buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Káprázó tények a múlt tükrében


2003.04.13

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Aranyvirág vagy farkasverem? Bevallott szándéka szerint a kisebbségi önszervezôdés két világháború közti idôszakát próbálja feltárni, beilleszteni a történelmi folyamatba Angyal Béla szlovákiai történész. A kísérlet azonban nem folytatható le a szaktudomány megszokott eszközeivel, megközelítési módjaival. A Trianon után kisebbségi helyzetbe került magyarság – elsôsorban a tömbmagyarság – nehezen tudott mit kezdeni a gyökerestül felfordult világgal. Nem is igen tudhatott választ arra, amit két, a harctéren legtöbbször alulmaradó s a gyôzelmet zöld asztal mellett „kivívó” nép számukra kifôzött. Ahogy Tamás Mihály, a két világháború közti csehszlovákiai magyar próza egyik legjobbja megfogalmazta, az új államalakulat keretei közt ébredô magyarok „káprázatban éltek, magányos óráikban talán még csíptek is egyet a karjukon. Vajon álmodnak-e csak, vagy ez igazán igaz, ami itt körülöttük, mellettük, fejük fölött zuhog”.

Az új helyzet azonban az új helyzetbe kényszerült közösségektôl választ kívánt, feleletet a történelmi kihívásra. Új választ, mondatná a recenzenssel a fenti mondat stiláris logikája, ez a válasz azonban korántsem volt az. Az erôsen Budapest centrikus vidéki társadalmi elit egy nem is olyan régi történelmi helyzetben talált analógiát: az abszolutizmus korában. Ez hozta magával a passzív ellenállást, a negativista ellenzékiséget és a sérelmi politikát. Az adott korban ez talán igazolható volt, ezt erôsítették – ismét Tamás Mihállyal szólva – az egykor hatalmi központból érkezô „kitartás-injekciók” is. A történelem is mintha ezt igazolta volna két évtized után, a revizionizmus sikereivel. A huszadik század azonban a hazugság százada volt és csalárd istennô Clió. Néhány év múlva az Európa roncsain osztozkodó világbirodalmak újra átrajzolták a térképeket s ami a leglényegesebb, megváltoztatták a népek-nemzetek sorsa fölött ítélkezô hagyományos világrend logikáját.

Az ezt a korszakot elemzô történész, statisztikus, politológus ezért csak leíró eszközöket használhat. Nem bírálhatja el az egyes pártok, pártszövetségek pillanatnyi tevékenységét, programját, viszonyrendszerét. Angyal Béla munkája lényegében megfelel ennek a csupán a tények megértésére törekvô elvárásnak. Ami a magyar pártoknak a csehszlovák belpolitikában betöltött szerepét illeti, ennél többet nyújt. Bemutatja azt a belsô fejlôdéstörténetet, amelynek során egységes magyar (és német) pártszövetséget sikerült alakítani, összefogni. Igen pontos képet kapunk azokról a „kitartás-injekciókról”, amelyek igencsak anyagi formában segítették ennek a politikai vonulatnak a munkáját, s amelyek bizonyos „elvárások” keretében érkeztek.

A második kisebbségi magatartás-forma, az aktivizmus sokkal kisebb teret, sokkal sommásabb elbírálást kap a könyvben. A negyedfélszáz oldalból alig több, mint egy oldal foglalkozik például a Masaryk Akadémiával, amelyet a köztársasági elnök adománya hozott létre, s amelyben az ellenzéki pártok a magyarság öntudatának gyengítésére épített trójai falovat látták. („Akik egy millióért államhû kisebbséget szállítanak” – szólt a szállóigévé vált mondat!).

A kötet szerzôje rövid reflexiójában azonosul ezzel a véleménnyel, pedig az aktivizmus kapcsán lenne módja a már régóta várt distinkcióra. Jó három évtizeddel ezelôtt egy kárpátaljai írásban találkozhattunk a „pozitív aktivizmus” fogalmával. Az élet minden területén vállalt teremtô munka hitvallásával, az önfeladás lelki kényszere nélkül. Sokban motiválhatta volna a képet, ha a szerzô számba veszi az akadémiához kapcsolható tudósokat, mûvészeket és elemzi rövid életû folyóiratuk publikációit. Itt is azt tapasztalhatnánk, mint a legkülönbözôbb lapokban publikáló íróknál, a szakmai szervezetekbe tömörülô képzômûvészeknél. Az értékelhetô írói-mûvészi teljesítmény ugyanis semmiképpen sem sorolható a negativista ellenzékiség irányvonalához, ha úgy tetszik, egyfajta aktivizmus.

A harmadik meghatározó társadalmi-politikai irányvonal, a radikalizmus, lényegében a kommunista párthoz kötôdött. A tanulmánykötetbôl az adatokra építve meghatározhatjuk a csehszlovákiai magyarok baloldaliságának gazdasági gyökereit. Tulajdonképpen a prágai adótörvények diszkriminatív volta okozta elsôsorban a parasztság teljes elszegényedését, proletalizálódását. Az érintettek azonban nem tudták elválasztani a gazdasági szükségszerûséget a szólamoktól. A kommün után itt letelepedô magyar emigránsok álltak annak az ideológiai propagandának a hátterében, amely a szovjethatalomról, a kolhozokról rózsaszín képet festett. A valóság megismerése, a gulag-gyakorlat azonban még néhány évet váratott magára.

A szlovákiai irodalmi lexikonok, monográfiák visszatérô gondja, hogy mit is kezdjenek a tárgyalt idôszakban azonos országba tartozó Kárpátaljával. A kötet egyik – kárpátaljai – lektorának köszönhetôen mind a statisztikai táblázatokban, mind a személyi adattárban ott vannak a kárpátaljai adatok és a politikai, kulturális vezetôk. Az adattár azonban mégis némi hiányérzetet okoz. Míg a szlovákiai terület választási és nemzetiségi adatai járási bontásban szerepelnek, Kárpátalja egy egységként jelentkezik, egybefogva a magyar és ruszinlakta járások sorát. Furcsa az is, hogy a szlovákiai magyar-német adatokat összefogó adatsorokkal szemben Kárpátalján csupán a tiszaháti magyar adatok szerepelnek, az amúgy „államalakító” ruszinok magyarbarát vonulata, a ruszin autonómia gondolatának hívei – legalábbis ebben az adattárban – mintegy ellenérdekû félként vannak jelen.

Csupán az aktivizmus elemzésekor mondottak alátámasztásaként a személyi adattárból most csak Szerényi Ferdinándnak, a Masaryk Akadémia fôtitkárának rendkívül pozitív szócikkét kell kiemelnünk. Még akkor is, ha meghatározó kárpátaljai tevékenysége kissé elnagyolt (nemcsak ungvári tanár, hanem tanfelügyelô is volt, a Néplap és több pedagógiai folyóirat szerkesztôje!).

Észrevételeink nem csökkentik a könyv jelentôségét, hiánypótló szerepét, csupán az árnyaltabb, óvatosabb megközelítésre hívják fel a figyelmet. Mert ne feledjük, a kiadó nevében (Lilium aurum) nemcsak egy virág rejtôzhet, a mai militáns idôkben mindenképpen számot kell vetnünk azzal is, hogy jelentése egyben farkasverem. Amely elnyeli és halálra sebzi azt, aki a múlt erdejében óvatlanul közlekedik.

Angyal Béla: Érdekvédelem és önszervezôdés
Fórum Intézet–Lilium Aurum Kiadó
347 oldal, 2100 Ft

A szaktudományos megismerés felé. A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája 1918–1944. A Fedinec Csilla által készített szakmunka címét érdemes így, önmagában leírni. A hályogkovács bátorságával végzett eddigi önismereti, múltfeltáró munka már eddig is hozott kiemelkedô eredményeket. Punykó Mária, Móricz Kálmán és Fábián László és újabban Kovács Katalin jól ismert munkásságát komoly kiadványok dokumentálják, de hosszú lenne azoknak a sora, akik forrásközléseikkel, lokális kismonográfiáikkal hozzájárultak a helytörténet, helyismeret, néprajz és az ún. „nagy” történelem helyi összefüggéseinek feltárásához. De látnunk kell azt is, hogy sok a megnyilvánulás kényszere által diktált, nem kellôképpen megalapozott és megírt munka is. Ez azt jelzi, hogy komoly alapmûvek, szakmai vezérfonalak nélkül nehezen szervezhetô meg az egész területre kiterjedô helytörténeti tevékenység és ami a leglényegesebb: nehezen teremthetô meg mindezek szintézise.

Ami a történeti kronológia kérdését illeti, ennek hiányát már a kezdet kezdetén érzékelték a helyi kutatók s mintegy annak pótlásaként egyes általános ismertetô munkákban mellékelten jelent meg egy-egy hoszszabb-rövidebb áttekintés. Különösen a Dupka György által útjukra bocsátott kiadványokban találkozhattunk ilyen próbálkozásokkal. Ez a mostani azonban tudományos
igénnyel és szakmai hozzáértéssel megszerkesztett kronológia. Az írástudók bátorsága, helytállása iránt elkötelezett recenzens mégis enged szubjektív érdeklôdésének és 1919. március 7-re lapoz. Ezen a napon gyilkolták meg a csehszlovák katonák nyílt utcán Pós Lajos újságírót. A megszállók és gyarmatosítók íratlan szabálykönyve szerint.

Szakmai szempontból a legizgalmasabb a könyv Bevezetôje, amely a kárpátaljai sajátosságokat tükrözô, a kronológiaszerkesztés általános szabályaitól eltérô specifikus, csak másod- vagy igencsak elsôdleges forrásokra támaszkodó munka „mûhelytitkait” tárja fel. Itt tkp. a levéltári, gazdaságtörténeti, kultúrtörténeti, politikatörténeti, magyarságtörténeti stb részmonográfiák hiánya az elsôdleges, ami egyben a 22-es csapdája is. A most megjelent kronológia és a források szabad használata ugyanis e részmonográfiák megírásának alapja. Ezt a csapdát, amelyet maga a szerzô is problémakataszternek nevez, Fedinec Csilla a periferikus anyag életre keltésével lépi át.

A források megközelítésének e taktikus bemutatása mellett a bevezetô tanulmány közli a régiónak a történelmi események függvényeként változó hivatalos elnevezéseit, elemzi a nagyobb történelmi sorsfordulókat s mindehhez gazdag jegyzetanyagot társít. Ezt követi az igen alapos kronológia, amely idônként (például a népszámlálások idôpontjához kötve) adattár is.

Amit mégis észrevételezhetünk, az a megfelelô tagolás hiánya. Az adatanyag sokakat elriaszthat a böngészéstôl, különösen ha a besorolást meghatározó pontos idôpontnak sincs birtokában. Érdemes lett volna a belsô történetet elválasztani a kultúra, netán a gazdaság meghatározó adataitól, fordulópontjaitól.

Az eligazodásban azonban segíthet néhány értelmezô térképvázlat, a gazdag irodalomjegyzék, személynévmutató, tezauruszként is felfogható tárgymutató, helynévmutató és intézményi mutató. A bevezetôben megírt politikatörténeti dokumentumgyûjteménnyel együtt ez az igen alapos kronológia minden helytörténeti kutató alapvetô segédkönyvévé válhat.

A kiadvány sorsa amúgy erôsen Duna medencei. A szerzô Pesten dolgozó kárpátaljai, akinek munkáját ösztöndíjak segítették, s könyve a Teleki László Intézet és a Fórum Társadalomtudományi Intézet közös kiadási programja keretében jelent meg, Galánta-Dunaszerdahely impresszummal.

Fedinec Csilla: A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája, 1918-1944
Fórum Intézet-Lilium Aurum Könyvkiadó
533 oldal, 2700 Ft

 
 
 

S. Benedek András

Lilium Aurum Könyv- és Lapkiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu