogy nyilvánosságot kért és érdemelt-e, s mi az, hogy egy beszélgetés X.Y. munkája? Újfent vitát válthat ki az elhíresült „ranglista”: a novellistaként nem ténykedõ Esterházy igehirdetése szerint „A novella: rövid és Csehov. Ha volna egy ilyen mondatnak értelme, nincs, azt mondanám, ma Magyarországon TS tud legjobban novellát írni (meg egy bizonyos Bodor Ádám nevû kollégánk)” (Tar Sándorról). A nincs (értelme) maga a visszavétel visszavétele: van (rangsor). Nincs. Esterházy Pétertõl (is) tudjuk (vö. például: Ünnepi beszéd és rekonstrukció – Kosztolányiról –, A kitömött hattyúban, 1988-ban).

„Svájc a reménytelenség maga: javíthatatlanul jó” – epigrammatizál az új, könyvheti gyûjteményben a Lehet-e.

A szabadság nehéz mámora jó, és attól is, hogy nem reménytelen.

Esterházy Péter: A szabadság nehéz mámora
Magvetõ Kiadó
446 oldal, 1800 Ft

 
 
 

Tarján Tamás

Magvető Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu