buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Iskolázás akkor és most


2003.04.13

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Oregonban tanítottam 1952-ben, egy „egyetemen” az ország 3000 (sic!) egyetemének egyikében. Hír jött, hogy új pszichológiai tanárt szerzôdtettek. Tanítványaim késôbb elmondták, mibôl állnak az órák. A tanár és a diákok leveszik a cipôt és a harisnyát, és mozgatni kezdik a lábujjaikat. Az eredmény az lenne, hogy ezzel a lemeztelenítô aktussal megszabadulnának gátlásaiktól. És hasonló aktusok következnek. Néhány nappal ezelôtt (2003 január) mesélte valaki, hogy 14 éves lánya egy középiskola tornatermében hátára fekszik társaival együtt, parancsszóra kezd el üvölteni egy szlogent, közben ütve saját mellét. Hangosabban! –, kiáltja a tanár. Utáni napi kétszereses úszás gyakorlat következik. A medence vize és a ritmikus ordítás szintén eloszlatja a gátlásokat. Egy puritán társadalom igyekszik önmagából kivetkôzni.

Szemben ezzel, bár az atlétikát gyakorolva, állíthatjuk az ókori nevelés princípiumait, a paideját. Az alap, mind a helléneknél, mind a rómaiaknál Homérosz volt, amelybôl a humanitás fogalmat örököltük, vagyis az irodalom és a tudomány összekapcsolását a tanrendben. Az elv nem a gyerek állítólagos „eredetiségét” hangsúlyozta, és így a könnyû munkát, az erôfeszítés kizárásával, hanem korán vezették be a kiváló mûvek ismeretébe. Ez együtt járt a régi auktorok morális jellegû tanításaival, mint a fiatalember elé állított példaképpel. Az idônek tehát nem absztrakt tisztelôi lettek, annak tartalmát beépítették életfolyásukba. Persze, volt, akinek ez az elsajátítás sikerült, volt, akinek nem. Ez már így van mindennel az életben; az iskola nem válhatott egy terápiás intézetté. Nem azért létezik, hogy megszabadítson gátlásainktól, azért sem, hogy a fogyasztói társadalom eminens tagjaivá léptessen elô.

A fakultás rhétorokból állt, Szent Ágoston is az volt, ô megbízható tanúnk. ô, meg barátai, kollégái nagyrészt már keresztények voltak, de Homéroszt nem ejtették az irodalmi listáról, sôt ragaszkodtak a pogány költôk és szónokok olvasásához, kommentáraihoz. A szépségideál Platón maradt, és Euripidész, Cicero, Vergíliusz, Horatiusz, Tacitusz. És természetesen az egyházatyák, de nem a „laikusok” kárára. Ilyenformán maradt a mûvelôdés folytonos, nem végzett vele a mindent felfaló szakmaisodás. Ha a francia lycéeben a mai napig nem a gyermek „érzelmeirôl” írnak freudi disszertációt, hanem Corneille és Racine stílusát hasonlítják össze, ez azért van, mert az ókor (és a középkor) nem lett hûtlen Ciceróhoz és Senecához. És ezt az attitûdöt rombolja le a kortárs pedagógia!

A kereszténység tehát átvette a mûveltség alapértékeit, struktúráját, majdnem hogy azt mondom, célkitûzéseit. Megint csak Ágoston fejezi ki legjobban, amint napnyugtakor megáll a Mediterrán partján: „Istenem, tudom, a természet romlását megátkoztad, de mégis milyen szép mindez!” Ekkor lett az esztétika a teológia társa...

529-ben Jusztiniánus császár bezáratta az athéni Akadémiát, melyet Platón alapított. A még ott tanyázó filozófusok széjjel széledtek, többjük átköltözött a szomszédos Perzsiába, Parthiába, ahol egy másik fejedelem örömmel fogadta ôket. Ha meggondoljuk, az Akadémia akkor kerek ezer esztendôs volt, nem kis teljesítmény! A nyugati világ szerencséjére Jusztiniánusz (akinek Törvényei most helyettesítették a platóni metafizikát [folytonosság!]), azonnal kihívóra talált Szent Benedek személyében, aki megalapította a kolostori intézményt, az új tanrendet, az új ideált. Adjunk ehhez még hatszáz-valamennyi évet, megszületnek az egyetemek: teológia, zene, jog, orvosi tudomány, matematizált csillagászat. És még sok más, hogy ne is beszéljünk Platón és Arisztotelész befolyásáról.

Amit ma egy leszûkítô szóval „kultúrának” nevezünk (egy tarka-barka cirkuszi látványosság), az csak egy kis saroképülete az örökségnek, amely kétezer év óta táplál minket, és amely nélkül visszaesünk a barbárságba. Egy pillantás a kortárs pedagógia bohóckodásaira meggyôz bennünket, hogy rossz utakon járunk, hogy fiataljaink nem iskolákba járnak, hanem szellemi kórházban páciensek (ezt megjósolta Goethe 1786-ban: „A jövô társadalma egy nagy kórház, ahol mi egymás ápolói leszünk”). Ki kísérletezne manapság a klasszikus curriculummal, ha nem léteznének kis csoportok, amelyek majd’ hogy bujdokolva a Nagy Testvér szeme elôl, visszahozzák, ha órákra is, a Tradíciót? ôk az igazi (menekülô) kisebbség, akit a modern világ üldöz.

 
 
 

Molnár Tamás

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu