buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 21, szerda
Sámuel és Hajna napja





















Évfordulók:
1918: Lengyel Balázs születése (Budapest)
1943: Henrik Pontoppidan halála

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
„ma minden ember egy sziget...”


2003.04.13

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Határ Gyõzõ ezt a „szigetmagányt” próbálja oldani drámáival, megteremtvén a több nézõpontú látásmódból fakadó dialógus lehetõségét a különbözõ valóságszintek, társadalmi-emberi szituációk és az empirikus sokféleség, valamint az autonóm személyiség, az egyed világa között.

Ifjúkori mûvei között viszonylag kevés színpadi kísérletet találunk – jórészük parabolisztikus mesejáték, mítoszi-mondai elemekkel átszínezve. De – hozzátehetjük – ezek is többnyire a kor (1945–1956) atmoszférájának allegorikus kivetítései a keleties mûvészet „virágnyelvén”. Ezoterikus témák foglalkoztatják, a kelta mondakör, az Ezeregyéjszaka történetei (amelyeket részben még itthon dolgoz fel, a bábszínház számára – megjelenésükre persze nem kerül sor!). Mintegy kiéli bennük mesélõ kedvét és humorát, örömét lelvén a mesei „igazságszolgáltatás” mûködtetésében (Az ölelhetetlenek, Flore és Blanscheflur, Az aranypalást, Majomház stb.). Ezeket átdolgozza késõbb hangjátékká a BBC számára, más részüket pedig a már Londonban – eleve hangjátéknak szánja (Asszonyok gyöngye, Beszélõ bábuk), sugározza is õket a londoni adó.

Legmélyebbre ható és legdifferenciáltabb „üzenete” az önéletrajzi fogantatású, bizonyos tekintetben sorsanalízisnek is tekinthetõ Beszélõ bábuk c. ifjúkori hangjátékának van, amelynek elõadása a legfejlettebb színháztechnikai eszközöket igényelné – ha lenne olyan hazai kisszínpad, amely elõadására vállalkozna. szürreális vízió az állam-(f)egyházban „idegen”-ként élõ egyszeri Ember „bûntárgyalásáról”, aki holta után ágrólszakadtan ül a „bûngomolyagban” s hallgatja a minden irányból rázúduló vádakat. Az árnyakat a hadbíró Százados vallatja, s a vád legfõbb tanúja, a katonaszökevény sorozó tiszt bizonyítja: olybá vétetik, hogy az Egyszeri Ember nem is élt – azaz: „non person”. Írónk is „non person” volt a Rákosi-rezsim számára, s majdhogynem elnyelte végleg a börtönköztársaság útvesztõje; sokak számára az is maradt még mindig, s jóllehet, „patriarchai” tekintélyét nem vonja kétségbe senki, a hazai irodalmi élet – a hivatalos elismerések ellenére is – még mindig úgy kezeli, mintha nem lenne monumentális életmû a háta mögött!

A BBC színház-és filmkritikai rovatának szerkesztése-gondozása (mindösszesen több mint ezer kritikát olvastak tõle, részint a BBC-nél, késõbb pedig a SZER-nél) más vonatkozásban is termékenyítõ hatással volt a Határ-ouvre-re. 1972-ben megjelent drámakötete, a Sírónevetõ „margójára” írja: „Jó évtizede figyelem az angol színpadot; felújításokról, fesztiválokról kötetekre menõ színikritikákat, beszámolókat írtam, valamennyi elhangzott az éteren, jó néhány napvilágot látott a nyugati magyar sajtóban is. Ismerem az angol közönség reakcióit csakúgy, mint az angol színikritikusok reflexeit /.../ õk más kultúra jelrendszerére vannak bekódolva-behangolva, aszerint tájékozódnak.”

Ez a más fajta kritikusi attitûd és közönségreakció nagyon is ínyére volt, és õt is olyan darabok írására ihlette, amelyek az európai/amerikai dráma hatvanas-hetvenes évekbeli virágkorának vonulatában illenek. Ekkortájt a világszínpadon – már-már a hagyomány integráns részeként – együtt élt a 20. század minden drámai újítása. A francia Artaud-féle „kegyetlen színház” eszközrendszere vegyült Shaw szatirikus drámáinak fekete humorával, Brecht elidegenítõ dramaturgiájának ironikus intellektualizálódásával; a dürrenmatti analitikus groteszk mellett teret nyert ekkorra Ionesco-Beckett abszurd, Osborne, H. Pinter sokkoló színháza; mellettük hódított az amerikai újrealizmus (A. Miller), illetve a mélylélektani dráma (T. Williams, O’Neill), az egzisztencialista tézisdráma (Sartre), valamint Camus tragiko-ironikus darabjai. Ugyanakkor kiapadhatatlan forrásként jelen volt és van azóta is a Múlt – a nagy görög tragédiaírók és Shakespeare mellett Arisztophanész, Euripidész vígjátékai, az olasz commedia dell’arte., Moliere, a népi burleszk, farsangi komédiázások, a modernebb tragifarce minden árnyalata.

Ebben az eleven drámai közegben írónk – érthetõen – nem a tradicionális magyar színjátszás vonulatát építi tovább, hanem úgy ír, olyan témákat választ feldolgozásra, mintha a magyar befogadói köztudat is megszokta volna már mindazt, amit az európai közönség. Így került abba a furcsa helyzetbe, hogy mind a diaszpóra publikuma, mind a hazai színházak (mindmáig!) elutasítják darabjait. Néhányat bemutattak ugyan itthon közülük (Patkánykirály, Elefántcsorda), de az is visszhang nélkül maradt. „Ha a fordítói varázsvesszõ érintésére a Sírónevetõ átváltozna franciára vagy angolra – vélekedik Gömöri Györgynek adott interjújában –, akkora modern drámaírás derékhadában jutna neki hely (sem különösebben jelentõs, sem feltûnõ nem volna)”. Egyik-másik darabját nagyon is elõadhatónak érzi – „annyira »vérbeli színház«, hogy még csak különleges színpad sem kell hozzá, nemhogy népes színészgárda”. Õ maga is úgy véli, hogy bár az életmûvön belül egészen kivételes helye és szerepe van a Golghelóghi-nak, megjelenítése olyan hatalmas és modern technikai menazsériát és színészgárdát kívánna, amilyenre a haza színházi viszonyok közepette nincs lehetõség.

Drámai ouvre-je voltaképpen beleillik a közép-európai abszurdnak abba a vonulatába, amelyet Mrozek-Gombrowicz-Rozwicz-Hrabal-Örkény neve fémjelez, s amelynek itthon is voltak már a hatvanas-hevenes években jeles mûvelõi (Szakonyi Károly, Páskándi Géza stb.). Azóta pedig az újabb generációk meghonosították a mûfajt, hozzászoktatták a nézõket az absztrakcióhoz; néhány „kísérleti” színpadunkon a legmodernebb darabokat is képesek európai színvonalon megjeleníteni. Így hát neki is meglenne a helye a hazai színjátszásban – ha vállalkoznának egyik-másik darabja bemutatására. Az a fajta ezoterikus-filozofikus létértelmezési mód pedig, amely színpadi mûvei többségét jellemzi, egyedülálló a magyar drámatörténetben – Hamvas prózája, esszéi, Weöres lírai szimfóniái foghatók csak hozzá. Leleplezi a „léttitkokat”, bepillantást enged a psziché és az intellektus mûködési törvényeibe, s az ezredvégi világállapot csontvázát tárja elénk, a különbözõ nézõpontok ütköztetésébõl kibomló belsõ – absztrakt – képét.

Darabjainak egy csoportját (Gargilianus, Pásztoróra, A kötélvirág) mítoszi karakterük okán kifejezetten az ezoterika körébe sorolhatjuk – mûfajukat is így határozza meg: „titokjáték”. Jóllehet ezekben is jelenkorunk kérdéseire keresi a választ, „aktualitásuk” mégis örökérvényûségükben rejlik; szerzõnk ugyanis tisztában van vele, hogy a dolgok – jelenségek – eszmék világa a történelemben örök körforgásban ismétli önmagát. Többi darabját – az allegorikus mesejátékokon kívül – korunkról és korunkhoz közvetlenebbül szóló társadalmi szatírának tekinthetjük, amelyekben részint az ezredvégi „világrobbanást” jósolja meg, másrészt – negatív utópiaként – „rémséges” jövõnket festi fel, mint amelybõl kiveszett minden tisztesség, hagyományos érték, jóság, szeretet – csak az öregek õrzik még ennek nyomait-emlékeit (Szalamandrák, A ravatal, Libegõ, Bunkócska, Hamu a mamumondó). A hatalom mûködésének természetrajzát tárja fel a Hernyóprém-ben; néhány lélektani abszurdjában pedig azokat a pszichés deformációkat analizálja, amelyek jórészt a modern civilizáció következményei – jóllehet itt is megvannak a mesei-mítoszi elõképek (Mangún, Patkánykirály, Némberköztársaság, Elefántcsorda). Ezek a drámák segítenek – segítenének – abban, hogy õszintén, kendõzés nélkül szembenézzünk korunk valóságával, s ha még lehet, jó irányba befolyásoljuk a spontán folyamatokat.

Szó sincs tehát arról, hogy a Határ-drámák „világon kívüliek”, netán a fantasztikum körébe utalhatók lennének; nagyon is „értünk valók”, aktualitásuk égetõbb, mint valaha.

Határ Gyõzõ: Drámák
Argumentum Kiadó
1441 oldal, 4900 Ft

 
 
 

G. Komoróczy Emôke

Argumentum Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu