buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 21, szerda
Sámuel és Hajna napja





















Évfordulók:
1918: Lengyel Balázs születése (Budapest)
1943: Henrik Pontoppidan halála

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
„Ma már mindannyian freudisták vagyunk”


2003.04.13

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Jóllehet, a fentebb idézett állítás némileg túlzónak látszik, az olyan kifejezések, mint ego, tudattalan, Ödipusz-komplexus, elfojtás stb. mindennapos elemei nyelvünknek. A tudománytörténetben kevésbé jártasak is tudják, hogy a bécsi professzor volt az, aki feltérképezte az emberi lélek sötétebb oldalát, aki leszámolt a gyermeki ártatlanság illúziójával, aki õsi tabukat ledöntve mutatott rá arra, milyen kulcsfontosságú szerepet tölt be az emberi lélekben a szexualitás. Freud óta lelkünk gyógyítható (és legtöbbször gyógyítandó) testrészünkké vált, melynek ha betegségeit elhanyagoljuk, az súlyos következményekkel jár, sõt a freudi pszichoanalízisben számos fizikai tünet is megtalálta lelki eredetét. Bár több, mint száz évvel ezelõtti kialakulása óta a freudi mélylélektant számos bírálat érte, létrehozója úgy vonult be a köztudatba, mint a tudománytörténet egyik legnagyobb alakja, a huszadik század emblematikus figurája, a modern mûvészet számos alkotásának ihletõje.

Webster nem kisebb célt tûzött ki maga elé, mint hogy rámutasson az egész freudi koncepció elhibázott voltára, s mindeközben nem kis hangsúlyt fektet arra, hogy bebizonyítsa: a tabukat döntögetõ professzor alakja és gondolatrendszere maga is lényegében érinthetetlen tabuvá vált, a vallással és mindenféle irracionális mitizálással élesen szembehelyezkedõ pszichoanalízis rendszere, élén annak megalapítójával, a huszadik század egyik legjelentõsebb nyugati mítoszává fejlõdött - nem véletlenül nevezi a szerzõ a pszichoanalitikai iskolát következetesen pszichoanalitikai egyháznak. A teljesség igényével készült, ezért igen tekintélyes méretûre sikeredett könyv szellemi életrajz, amely bemutatja Freud pályáját, tudományos érdeklõdésének alakulását a kokain „áldásos” hatásától a gyermekek szüleik iránt érzett nemi vágyáig, és a pszichoanalízis gondolatrendszerének fejlõdését a szinte teljes érdektelenségtõl az egész nyugati világot átszövõ szellemi és orvosi mozgalomig. Teszi a szerzõ mindezt rendkívüli alapossággal, tudományos igényességgel, mégis a laikusok számára is érthetõ, élvezetes stílusban.

Az elsõ rész, mely az Egy áltudomány megteremtése címet viseli, a pszichoanalízis kialakulását követi nyomon, és oly módon cáfolja annak alaptételeit, hogy rámutat, azok mindegyike hamis hipotéziseken alapul, bizonyításuk pedig nem szûkölködik a tudománytalan, nemegyszer kifejezetten tisztességtelen, manipulatív módszerekben. Mindennek tudománytörténeti kontextusát és ihletforrását a 19. század második felének számos, a pozitivizmus lendü-letében alkotó (ál)tudósa adja, akik megszabadulva az egyház béklyóitól határtalan elszánással vetették magukat a világ titkainak megismerésébe oly módon, hogy sokszor sajnos éppen azokat a tényeket hagyták figyelmen kívül (rosszabb esetben alakították át), amelyeknek teljes és objektív leírhatóságában szentül hittek.

A pszichoanalízis gyökerét Charcot hisztériaelmélete adja, amelyrõl Webster számos esetleírás tüzetes elemzésén keresztül bebizonyítja, hogy igencsak ingatag lábakon áll, és a hisztériával kezelt páciensek szinte mindegyike valamilyen szervi betegségben (legtöbbször epilepsziában) szenvedett. A „hisztérikus” betegek kezelése során Freud egyre újabb és újabb összefüggéseket vélt felfedezni, amelyek vizsgálata során eljutott elõször a csábításelméletig (minden hisztériás betegség hátterében egy szülõi szexuális zaklatás elfojtott traumája áll), majd ennek tarthatatlansága után az Ödipusz-komlexusig.

Webster meggyõzõen érvel amellett, hogy Freud a gyermeki lélekre vonatkozó megállapításait úgy teszi, hogy a szülõk, illetve a gyermekek által elmondott eseményeket egy körvonalazódó lélektani evolúciós elmélet (az emberi psziché orális, anális és fallikus szakasza) által kijelölt meglehetõsen szûk horizonton belül magyarázza. Ahogyan a hisztéria esetében, a tények ezúttal is mereven ellenálltak Freud prekoncepciójának, de a professzor ismét a jól bevált módszert alkalmazta: ha az esetleírások nem akarták igazolni a végsõ soron minden emberben meglévõ, de az evolúció során kifejlett elfojtás következtében mélyen rejtõzõ apakomplexus/Ödipusz-komlexus elméletét, átalakította a tényeket.

Mindeközben tudattalan néven önálló entitást adott egy olyan jelenségnek, melyet Plótinosztól Augustinusig, Shakespeare-tõl, Leibnizig számtalanszor leírtak már, ti., hogy az én egyes részei olykor rejtve maradnak, hogy olykor igyekszünk elfojtani egy-egy traumatikus élmény okozta érzelmi reakciót, és hogy vannak olyan öntudatlan megnyilvánulásaink, cselekedeteink, melyekre nem tudunk racionális magyarázatot adni.

Webster többszáz oldalas elemzésének olvasása során fokozatosan alakul át a laikus olvasó freudi pszichoanalízisrõl kialakított képe. A szerzõ hatalmas jegyzetapparátust mozgatva igen meggyõzõen érvel amellett, hogy a freudi pszichoanalízis, mely céljául tûzte ki az emberi lélek vallási dogmáktól és tabuktól mentes tudományos feltérképezését, és kidolgozta a szinte minden testi és lelki nyavalyára gyógyulást hozó kúrát, nem más, mint a zsidó-keresztény hagyomány többezeréves tanainak, tiltásainak a fizika, biológia és az orvostudomány szaknyelveibõl összegyúrt sajátos terminológiával megalkotott újrafogalmazása. Ahogyan a zsidó-keresztény hagyomány szerint az eredendõ bûn következtében minden ember bûnös, úgy a pszichoanalízis tanaiból kiindulva gyakorlatilag nincs olyan ember, aki ne lenne beteg, hiszen Freud szerint a szülõk iránt érzett kisgyermekkori szexuális vágy, illetve ennek elfojtása mindenkiben megvan, és ahogyan a bûntelen élethez csak a gyónáson, illetve a különbözõ vallási gyakorlatokon, úgy az egészséges élethez csak az analízisen keresztül vezet az út.

A pszichoanalízis tanainak kifejlõdése és alakulása azonban a Freud-mítosznak csak az egyik oldala, nem kevésbé zavaros és olykor erkölcsileg kifogásolható elemekkel tarkított történet a pszichoanalízis elterjedése és többszörös szakadása. A második, Az egyház és a pszichoanalitikai evangélium c. fejezetet olvasva nagyon úgy tûnik, hogy nem egy spontán módon szervezõdõ szellemi közösségrõl, hanem egy erõs kézzel irányított és tudatosan szervezett ortodox mozgalomról van szó, mely sok tekintetben az egyházak jellemzõit mutatja. Freud mint legfõbb egyházatya (Webster megkockáztatja: mint Isten) egy ezoterikus kört hozott létre maga körül, melynek tagjai kötelezõen átestek az analízis beavatási rítusán, és akiknek küldetése volt megõrizni a pszichoanalízist eredeti, Freud által kidolgozott formájában. Mindenki, aki megpróbált produktív módon, a saját gondolataival hozzájárulni az iskola fejlõdéséhez, szükségszerûen eretneknek nyilváníttatott, és kitagadtatott.

Freud az évek során elüldözte maga mellõl legtehetségesebb tanítványait. A különvéleményt vagy kritikát megfogalmazókkal szemben úgy lépett fel, mintha azok éppen saját neurózisuk tüneteként produkálnák mesterükkel való szembenállásukat, ily módon degradálta állatorvosi lóvá azokat, akiknek legfõbb célja éppen a pszichoanalízis kiteljesítése és továbbfejlesztése volt: Adlert, Jungot, Ferenczit. Atyai tekintélyével közvetett módon azt is megakadályozta, hogy lánya, akit már életében örököseként jelölt meg, és aki apjával ellentétben különösen jó érzékkel bírt a gyerekek iránt, a maga módján gyarapítsa és finomítsa a gyermeklélektanra vonatkozó freudi tanokat.

A fentieket olvasva könnyedén arra a következtetésre juthatnánk, hogy Freud a tudománytörténet egyik legsikeresebb csalója, akibe a vallástól eltávolodó, egyre frusztrálódó huszadik századi ember belekapaszkodott. Akármekkorát tévedett is azonban Freud, és akármennyire tisztességtelen, olykor kifejezetten kegyetlen eszközökhöz is nyúlt, végsõsoron mégiscsak világjobbító szándék vezette, minden eszközzel azon volt, hogy az emberiség legvégsõ titkait felfedve egy általánosan használható gyógyító módszert dolgozzon ki, és mikor ezt megtalálni vélte, ugyanígy a végsõkig ragaszkodott ahhoz, hogy ezt eredeti tisztaságában megõrizze az emberiség egészének épülésére.

Mindemellett a freudi pszichoanalízis elhibázottsága egy tágabb kontextusba helyezve egyetemesebb tudományelméleti problémákra is rámutat. A könyv harmadik fejezetébõl (Pszichoanalízis, tudomány és emberi természet) kiderül, Freud munkássága azt példázza, hogy az embernek még mindig nem sikerült betemetnie a természettudományok és a humaniórák között húzódó árkot, mert az eddigi teljességre törekvõ vizsgálatok vagy meghúzták a tudomány határát ott, ahol az emberi érzelmek kezdõdnek (pl. Descartes), vagy megpróbáltak nem tudomást venni a szubjektív tényezõkrõl, és az objektív, tiszta tudományosság illúziójába ringatták magukat (pl. Freud). Webster szerint a tudomány számára a jövõben követendõ módszer csakis a világ holisztikus megközelítése lehet, melynek során a humán és a természettudományok nem egymást korlátozó, hanem egymást kiteljesítõ területek: „És vajon miért ne meríthetnének a teoretikusok az emberi természet más megfigyelõinek munkáiból, a papoktól, drámaíróktól és propagandistáktól az antropológusokig, történészekig és feministákig?” (604) A fenti törekvés romantikus ábrándnak tûnhet, és az emberiség tudománytörténete hemzseg az erre irányuló sikertelen próbálkozásoktól. Azonban kultúránk, melynek mi is részei vagyunk, ezeknek a kudarcoknak is a terméke, és ha megismerjük, hogy az általunk tudósként legitimált gondolkodók miben tévedtek, végsõsoron magunkról tudunk meg többet.

Richard Webster: Miben tévedett Freud?
Európa Kiadó
804 oldal, 3800 Ft

 
 
 

Jászberényi-Kamrás Orsolya

Európa Könyvkiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu