buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Európa, Európa


2003.04.13

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Most nem a valóságos, földhözragadt Európára gondolok, ahová olyan sok szorongással, de még több reménnyel és bizalommal közeledünk, hanem arra a másik, virtuális Európára, ahol már régóta vagyunk, amit már sokszor elsirattunk, elbúcsúztattunk, mégis naponta újrateremtjük, csupán azzal, hogy létezünk. Mint Balla Zsófia fogalmazott: „Ahogyan élek, az a hazám.” Ahogyan élünk, az Európa is, akár akarjuk, akár nem, akár örülnek ennek azok, akik távoli, hûvös szobáikban, brüsszeli csipkék között sorsunkról döntenek. Ahogyan és amit olvasok, könyveim minõsége és ára, külleme és tartalma is Európa.

Hogy most éppen három Európa kiadványról írok, azt hiszem, nem véletlen. Véletlen-e, ha véletlenül legtöbbször Európa kiadványok akadnak a kezembe? Az Európa Világkönyvtár sorozata volt az, amin felnõttem, olvasni tanultam, olvasóvá váltam. Akkor, amikor még politikusok (is) határozták meg, hogy mit olvashatok, és mit nem, – sajnos nekem jobban, mint másoknak – mert otthon nem voltak zsúfolt könyvespolcaink, tele háború elõtti kiadvá-nyokkal, az Európa kiadó a világirodalom legjobbjait adta nekem.

Nagymamám nem tudott olvasni, nagyapám idõs korára tanult meg és többnyire csak újságot olvasott. Volt azért néhány könyv náluk, fõ helyen a Biblia és még öt-hat könyv. Emlékszem, húgommal nyaranta nem szûnõ izgalommal olvastuk újra és újra A Noszty fiú esetét Tóth Marival... Az egyetemen aztán több nemzedék olvasási kultúráját kellett volna bepótolni, persze, csak elkezdeni lehetett.

1989 után derült ki, milyen jó munkát végzett az Európa kiadó. Alig volt valami lényeges a világirodalomból, amit már ne ismertünk volna. Ahogy a hazai fiókokból, a világ fiókjaiból sem került oly sok rejtegetett mû napvilágra. Úgy látszik a terror és az öncenzúra alattomosabb volt, mélyebb szintekre hatolt, a munkakedvet kezdte ki igazán, életeket és életmûveket tört derékba, egyébként pedig majdnem minden megjelenhetett. Mint most is. A majdnem mindenbõl minden lett, de az olvasó dolga nem lett könnyebb. Ha nem hisz igazán a feltornyozott sikerkönyveknek, sem pedig a vájt fülû értelmezõknek, nagyon magára van hagyatva a könyvhegyek között.

Leszek Kolakowski, lengyel filozófus kis elõadásait, immár harmadszor adja közre az Európa kiadó, nagy örömünkre. Mindennapi életünk olyan kérdéseirõl elmélkedik, mint adósság, barátság,megbocsátás, irigység, temetés, stb. Olyannyira és olyan régóta élünk ezekkel a fogalmakkal, hogy nem árt néha visszamenni az alapokig.Vegyük például az adósságot. Bár nem szeretek kölcsön kérni és tartozni, ráadásul tõlem kölcsönt kapni anyám szerint nehezebb, mint az OTP-tõl, az még soha nem jutott eszembe, hogy ha a kölcsönzés lehetõsége megszûnne, azon nyomban összedõlne mindenféle társadalom, és jókora káosz venné kezdetét.( Még a mostaninál is nagyobb.) A Biblia tilalmának betartása, mely szerint tilos kamatra pénzt kölcsönadni, nemcsak a legnagyobb óriáskonszernek mûködését tenné lehetõvé, hanem például a munkabérek kifizetését is szinte megoldhatatlanná tenné.

Hogy mennyi mindent nem tartunk be a tízparancsolatból ezen kívül szinte naponta, most ne részletezzük. Szívesen faggatnám a lengyel filozófus megnyugtató és végsõ soron optimista lényét például a háborúról, de mert arról most nem beszél, megelégszem azzal, amit a „demokrácia természetellenességérõl” mond.

A demokráciát, mint társadalmi képzõdményt szembehelyezi a természetes képzõdményekkel. „Két nagy emberi életforma van, amelyet átvitt értelemben természeti képzõdménynek nevezhetünk, mégpedig annyiban, hogy mindkettõ spontán, nem eltervezett módon jön létre: az etnikai lét (a nemzet vagy a törzs) és a vallás. A demokrácia mindkettõt fenyegeti, és mindkettõ megpróbál védekezni e fenyegetéssel szemben.” De mennyire hogy megpróbál! – kapom föl a fejem, amikor hallom, hogy a világ legfejlettebb demokráciájának zsoldosai kénytelenek egy hetes szünetet! tartani a Bagdad felé tartó masírozásban. Ez akkor is szép, ha csak a fele igaz. Legalábbis elgondolkodtató. Az irakiak hazájukat, nemzetüket, vallásukat és igen! még diktátorukat is védik, olyan amilyen, de az övék! Engem ugyan ez nem lep meg, nem is indítok háborút senki ellen. Ahogy nézem az elcsigázott, valószínûleg szomjas, rokonszenves arcú amerikai katonákat, tanácstalanságot látok: „Te jó ég, mit keresek én itt?” Talán nem magyarázták el nekik kellõképpen a háború okait?

Olvasom inkább a filozófust: „... egy sor demokratikus intézmény fenyegetést jelent a nemzetre... nem kevésbé a szólásszabadság, mert a szavak könnyen felhasználhatók arra, – amire rendszerint fel is használják õket –, hogy tudniillik a nemzetet vagy a nemzet önmagába vetett hitét nevetség tárgyává tegyék, s fõként a mûveltebbek szeretik ilyesféle szolgálatra fogni a szavakat, minthogy aki mûvelt, az az elmaradottaknál jóval érzékenyebb más népek kultúrájára, hajlamosabb tehát a kozmopolita hozzáállásra.” Íme, benn is vagyunk a mocsárban, Európa kellõs közepén, mondhatnám a szívében. Kolakowski akármirõl beszél, beletalál.

Azt hiszem, egy kiadó számára a kockázat és a szépség ott kezdõdik, amikor bizalmat ad egy kevésbé ismert szerzõnek. A szerzõ ismertsége ugyanis nem értékjelzõ, tanulmányok tucatjai jelenhetnek meg középszerû írókról, ha éppen jól fut a szekér, vagy az illetõ képes eladni magát, mint aki tudja, mitõl döglik az esztéta.

Az Európa mindenesetre már a második regényét adja ki Fehér Bélának, s nekem, aki már olvastam a Fültõl fülig címû „fürdõregényt”, ez a tény egy csöppet sem tûnik nyaktörõ vállalkozásnak. Olvasóbarát könyvnek nevezném legszívesebben, messzemenõkig teljesíthetõvé teszi ugyanis a borges-i követelményt: „Olvasni az olvasás gyönyörûségéért kell, semmi másért.” Fehér Béla mintha a semmibõl jönne a magyar irodalomba, számomra teljesen egyedülálló az a stílus, amit mûvel. Rémlik azért Vonnegut, Rejtõ és Krúdy, talán õket olvasva érzem azt, amit Fehér Bélénál is: hogy nem tudom, sírjak, vagy nevessek. Nem annyira szomorkás, mint Krúdy, de néha olyan finoman alpári, mint Vonnegut.

Egy régvolt Európába utazunk ezzel a regénnyel, pontosan száz éve élt magyarok közé, mégpedig Tusnádfürdõre. Itt készül fültõl fülig tartó vigyort rajzolni borotvával Gulácsy Etyien gróf arcára Skrabek, a bérgyilkos. A történetbõl nem is nagyon árulható el több. Fantasztikus és rejtélyes figurák tûnnek elõ és el, mindenki mániákusan és bolondosan teszi a maga dolgát, újabb és újabb szerelmek, bûntények, szerenádok, rögeszmék rajzolódnak és foszlanak szét nyomban, mint felhõk a gõzfürdõ párájában, persze mind-mind csak magával törõdve úszik, hogy a végén jól össszekuszálódjon minden.

Néhány szereplõ ízelítõül: Ugolin, klozetügynök és amatõr filozófus, fõmûve: Filozófiai árnyékszék.
Trovatore, volt suszter, most resztoránénekes.

Pozsár Janó és Pozsár Gizi testvérpár, Janó a munkásmozgalom harcos tolvaja, Gizit, a megviselt vénlányt pedig Ippi Ernõ a Páva kisvendéglõ pincére próbálja egy éjszakára magáévá tenni, eléggé reménytelenül.

Görbekerti Murad Jenci és Darvai Erazmusz zabigyerekek és féltestvérek.

Katinka, Etyien gróf lánya pedig bogarakat gyûjt, és szerelmes Srabekbe, akinek legyezõ-üzeneteket küld, s hogy a végén ki szökteti meg a másikat, maradjon titok.

Bûnügyi regény és pikareszk, néha egyetlen mondattal eltalált jellemrajzok. A múlt század elejének már csak ilyen regények lapjain élõ atmoszférája. Aki a végkifejletnek – Borges tanácsát megfogadva –utána jár, nem fog csalódni.

Alapos fürdõzéssel kezdõdik Piotr Siemion,lengyel író, – a fülszöveg szerint – világhírû regénye is. A fõhõs ugyanis, kinek neve csak „Angol”, a könyv elsõ lapján beleesik az Oderába, hogy egy ismeretlen lakásban történõ szárítkozás közben rögvest beleszeressen a fürdõkádban idõzõ lengyel leányzóba. Sejthetjük, milyen reménytelenül. Majd a regényidõ alatt mindnyájan megjárják az újvilágot, de mert ott sem fenékig tejfel, szép lassan visszatérnek kínlódva szeretett hazájukba, az Odera mellé, és végezetül ismét egy jó nagyot fürdõznek annak hideg vizében. Hiába, alig van jobb egy kiadós fürdõnél.

Az Angolnak talán azért nincs neve, mert õ az, aki mindig idegenben van. A regény elején friss diplomával a zsebében igyekszik a lengyel színházzal ismerkedni Wroclawban – kiderül, hogy a színdarab, amit színre vinni készül, nem Ibsen Vadkacsája, mint hitte, hanem Witkiewicz Vízi tyúk c. mûve – de inkább néhány lézengõ fiatallal ismerkedik meg, akiket rendõrök üldöznek, zsuppolnak be szüntelen, (l983!) vagy pedig lopott csirkéket sütnek, vodkát vedelnek, és az Odera alatti betonbunkerben kialakított hangversenyteremben hallgatják a dzsesszt önfeledten, némi bódító fûvel megsegítve. Itt kezdõdik az a szerelem, ami csak egy van az életben, ami a regény további részeiben és helyszínein már-már rögeszmévé válik. De hiszen minden szerelem rögeszme.

Az Angol lengyel szerelmét Lidkát, akit alig érinthetett meg, s aki rögtön megmondta neki, hogy köztük semmi nem lehet, mert „te csak turista vagy itt”, késõbb, már New York-ban könnyen helyettesíti Zoéval, aki egy az egyben Lidka, csak jamaicai változatban, s akit persze nemcsak megérinteni lehet. Hogy hogy nem, New York-ban aztán feltûnik és összeverõdik az egész Odera-menti társaság, ismét jó nagyokat vodkázva, és füvezve, annyi változik csak, hogy most csirke helyett kacsát esznek. Az Angol már feladta színházi terveit, most filmezést tanul és forgat, – persze Zoé játssza Lidkát –, és valami vérszívók és vámpírok szemináriumot hallgat. Szerteágazó kalandjaik végén, már a bársonyos forradalom után ismér Wroclawban van mindegyikük, ott próbálnak létezni mégis, ki ahogy tud, újgazdagok és kiskirályok között, esetleg maguk is azzá válva.

Csoportkép barátokkal, kelet-európai ipari tájban. Hiába forgat most is az Angol, hiába fut még mindig Lidka után, hiába vezet Rádiócsatornát Carlos, a nagyhangú zenebolond, valami nagyon megváltozott. Megpróbálták mindnyájan, és nem sikerült. Haza kellett jönniük, belátva, és vállalva, hogy nem sikerült. Nem sikerült megváltoztatni az életüket, az Újvilág nem rájuk várt. Vereség ez? Igen. De nem az õ vereségük, mert most már tudják, hogy az a New York-i világ legalább annyira hazug és visszataszító, mint az otthoni. Csak valamivel hidegebb. És otthon jobban fáj ami fáj. A fájdalmat nem lehet megspórolni, mondja az író, szemben az amerikai álommal. Amerikai álom nem létezik.

Szép, rendkívüli és ismerõs hangulatokat teremt Piotr Siemion filmszerûen pergõ századvégi kaleidoszkópjában. Igazi lengyel érzelmességgel. Csak a barátság örök és a szerelem. És közben szól a dzsessz.

Leszek Kolakowski: Újabb kis elõadásaim nagy kérdésekrõl
125 oldal, 1100 Ft

Fehér Béla: Fültõl fülig
160 oldal, 1700 Ft

Piotr Siemion: Éjszakai piknik
359 oldal, 1800 Ft

 
 
 

Tóth Erzsébet

Európa Könyvkiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu